Tanácsok a gyülekezetnek

A gyülekezet felelőssége

Éjszakai látomásban egy nagy társaságban voltam, ahol a nevelés tárgya foglalkoztatta a jelenlevők gondolatait. Régi oktatónk beszélt az emberekhez e szavakkal: “Az egész hetednapi adventista közösség érdeklődjék a nevelés tárgya iránt!” (6T 162) TGy 231.2

A gyülekezetnek különleges munkát kell végeznie gyermekeink nevelése és kiképzése által, hogy a világi iskolák vagy más társaságok ne befolyásolják őket romlott szokásaikkal. A világ telve van gonoszsággal és semmibe veszi Isten követelményeit. A városok olyanok lettek, mint Sodoma, ezért gyermekeinket naponta sok gonosz befolyás veszi körül. Azok, akik a nyilvános világi iskolákat látogatják, gyakran társalognak olyanokkal, akiket jobban elhanyagoltak, mint őket, akik az iskolán kívül töltött időben utcai nevelést kaptak. Az ifjúság szíve könnyen befolyásolható, azért, ha környezetük nem megfelelő, Sátán felhasználja ezeket az elhanyagolt gyermekeket, hogy befolyásolják gondosabban nevelt társaikat. Így mielőtt a szombatünneplő keresztény szülők tudomást szereznének róla, hogy mi történt, gyermekeik megromlanak. TGy 231.3

Családok, akik gyermekeik nevelése céljából olyan helyekre költöztek, ahol nagy iskoláink működnek, jobb szolgálatot tennének Mesterüknek, ha helyükön maradnának. Bátorítsák a gyülekezetet, amelynek tagjai, hogy alapítsanak egyházi iskolát, ahol a közelben lakó gyermekeik lelkiismeretes, gyakorlati keresztény nevelést kaphatnak. Sokkal jobb lenne gyermekeiknek, önmaguknak és Isten ügyének is, ha kisebb gyülekezetben maradnának, ahol szükség van segítségükre, ahelyett, hogy nagyobb gyülekezetbe mennek, ahol, mivel nincs szükség rájuk, állandóan az a kísértés fenyegeti őket, hogy lelki tétlenségbe merülnek. TGy 231.4

Ahol néhány szombatünneplő keresztény van, a szülők egyesüljenek és gondoskodjanak megfelelő helyről az iskola számára, ahol gyermekeiket és ifjaikat taníthatják. Alkalmazzanak keresztény tanítót,odaszen- telt keresztény misszionáriust, aki oly módon neveli gyermekeit, hogy misszionáriusok legyenek (CT 173-174). TGy 231.5

Ünnepélyes, szent szövetséget kötöttünk Istennel, hogy Neki neveljük gyermekeinket és nem a világnak, hogy megtanítsuk: ne szeressék a világot, hanem szeressék és féljék az Istent és tartsák meg az õ parancsolatait. Gondoljanak arra, hogy Teremtőjük az Ő képmására alkotta őket és Krisztus az a minta, akihez hasonlóvá kell válniuk. A legkomolyabb figyelmet kell szentelnünk az olyan nevelésre, amely a megváltás ismeretét közli, és alakítja az ifjúság életét és jellemét az isteni hasonlóságra (6T 127). TGy 232.1

Isten azt akarja, hogy a munkások kiképzésére és hiányának pótlására alapítsanak nevelési központokat, ahol tehetséges ifjainkat kiképezhetik a gyakorlati ismeretek ágaiban és a Biblia igazságaiban. Amikor ezek a személyek belépnek a munkába, megadják a jelenvaló igazság munkájának jellegét az új területeken. TGy 232.2

Azoknak a kiképzése mellett, akiket régebbi területekről küldenek ki, mint misszionáriusokat, a világ különböző részein is ki kell képezni személyeket a saját honfitársaik és a körülöttük lévők közötti munkálkodásra. Jobb és biztonságosabb számukra, ha kiképzésüket azon a területen nyerik, ahol munkálkodnak majd. Csak ritkán az a jobb, akár a munkás, akár a mű előmenetele szempontjából, hogy távoli országokban kapják meg kiképzésüket (6T 137). TGy 232.3

Ha mint gyülekezet és mint egyének tisztán akarunk állni az ítéletkor, akkor komolyabb erőfeszítéseket kell tennünk ifjúságunk kiképzése érdekében, hogy alkalmasakká váljanak a reájuk bízott munka különböző ágaiban való munkálkodásra. Fektessünk le bölcs terveket, hogy a tehetséges személyek fogékony értelmét megerősítsük, fegyelmezzük és kicsiszoljuk a legmagasabb fokig, hogy Krisztus munkáját ne akadályozza az olyan ügyes munkások hiánya, akik komolyan és hűségesen végzik munkájukat (CT 43). TGy 232.4