Bizonyságtételek a gyülekezet részére
Józsué és az angyal
(Testimonies, Vol. V. p. 467-476.)
Ha a látható világot a láthatatlantól elválasztó fátyolt fel lehetne lebbenteni és Isten gyermekei láthatnák azt a nagy küzdelmet, mely Krisztus és az ő szent angyalai, valamint Sátán és az ő gonosz seregei között folyik az ember körül és ha megértenék, hogy mily csodálatosan működik Isten annak érdekében, hogy lelkeket a bűn kötelékéből megszabadítson és hogy miképpen fáradozik állandóan azon, hogy megoltalmazza őket Sátán gyülöletétől, akkor jobban elő lennénk készülve Sátán ravasz terveinek kivédésére. Ha a megváltás terve a maga fenséges terjedelmében és fontosságában, kibontakozna tekintetük előtt, akkor szívük mély hódolattal telne meg. Akkor megalázkodnának, de bátorságot is nyernének, mivel tudnák azt, hogy az egész menny résztvesz az ő megmentésükben. BGR 307.1
Sátánnak, valamint közbenjárónknak, Jézus Krisztusnak munkája és hatalma, mellyel népének vádolóját legyőzi, Zakariás jövendöléseiben igen találóan és kifejezetten van szemléltetve. Fenséges látomásban látja a próféta, amint Józsué főpap, szennyes ruhába öltözve, az Úr előtt áll és az ő nagy nyomorúságban lévő népe számára kegyelemért esedezik. Sátán az ő jobbján áll, hogy ellenkezzék vele. Mivel Isten arra választotta ki Izraelt, hogy ismeretét a földön megőrizze, azért mint nemzet kezdettől fogva Sátán ellenségeskedésének különös tárgya volt, aki el volt határozva arra, hogy pusztulásukat fogja előidézni. Ameddig az izráeliták engedelmeskedtek Istennek, semmit sem árthatott nekik; azért teljes erejét és ravaszságát arra használta fel, hogy bűnre csábítsa őket. Kisértései által behálózta őket tőreivel, áthágták Isten törvényét és ezáltal erősségük forrásától elszakadván, pogány ellenségeik zsákmányául hagyattak. Babiloni fogságba lettek hurcolva és sok évig maradtak ott. Mindazáltal az Úr nem hagyta el őket. Elküldte hozzájuk prófétáit intésekkel és figyelmeztetésekkel. A nép bűneinek tudatára ébredt, megalázkodott Isten előtt és igazi bűnbánattal visszatért Istenhez. Akkor bátorító üzeneteket küldött nekik és hirdette, hogy fogságukból meg akarja őket szabadítani. Sátán azonban ezt meg akarta akadályozni. Néhány izráelita már visszatért az országba és Sátán igyekezett a pogány népeket, amelyek néki eszközei voltak, arra indítani, hogy teljesen megsemmisítsék őket. BGR 307.2
Midőn Józsué az Isten igéreteinek beteljesítéséért esedezett, Sátán merészen felemelte fejét, hogy ellene álljon neki. Ő Izráel bűneire hivatkozott, mint annak okára, amiért ez a nép nem fogadható vissza Isten kegyeibe. Kijelentette, hogy igényt tart rájuk, mint prédájára és kívánja, hogy megsemmisítésre az ő kezébe adassanak. A főpap sem magát, sem népét nem tudja védeni Sátán vádolásaival szemben. Ő nem állítja, hogy Izráel bűn nélkül való volna. Szennyes ruháiban, amelyek népének bűneit jelképezik, amelyeket ő, mint képviselőjük visel, ott áll az angyal előtt és beismeri bűneiket, azonban egyúttal megbánásukra és megalázkodásukra is hivatkozik és kijelenti, hogy a bűnbocsájtó Megváltó kegyelmében bíznak és hitben megragadják Isten igéreteit. BGR 308.1
Azután az angyal, aki maga Krisztus, a bűnösnek Megváltója, hallgatást parancsol Sátánnak, az ő népe vádolójának és azt mondja: “Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez?” Izráel sokáig a nyomoruság kemencéjében volt. Bűnei miatt majdnem megemésztetett a lángokban, amelyeket Sátán és serege az ő megsemmisítésükre gyujtottak; de Isten most kinyujtotta karját felettük, hogy kivezesse őket. Megbánásukban és megalázkodásukban a részvétteljes Megváltó nem akarta őket a pogányok kegyetlen hatalmának átengedni. “A megrepedt nádat nem töri el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.” BGR 309.1
Midőn Józsué közbenjárása el lett fogadva, ki lett adva a parancs: “Vegyétek le róla a szennyes ruhákat,” Azután az angyal mondja Józsuénak: “Lásd, levettem rólad a te álnokságodat és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged.” “Feltevék azért fejére a tiszta süveget és ruhákba öltöztetik őt.” Úgy a saját, mint népének bűnei meg lettek bocsátva. Izráel ünnepi ruhákba — Krisztus igazságába — lett felöltöztetve. A süveg, amelyet Józsué fejére tettek, olyan volt, aminőt a papok viseltek, amelynek ezen felirása volt: “Szentség az Úrnak”, ami arra utalt, hogy eltekintve előbbi bűneitől, most képes Isten előtt az ő szentélyében szolgálni. BGR 309.2
Miután ilyen ünnepélyes módon a papság méltóságát megkapta, azt mondta az angyal: “Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én utaimban jársz és ha parancsolataimat megtartod, te is itélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat; és akarok néked adni az itt állók közül, hogy tégedet vezessenek.” A templom és annak összes szolgálatai felett bíró, vagy főember gyanánt kellett járnia, hogy végül az Isten trónja körül álló megdicsőült sokasághoz számláltassék. BGR 309.3
“Halld meg Józsué, te főpap és barátaid, akik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek. Íme bizony előhozom az én szolgámat, a Csemetét,” Itt van kinyilvánítva Izráel reménysége. Az eljövendő Megváltóban való hit által nyert bocsánatot Józsué és az ő népe. A Krisztusban való hit által újból felvétettek Isten kegyébe. Ha ők az ő útaiban járnának és az ő parancsolatait megtartanák, akkor az ő érdemeinek ereje által, egy jel gyanánt kellene a föld népei között élniök, kiket a menny kiválasztottjai gyanánt tisztelnek. Krisztus volt az ő reménységük, megigazulásuk és üdvösségük, miképpen ma is csak ő lehet a gyülekezet reménye. BGR 310.1
Miként Sátán Józsuét és népét vádolta, úgy vádolja ő minden időben azokat, akik Isten kegyelmét és kegyét keresik. A Jelenések könyvében “a mi atyánkfiai vádoIójá”-nak van nevezve, “aki vádolja őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” Ez a küzdelem megismétlődik minden egyes léleknél, aki a gonosz hatalmától megszabadul és akinek neve be van vezetve a Bárány életkönyvébe. Soha nem vétetik fel valaki Sátán családjából az Isten családjába anélkül, hogy ez a gonosz határozott ellentállását fel ne keltené. Sátán vádjai azok ellen, akik az Urat keresik, nem az ő bűneik iránti nemtetszésből származnak; sőt ellenkezőleg ő még örül jellemhibáik felett, mert tudja, hogy csak az Isten törvényének áthágása által nyerhet hatalmat felettük. Vádjai csak Krisztus iránti ellenségeskedésből fakadnak. Az üdvösség terve által Jézus megtöri Sátán hatalmát az emberi család felett és megszabadítja a lelkeket az ő hatalmából. A főcsalónak teljes gyülöletét és minden gonoszságát felkelti az, ha látja Krisztus hatalmának bizonyítékát és ördögi erővel, valamint ravaszsággal azon munkálkodik, hogy az emberek fiainak maradé- kát, amely megváltását elfogadta, tőle elragadja. Sátán kétségbeesésbe viszi az embereket, arra ösztönzi őket, hogy Istenben való bizalmukat elveszítsék és szeretetétől elszakadjanak; megkisérti őket, hogy törvényét megrontsák, aztán mint foglyait igényeli őket és vitatja Krisztus jogát, hogy tőle elvegye! Ő jól tudja, hogy azok, akik komolyan kérik Isten bocsánatát és kegyelmét, el fogják azt nyerni. Ezért eléjüktárja bűneiket, hogy elcsüggessze őket. Állandóan keres alkalmat azok ellen, akik igyekeznek Istennek engedelmeskedni; még legjobb és legkedvesebb szolgálatukat is igyekszik romlottnak feltüntetni. Számtalan ravasz és kegyetlen szándék által törekszik kárhozatukat véghezvinni. Az ember egyedül nem képes ezen vádolásokkal szembeszállni; mert bűnnel beszennyezett ruhákban és vétkeit bevallva áll Isten előtt. De Jézus, a mi szószólónk, hathatós bizonyítékot hoz mindazokra nézve, akik bűnbánattal és hittel lelkűket néki átadták. Ő védi ügyüket és legyőzi vádolójukat a Golgotha hatalmas bizonyítékai által. Az Isten törvénye iránti tökéletes, egészen a kereszthalálig tartó engedelmessége, teljes hatalmat szerzett néki a mennyen és földön; és Atyjától kegyelmet, valamint kiengesztelést követel a bűnös emberek számára. Népe vádolójának pedig azt mondja: “Dorgáljon meg téged az Uram te Sátán! Ezek az én véremmel meg vannak vásárolva, ők olyanok, mint egy tűzből kikapott üszög.” Azok pedig akik hittel benne bíznak, azon vigasztaló biztosítást kapják: “Lásd elvettem tőled bűneidet és ünnepi ruhába öltöztetlek téged.” Mindazok, akik Krisztus igazságának ruhájába öltöztek, mint kiválasztottak, hűségesek és igazak fognak előtte állani. Sátánnak nincs hatalma Krisztus kezéből kiragadni őket! Krisztus nem fogja megengedni, hogy egy lélek, aki bűnbánattal és hittel az ő védelme alá helyezte magát, Sátán hatalmába kerüljön. Az ő szava zálogot ké- pez: “Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” A Józsiiénak adott igéret mindenki számára érvényes: “Ha az én utaimban jársz, akarok néked adni az itt állók közül, hogy tégedet vezessenek.” Isten angyalai oldaluk mellett fognak járni, már ezen a világon is és végül azon angyalok között fognak állni, akik körülveszik Isten trónját. BGR 310.2
Azon tény, hogy elismert népe úgy van ábrázolva, amint tisztátalan ruhában áll az Úr előtt, az ő nevét vallókat indítsa alázatosságra, és a szív komoly megvizsgálására. Azok, akik megtisztítják lelküket az igazság iránti engedelmesség által, nagyon keveset fognak tartani önmaguk felől. Minél jobban szemlélik Krisztus szeplőtelen jellemét, annál bensőségesebb vágyuk lesz, hogy képére átalakuljanak és annál kevesebb tisztaságot és szentséget fognak önmagukban látni. Míg egyrészről bűnös állapotunkat fel kell ismernünk, másrészről azonban Krisztusban, mint igazságunkban, szentségünkben és váltságunkban kell bíznunk. Mi semmit sem felelhetünk Sátánnak ellenünk felhozott vádolásaira. Egyedül Krisztus védelmezhet sikerrel bennünket. Ő hallgattatja el a vádolót azon bizonyítékokkal, amelyek nem a mi, hanem az ő saját érdemein alapszanak. BGR 312.1
Mi azonban soha se elégedjünk meg a bűnös élettel. Az a gondolat, hogy minden jellemhiba, minden pont, amiben a keresztények az isteni álláspontot el nem érik, egy-egy nyitott ajtó, melyen keresztül Sátán beléphet, megkisérthet és tönkretehet, továbbá, hogy részünkről minden mulasztás, minden hiba a kisértőnek és segítőinek alkalmat nyujt arra, hogy Krisztust gyalázza, — ösztönözze a keresztényeket nagyobb buzgóságra és komolyságra, hogy a gonoszt legyőzzék. Feszítsük meg a léleknek minden erejét, hogy győzzünk és tekintsünk Jézusra, hogy ő tegye meg értünk, amit mi nem tehetünk. Semmi bűn nem tűrhető el azokban, akiknek Krisztussal fehér ruhák- ban kell járniok. A szennyes ruhák elvétetnek és Krisztus igazságának ruhája adatik azok helyébe. Megbánás és hit által képesek leszünk engedelmeskedni Isten minden parancsának és hiba nélkül találtathatunk majd ő előtte. Aki el akarja nyerni Isten jóakaratát, annak megalázkodva kell beismerni bűneit és komolyan kell kérni a bűnbocsánatot Jézus által. Figyelme Krisztusra, reménységének és hitének középpontjára van irányítva; és ha ki lesz adva e parancs: “Vegyétek le róla a szennyes ruhákat és ünnepi ruhákba öltöztessétek őt és tegyetek fejére tiszta süveget,” — akkor ezek készek megmentésükért minden dicsőséget néki adni. BGR 312.2
Zakariás látomása Józsué és az angyal felől főképpen Isten népének azon tapasztalatára vonatkozik, melyet a nagy engesztelési nap végén fog megszerezni. Az utolsó gyülekezet nagy próbákba és nehézségekbe fog bekerülni. Azok azonban, “akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét” érezni fogják a Sárkány dühét és hatalmát. Sátán a maga alattvalóinak tartja e világ lakosságát és tudja, hogy uralmat nyert az elesett egyházak felett; van azonban egy kis sereg, amely hatalmának ellentáll; ha ezeket kiirthatná a földről, akkor diadala teljes volna. Ahogyan egykor a pogány népeket Izráel elpusztítására befolyásolta, ugyanúgy fogja a közel jövőben is a föld istentelen hatalmait Isten népének megsemmisítésére ösztökélni. Mindenkitől azt fogják kívánni, hogy Isten törvénye helyett emberi törvényeknek engedelmeskedjenek. Mindazoknak, akik Isten iránti kötelességüknek hűségesen eleget akarnak tenni, fenyegetésben vádaskodásban és megvetésben lesz részük. Szülők, testvérek, rokonok és barátok fogják őket halálra adni. BGR 313.1
Egyedüli reménységünket Isten kegyelme, egyetlen védekezésünket pedig, az ima képezi. Miként Józsué az angyal előtt, úgy fog az utolsó gyüleke- zet is megtört szívvel, de erős hittel bűnbocsánatért és szabadulásért könyörögni a közbenjáró Jézushoz. Akik teljes tudatában vannak saját bűnösségüknek és ismerik gyengeségüket, valamint méltatlan voltukat, ha önmagukra néznének elcsüggednének. A kisértő ugyanúgy mellettük áll és vádolja őket, mint ahogy Józsué mellett állott, hogy ellene álljon néki. Rámutat szennyes ruhájukra, tökéletlen jellemükre, eléjük tárja gyengeségüket, hálátlanságukat, Krisztusétól eltérő jellemüket és igyekszik a lelkeket azzal a gondolattal eltölteni, hogy helyzetük reménytelen és szennyük soha el nem mosható. Így reméli hitüket megsemmisíteni és elérni azt, hogy engedvén a kisértésnek, elfordulnak Istentől és magukra veszik a fenevad bélyegét. BGR 313.2
Sátán vádat emel Isten előtt velük szemben és kijelenti, hogy bűneik által eljátszották Isten védelmére való igényüket és ő maga jogot formál arra, hogy őket, mint bűnösöket megsemmisítse. Azt mondja, hogy ezeknek is épp úgy ki kell záratniok Isten kegyelméből, mint ahogy ő is ki lett abból zárva. Így szól: “Ez az a nép melynek az én helyemet és a velem együtt kizárt angyalok helyét kell elfoglalnia a mennyben? Mialatt azt állították, hogy engedelmeskednek Isten parancsolatainak, követték-e valóban annak előírásait? Vajjon nem szerették-e jobban önmagukat Istennél? Nem helyezték-e saját érdekeiket az ő szolgálata fölé? Nem szerették-e a világnak dolgait? Tekintsél csak azokra a bűnökre, amelyeket életükben elkövettek! Nézz csak bűneikre, gonoszságukra és egymás iránti gyűlöletükre!” BGR 314.1
Isten népe sok tekintetben valóban vétkes. Sátán pontosan tudja azokat a bűnöket, melyekre ő csábította őket és igyekszik azokat túlzott megvilágításba helyezni. Kijelenti: “Isten engem és angyalaimat száműzni akar a maga jelenlétéből és íme olyanokat jutalmaz meg, akik hasonló bűnökben találtattak. Ez nem lehet igazságos, óh Isten! Trónod akkor nem állhat meg igazságban és jogosságban, mert az igazság azt követeli, hogy itéletet mondjál felettük.” BGR 314.2
Azonban, ha Krisztus követői vétkeztek is, nem adták át magukat a gonosz hatalmának. Eltávolították bűneiket és alázatossággal, valamint szívbéli töredelmességgel keresték az Urat és az isteni közbenjárót, hogy esedezzék értük. Ő, akit hálátlanságuk legjobban meggyalázott, de aki bűneiket és bűnbánatukat is legjobban ismeri, így szól: “Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Életemet adtam ezen lelkekért, ők a kezeimbe vannak metszve”. BGR 315.1
Sátán támadásai ugyan erősek és csalásai retenetesek, de az Úr szemei őrködnek az ő gyermekei felett. Nyomorúságuk nagy, a lángok szinte megemészteni látszanak őket, de Jézus ki fogja onnét hozni őket, mint a tűzben megtisztított aranyat. Hogy a Krisztus képe tökéletesen visszasugározzék rólunk, el kell belőlünk tünnie minden földinek; le kell a hitetlenséget győzni és fejleszteni kell a hitet, a reményt és türelmet. BGR 315.2
Isten népe sóhajtozik és sír azon utálatosságok láttán, amelyek a világban mennek végbe. Könnyek között intik az istenteleneket arra a veszélyre, amely Isten törvényének lábbal taposásával jár és kimondhatatlan fájdalmat éreznek Isten előtt bűneik miatt. Az istentelenek gúnyt űznek szomorúságukból, nevetségessé teszik ünnepélyes esedezéseiket és mulatnak vélt gyengeségeik felett. Azonban megalázkodásuk és aggodalmuk félreérthetetlen bizonyítékát képezik annak, hogy vissza fogják nyerni a bűn következtében elveszített jellemszilárdságot és dicsőséget. Mivel Krisztushoz egyre közelebb igyekszenek jönni és szemeik állandóan az ő tökéletes tisztaságára vannak irányítva, azért világosan felismerik a bűn rendkívüli bűnösségét. Töredelmességük és megalázkodásuk az Isten szemeiben sokkal nagyobb értékkel bir, mint azon önelégült és büszke lelkek, akik semmi okot sem látnak a jajveszékelésre, akik kigúnyolják Jézus alázatosságát és mialatt az Isten szent törvényeit áthágják, önmagukat tökéleteseknek tartják. A győzelem elnyerésének előfeltétele a szív alázatossága és szelídsége. Azok fogják csak megkapni a dicsőség koronáját, akik a kereszt tövéhez borulnak mert: “Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” BGR 315.3
A hű imádók egyesülnek Istennel. Ők maguk sem tudják, hogy milyen nagy biztonságban vannak. E világ uralkodói Sátántól ösztönözve megsemmisítésükre törekszenek, ha azonban megnyilatkoznának szemeik, mint egykor Elizeus szolgájának szemei megnyilatkoztak Dothánban, akkor meglátnák az Isten angyalait, amint ragyogásuk és dicsőségük által visszatartják tőlük a sötétség hatalmait. BGR 316.1
Miközben Isten népe megalázkodik ő előtte és könyörög a szív tisztaságáért, aközben ki lesz adva a parancs: “Vegyétek le róla a szennyes ruhákat!” és elhangzanak ezek a bátorító szavak: “Lásd levettem rólad a te bűneidet és ünnepi ruhába öltöztetlek téged”. Az Isten megpróbáltatott, megkisértetett, de hűséges gyermekeinek, a Krisztus igazságának szeplőtlen ruhája adatik. A megvetett maradék nép dicsőségbe lesz öltözve, hogy a világ romlottsága többé ne érhesse őket, neveik pedig ott diszelegnek a Bárány életkönyvében a többi korszakok hűségesei mellett, mert ellentálltak a csaló ravaszságának és a Sátán dühe által nem engedték magukat elfordítani hűségüktől. Most tehát örök biztonságban vannak a kísértő gonosz szándékaival szemben. Bűneik át vannak ruházva a bűn szerzőjére, bocsánatot nyertek, el lettek fogadva, ragyogó koronát kapnak fejükre és az Isten királyaivá, valamint papjaivá válnak. Miközben Sátán eme vádolásait előtárta és a sereg megsemmisítésére törekedett, szent angyalok siettek ide s tova, hogy reájuk nyomják az élő Istennek a pecsétjét. Ezek azok, akik a Báránnyal ott állanak Sion hegyén, akiknek homlokukra van írva az Atyának neve, és a trón előtt éneklik azt az új éneket, amelyet senki meg nem tanulhat csak az a 144 ezer, akik áron vétettek meg a földről. Ezek “követik a Bárányt, valahová megy, ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéjéül és az ő szájokban nem találtatott álnokság, mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek”. BGR 316.2
Most az angyal szavai teljesen beteljesültek: “Halld meg Józsué, te főpap, te és barátaid, akik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek. Íme bizony előhozom az én szolgámat Csemetét”. Itt Krisztus van kinyilatkoztatva, mint az ő népének megváltója és megszabadítója. Ez azon időpont, midőn a maradék valóságban “látványossággá” lett, mert zarándokútjuk könnyei és megaláztatásai helyt adnak az Isten és a Bárány jelenlétében érzett örömnek, valamint tiszteletnek. “Ama napon az Úrnak Csemetéje ékes és dicsőséges lészen, s a földnek gyümölcse ízes és díszes Izráel maradékában és lészen, hogy aki Sionban meghagyatik és Jeruzsálemben marad, szentnek mondatik minden, valaki, Jeruzsálemben az élők közé beiratott.” BGR 317.1
* * * * *