Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Az istenfélők

Malakiás 3. fejezetének 16. versében egy további osztály van elénk tárva, amely nem azért gyülekezik össze, hogy az Istent bírálgassa, hanem azért, hogy dicsőségéről szóljon és kegyelméről beszéljen. Akik ezen osztályhoz tartoznak, azok hűségesek voltak kötelességük teljesítésében és megadták az Urnak azt, ami az övé. Az ő bizonyságtételük olyan volt, hogy az angyaloknak okot szolgáltatott a dicsénekre és örvendezésre. Ezek nem panaszkodnak Isten ellen. Oly lelkeket, akik a világosság szerint járnak, akik kötelességeik teljesítésében hűségesek és igazságosak, nem hallani panaszkodni, vagy hibákat másoknak szemébe vetni. Ezek a bátorításnak, reménységnek és hitnek hangját hallatják. Csak olyanok panaszkodnak, akik önmaguknak szolgálnak és az Istennek nem adják meg azt, ami az övé. BGR 258.1

“Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét és azon a napon azt mondja a seregeknak Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, mint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája és a között, aki nem szolgálja őt.” 16-18. v. BGR 258.2

Az önkéntes adakozás jutalma abban áll, hogy a szív és a lélek egyre szorosabb közösségre lép a Szentlélekkel. A szerencsétlenül, járt, adósságokba keveredett ember ne vonja el az Úr részét csak azért, hogy ezzel hitelezőit kielégítse. Gondolja meg, hogy ezen eljárásával megrabolná az adakozót, aki ezt a helyzetet az ő megpróbáltatása végett teremtette. Ő mindazért, amivel rendelkezik, adósa az Istennek. Ámde kétszeresen adós lesz, ha az Úrét elhasználja, csak azért, hogy ezzel embertársainak tartozását kielégítse. Ebben az esetben a menny könyveiben a neve mellé ez a megjegyzés kerül: “Hűtlen Istennel szemben.” Ő köteles számot adni arról, hogy saját szükségletére használta-e fel az Úr javait. Az alapelvek hiánya, amely az Isten javainak hamis felhasználásában jutott kifejezésre, csakhamar meg fog nyilatkozni egyéb, más dolgokban és más eljárás módjaiban is. Sőt a foglalkozásának minden egyes ügyében meg fog ez látszani. Az Istent megrabló ember olyan jellemvonásokat fejleszt ki magában, amelyek végeredményben ki fogják őt zárni az Isten mennyei családjából. BGR 258.3

*

A javaknak önző elhasználása által hűtlennek bizonyult ember alkalmatlanná válik a mennyei javak kezelésére. BGR 259.1

*

Mindenütt vannak jócselekedetre kinálkozó alkalmak. Szükségletek pedig állandóan felmerülnek. A misszióterületek anyagi eszközök hiánya folytán gátolva vannak fejlődésükben, sőt, ha az Isten népe nem ébred fel igazi állapotának ismeretére, kénytelenek lesznek egyes helyeken abbahagyni a munkát. Ne várjatok a végrendelkezéssel addig, amíg a halál órája elközelgett reátok, hanem rendelkezzetek a javaitok felett akkor, mikor még életben vagytok. BGR 259.2

* * * * *