Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Takarékosság a missziómunkában

(Gospel Workers, p. 355-358.)

Mi mindannyian Isten munkatársai vagyunk, kiknek belátással, megelégedetten és alázatosságban kell dolgoznunk. Vannak emberek, akik túl sokat akarnak elvégezni s ezért csak keveset végeznek el. Legyenek fáradozásaink egy pontra irányítva. Minden ütésnek legyen meg a maga hatása. A munkának úgy itt Európában, mint Amerikában kicsiben kellett megkezdődnie, de lehet azért úgy igazgatni, hogy nagyrészt önmagát fenntartsa. E célból jó eszköz az, ha elérjük, hogy az igazság érdekében kifejtett fáradozásaink révén másokat is megnyerjünk. Egyes lelkek, akik a világból meg lettek nyerve és az igazságban szilárdan megállapodtak, az apostolokhoz hasonló munkát végezhetnek mások érdekében. BGR 260.1

Munkásaink legyenek eltökélve arra, hogy lemondjanak a meggyökerezett emberi szokásaikról, mihelyt az Isten munkájának előrehaladása azt megköveteli. Európában a mű már sokkal előbbre jutott volna, ha az igazságot elfogadók közül egyesek nem ragaszkodtak volna nemzeti szokásaikhoz és hagyományaikhoz. Ezek azt követelik, hogy a prédikátor az ő munkájában eme szokásokhoz és előítéletekhez alkalmazkodjék, ha el akar érni valamit. Ez az álláspont kezdettől fogva bénító befolyást gyakorolt a munkára. BGR 260.2

A munkások együttesen, közösen tanácskozzanak. Senki se kezdjen valami új dolgot az ő saját, független itélőképességére támaszkodva és ne dolgozzék munkatársainak tanácsára való tekintet nélkül tervének végrehajtásában. Ha elég ügyesnek tartjuk magunkat arra, hogy Isten munkáját vezessük és az eredményre nézve saját bölcsességünkre támaszkodunk, hogy terveket készítsünk és azokat végrehajtsuk, akkor a vereség és veszteség eljárásunk el- maradhatatlan következménye. Nékem meg lett az mutatva, hogy a munka tervezését ne bízzuk tapasztalatlan emberekre. Aki nem szerzett alapos tapasztalatokat még akkor sem vehet magára felelősségeket, ha arra önmagát képesnek is tartja. Testvérei hiányokat láthatnak ott, ahol ő csak tökéletességet pillant meg. Igen sok forog kockán, ha az Úr tárházából való eszközöket veszélybe döntünk. Ha valaki kisérleteket óhajt tenni, melyeket testvérei nem hagynak jóvá, ám tegye azokat a saját költségére, hogyha veszteségek állnak elő, egyedül ő legyen a károsult. A munkások nincsenek olyan sokan, az eszközök sem olyan bőségesek, ezért a munkát ahhoz mérten kell végezni. Nem felel meg Isten tervének az, ha nagy követelményeket támasztunk kincstárával szemben, hogy oly munkát támogassunk, amelynek módszere semmi különleges eredménnyel nem jár. BGR 260.3

Az értelmet jól fel kell használni, hogy felismerjük a legjobb utakat és eszközöket a körülöttünk élő emberek megnyerésére. Vajmi gyakran megtörténik, hogy közellétünkben alkalmakat mulasztunk el csak azért, hogy a tőlünk távolabb eső kevésbé eredményes munkát végezzük. Ily módon megtörténhetik, hogy időnk és eszközeink mindkét helyen kárbavesznek. Fáradozásaink igen nagy területre kiterjedhetnek, időnket és anyagi eszközeinket felhasználhatjuk és munkánk mégis csak kevés gyümölcsöt mutat, csak kevés lélek akarja elősegíteni a munkát, fáradozásuk és anyagi eszközök által. BGR 261.1

Missziómunkásaink tanuljanak meg takarékoskodni. A legnagyobb víztartály sem fedezheti a szükségletet, legyen bármilyen bőséges tartalékforrással ellátva, ha rések vannak a tartályon. Ne legyen egy emberre bizva annak az eldöntése, hogy bizonyos területek nagyobb erőfeszítéseket igényelnek-e? Ha a munkások egy területen nagy kiadásokkal járó munkát folytatnak, akkor ezzel elzárják az utat a munkálkodás elől más, olyan területeken, melyeken talán még jobban kifizetődött volna a munka. Fiatal munkásaink nyugodjanak bele abba, hogy olyan emberek vezetése alatt folytassák életútjukat, akik már több tapasztalatot gyűjtöttek. Egyesek igen sokat tartanak maguk felől. Az alázatosabb munka jobb eredményt hozna. Bátorító látni, amint fiatalemberek lelkesedéssel lépnek be a missziómunkába; azonban nem szabad őket magukra hagyni, nehogy Isten ügyét adósságokkal terheljék meg. Mindannyian arra törekedjenek, hogy bölcs intézkedés és komoly munka által eleget szerezzenek saját kiadásaik fedezésére. A munkások hassanak oda, hogy önfenntartóvá tegyék a művet és oktassák ki az embereket arra, hogy saját anyagi eszközeikre támaszkodjanak. BGR 261.2

Prédikátoraink ne érezzenek szabadságot arra, hogy összejöveteli helységekért bármilyen nagy összeget fizessenek, ha nem érzik annak a terhét, hogy a felkeltett érdeklődést személyes munka által továbbra is fenntartsák. Az eredmények igen bizonytalanok ahhoz képest, hogy igazolhatnák az anyagi javak oly hirtelen elköltését. Ha gyülekezeti termek és házak nyitva állanak a munkások számára és meg van a hallgatás utáni vágy, akkor ragadják meg az alkalmat és tegyék meg a tőlük telhető legjobbat, s legtöbbet; azonban nem tanácsos egy ember kedvéért úgy eljárni, mintha oly nagy képességekkel rendelkezne, mint egy Moody, vagy Sankey. BGR 262.1

Midőn misszionáriusokat küldünk külföldre, olyanokat válasszunk, akik tudnak takarékoskodni, akiknek nincs nagy családjuk és akik tekintve az idő rövidségét és az elvégzendő munka fontosságát, minden olyasmitől távoltartják magukat, ami elterelhetné gondolataikat ettől a nagy munkától. Az istenfélő feleség, ha ideje van rá, hogy férjének segítsen, éppen annyit tehet mint a férje. Olyan missziómunkásokra van szükségünk, akik a szó legszorosabb értelmében azok, akik félretéve minden önző érdeket, az Isten munkájának adják át az első helyet; akik csupán az Isten felmagasztalását tartván szem előtt, minden pillanatban készek odamenni, ahová ő küldi őket; akik az igazság ismeretének terjesztése érdekében bármilyen minőségben hajlandók dolgozni. A misszióterületeken olyan férfiakra van szükségünk, akiknek feleségeik félik az Istent, szeretik a művet és férjüknek munkájukban segítségükre lehetnek. BGR 262.2

Munkásaink tanuljanak meg takarékoskodni. Nem csak a missziómunkában, hanem egyéni kiadásaikban is. Családjaikkal ott lakjanak, ahol fenntartásuk a lehető legkevesebbe kerül. A mi népünk nem részesül oly mértékben adományokban és örökségekben mint más felekezetek és azok, akik nem szokták meg, hogy életszínvonalukat bevételükhöz szabják, ezt most feltétlenül tegyék meg, vagy pedig keressenek maguknak valami más foglalkozást. Bizonyos önző szokások, izlésben és ügyességben való hiány, egyes feleségeket és anyákat állandó követelések támasztására ösztönöznek a pénztárral szemben. Lehetséges, hogy ez az anya azt gondolja, hogy a lehető legjobbat teszi, mivel sohasem nyert oktatást arra nézve, hogy korlátozza saját és gyermekeinek igényeit és mert sohasem követeltek tőle ügyességet és tapintatot a háztartás vezetésében. Ilyen módon az egyik család kétszerannyit használhat el fenntartására, mint amennyi egy ugyanannyi taglétszámú másik családnak szükséges. BGR 263.1

Aki még nem tanult meg takarékoskodni, az igyekezzék ezt azonnal megtanulni. Tanuljon meg mindenki könyvvezetést. Egyesek mint lényegtelent elhanyagolják ezt a munkát, pedig ez nem helyes. Sok munkatársunknak még meg kell tanulnia, hogy minden kiadását pontosan jegyezze. Ha Isten munkájában foglalatoskodunk, szokásainkban nem szabad hanyagoknak és késlekedőknek lennünk; igyekezzék mindenki a maga munkakörében megbízható és ügyes lenni. Az Úrnak nem tetszik az, hogy pontosságban és rendben való hiány tapasztalható azok között, akik művével kapcsolatban üzleti ügyeket végeznek. Még a konferenciai gyűléseken is sok időt lehetne megtakarítani és sok hibát lehetne elkerülni gondosabb tanulmányozás által. Mindaz, ami bárminő kapcsolatban áll az Isten művével oly tökéletes legyen, amennyire emberi értelemtől és emberi kezek munkájától csak kitellik. BGR 263.2

* * * * *