Üzenet az ifjúságnak

A család boldogítása.

Ha valahol áldásul akarnak szolgálni a fiatalok, ezt otthonukban kellene tenniük. Nem válhatnak a társadalom vagy családjuk hasznára s kilátásaik ebben és az eljövendő világban nem éppen kedvezőek ha hajlamaiknak engedik át magukat, ahelyett, hogy a józan ész, az egészséges belátás és az éber lelkiismeret vigyázó határozatai vezetnék őket. ÜI 193.4

Sok fiatal azt hiszi, hogy életének korai szakasza nem a gondos munkára van szánva, hanem hiú sportokban, tréfákban, élcelődésekben és bolondos hóbortokban kell szétforgácsolódnia. Vannak, akik dőre mulatozásoknak és érzékeik kielégítésének élnek. Semmi másra nem gondolnak, csak arra, amit a pillanatnyi élvezet nyújt. Minél jobban hódolnak azonban a szórakozásoknak, a társas összejöveteleknek, a fecsegésnek és a nevetgélésnek, annál jobban kívánják azt. Nincs már ínyükre a józan élet valósága, az otthoni kötelezettségek pedig unalmasak számukra. Nem tudnak elég változatosságot találni, hogy lelkük megelégedjen.Így aztán nyugtalanok, összeférhetetlenek, idegesek és ingerlékenyek lesznek. Gondolkozzatok el, s érezzétek kötelességeteknek, hogy otthonotokat boldoggá és vidámmá tegyétek. ÜI 194.1

Nem szabad értékes pillanatokat elfecsérelnünk még akkor sem, ha kifáradtunk valamilyen munkában. ÜI 194.2