Tanácsok a gyülekezetnek

Intézményeink erkölcsi támogatása

Az apák és anyák működjenek együtt a tanítóval és munkálkodjanak komolyan gyermekeik megmentéséért! Igyekezzenek fenntartani otthonukban a komoly, maradandó érdeklődést és neveljék fel gyermekeiket az Úr tanítása és intése szerint. Minden napnak egy részét szánják tanulmányozásra és legyenek tanulók gyermekeikkel együtt! Így a nevelési órát élvezetté és áldássá tehetik és bizalmuk is növekszik ebben a módszerben, amely által gyermekeik üdvösségét munkálják (6T 199). TGy 232.5

Némelyik tanuló zúgolódva és panaszkodva jön haza az iskolából és a szülők és a gyülekezet tagjai hitelt adnak felnagyított, egyoldalú állításaiknak. Jó lenne, ha meggondolnák, hogy a történetnek két oldala van, azonban megengedik, hogy ezek az eltorzított hírek választófalat emeljenek közéjük és az iskola közé. Ekkor kezdik kifejezésre juttatni félelmüket, kétségüket és gyanakvásukat az iskola vezetésével szemben. Az ilyen befolyás nagy kárt okoz. Az elégedetlenség szavai úgy terjednek, mint a fertőző betegség és a lélekre gyakorolt benyomást nagyon nehéz kitörölni. A tovább adott hír minden ismétléssel nagyobbodik, míg végül óriási méreteket ölt. Ekkor a vizsgálat kideríti, hogy a tanítók, vagy a tanárok nem követtek el hibát. Ők csak kötelességüket teljesítették, amikor ragaszkodtak az iskola szabályaihoz, amelyeket végre kell hajtani, mert anélkül az iskola lelki színvonala lesüllyedne. TGy 233.1

Ha a szülők beleélnék magukat a tanítók helyzetébe és meglátnák, hogy mily nehéz vezetni egy több száz tanulóból álló különböző osztályú iskolát, akkor másképp látnák a dolgokat. Gondoljanak arra, hogy némely gyermeket sohase fegyelmeztek otthon. Ha nem tesznek valamit ezekért a gyermekekért, akiket hűtlen szüleik oly siralmasan elhanyagoltak, akkor Jézus sohase fogadhatja el őket. Ha valami korlátozó, irányító erő nem munkálkodik érdekükben, értéktelenek lesznek ebben az életben és nem lesz részük az örök életben sem (4T 428). TGy 233.2

Sok szülő téved, mert nem támogatja a hűséges tanító erőfeszítéseit. Az ifjak és gyermekek tökéletlen értelmükkel és fejletlen ítélőképességükkel nem mindig képesek megérteni a tanító terveit és módszereit. Mégis, amikor elmondják otthon, amit az iskolában mondtak, vagy cselekedtek, a szülők megbeszélik a családi körben, és szabadon kritizálják a tanító eljárását. Ilyenkor a gyermekek olyan leckét tanulnak meg szüleiktől, amelyet nem felejtenek el könnyen. Amikor szokatlan korlátozásnak vetik alá őket, vagy komoly tanulást kívánnak tőlük, meggondolatlan szüleikhez fordulnak rokonszenvért, elnézésért és dédelgetésért. Így bátorítják a nyugtalanság és alárendeltség lelkületét, amelynek megmételyező befolyásától az egész iskola szenved és a tanító terhét is sokkal nehezebbé teszik. Azonban a legnagyobb veszteséget a helytelen szülői vezetés áldozatai, a gyermekek szenvedik, mert azok a jellemhibák, amelyeket helyes fegyelmezéssel kiküszöbölhettek volna, az évek folyamán erősödnek és talán teljesen megsemmisítik használhatóságukat (FE 64-65) TGy 233.3