Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A zúgolódók

“Keményen szóltok ellenem, azt mondja az Úr és azt mondjátok: Mit szólunk ellened? Azt mondjátok: Hiábavaló az Isten szolgálata és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit és hogy alázatosan járunk a seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodnak, noha gonoszságot űznek és megszabadulnak, noha kisértik az Istent.” (Malakiás 3, 13-15.) Olyan emberek, akik elvonják Istentől azt, ami az övé, panaszkodnak így. Az Úr kéri őket, hogy próbálják meg őt azzal, hogy midőn tizedüket behozzák az ő tárházába figyeljék meg, nem áraszt-e rájuk áldást. Ámde ők szíveikben a lázadás gondolatát rejtegetik és zúgolódnak Isten ellen. Ugyanakkor megrabolják őt és eltulajdonítják javait. Ha pedig bűnüket szemük elé tárják, akkor így szólnak: “Szerencsétlenül jártam; aratásom silány volt, ellenben az istentelenek gyarapodnak. Ugyan mit használ az, ha megtartjuk az Úr rendeléseit?” BGR 257.1

Isten azonban nem kívánja, hogy valaki szomorkodó arccal járjon előtte. Akik ily módon Isten ellen zúgolódnak, saját maguk hoznak szerencsétlenséget önmagukra. Megrabolják Istent, föltartóztatják munkáját, mivel azt a pénzt, melynek az ő kincstárába kellett volna befolynia, önző célokra használták fel. Azáltal bizonyították be Isten iránti hűtlenségüket, hogy az előírt tervét nem hajtották végre. Midőn Isten sikert adott nékik és felszólította őket, hogy ők is tegyék meg a maguk kötelességét, akkor fejüket rázták és nem tudták belátni, hogy ez nekik köte- lességük. Visszatartották az Úr pénzét és gátolták azon munkát melyet ő akart végezni. Bezárták értelmük szemeit, hogy ne lássanak. Azáltal, hogy a rájuk bizott javakat maradéktalanul felhasználták a maguk céljaira, Istent szentségtelenítették meg. Ezért átkot bocsát rájuk és megengedi, hogy a pusztító martalékává legyenek, hogy termésük tönkre menjen és szerencsétlenséget hozzon rájuk. BGR 257.2