Próféták és királyok

52 — Az alkalmak embere

A fogoly Nehémiás befolyásos és megtisztelő helyet foglalt el a perzsa királyi udvarban. Pohárnokként szabad bejárása volt a királyhoz. Állásánál fogva, valamint képességei és megbízhatósága eredményeként az uralkodó barátja és tanácsadója lett. A király kegyének élvezője azonban — jóllehet fény és ragyogás vette körül — nem feledkezett el Istenről, sem népéről. Szívében a legmélységesebb érdeklődéssel fordult Jeruzsálem felé. Reménysége és öröme e város jólétéhez fűződött. Nehémiás által akart Isten áldást hinteni népére atyáik földjén. A perzsa udvarban való tartózkodása készítette fel arra a munkára, amelyre Isten elhívta. PK 390.1

A zsidó hazafi Júdából érkező hírvivőktől megtudta, hogy Jeruzsálemre, a kiválasztott városra a próba napjai köszöntöttek. A hazatért foglyokat megpróbáltatás és gyalázat érte. A templom és részben a város is újjáépült, de a helyreállítás munkáját akadályozzák, a templomi szolgálatokat zavarják, és a népet nyugtalanítja, hogy a város falai jórészt még mindig romokban hevernek. PK 390.2

A bánattól lesújtott Nehémiás nem tudott sem enni, sem inni. “Sírtam és keseregtem napokon át, és böjtölék” — mondta. Fájdalmában a mennyei Segítőhöz fordult. “Imádkozám — folytatta — a mennyek Istene előtt.” Őszintén megvallotta a maga és népe bűneit. Esedezett, hogy Isten védje meg Izráel ügyét, adja vissza bátorságukat és erejüket; segítse őket Júda puszta helyeinek felépítésében! PK 390.3

Imádkozás közben Nehémiás felbátorodott és hite megerősödött. Ajka megtelt szent érvekkel. Előhozakodott azzal, hogy gyalázkodásokat fognak Istenre szórni, ha népe, amely most visszatért Hozzá, gyenge és elnyomott marad. Kérte az Urat, hogy teljesítse ígéretét: “Ha... megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, amelyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!” (Lásd 5 Móz 4:29-31.) Az ígéretet Isten Mózes által küldte Izráelnek, mielőtt Kánaánba léptek. Az ígéret századokon át változatlan maradt. Isten népe most bűnbánattal és hittel visszatért Urához. A mennyei ígéret valóra válik. PK 390.4

Nehémiás sokszor öntötte ki szívét népe sorsa miatt. Most, imádkozás közben, szent elhatározás formálódott lelkében. Eltökélte, hogy ha megkapja a király jóváhagyását, valamint a szükséges támogatást eszközök és anyag beszerzésére, ő maga vállalja a falak újjáépítését és Izráel nemzeti erejének helyreállítását. Kérte az Urat, indítsa a királyt jóindulatra iránta, hogy terve megvalósulhasson. “Adj kérlek jó szerencsét most a te szolgádnak — esedezett -, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú előtt.” PK 391.1

Nehémiás négy hónapig várt a kedvező alkalomra, amikor feltárhatja kérését a királynak. Eközben — jóllehet szívét nyomta a fájdalom — megpróbált jókedvű lenni a király jelenlétében. Azokban a fényűző és ragyogó termekben mindenkinek vidámságot és jókedvet kellett mutatnia. Fájdalom nem vethetett árnyat a királyi felség személyzetének arcára. De amikor Nehémiás visszavonult, és senki sem látta, sokat imádkozott, sokszor tett bűnvallomást és sok könnyet hullatott, aminek csak Isten és az angyalok voltak tanúi. PK 391.2

A hazafi végül nem tudta már titkolni, hogy valami nyomja szívét. Az álmatlan éjszakák és gonddal telt nappalok nyoma ott volt az arcán. A maga biztonságát féltő király, aki megszokta, hogy az arcokból olvasson és az álarc mögé nézzen, észrevette, hogy pohárnokát valami titkos bánat emészti. “Miért szomorú a te orcád — kérdezte -, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, mint szívednek szomorúsága.” PK 391.3

A kérdés nyugtalansággal töltötte el Nehémiást. Vajon nem lesz-e mérges a király, ha meghallja, hogy mialatt udvaronca neki szolgálva tettvett, gondolatai messze — lesújtott népénél — jártak? Nem játszotta-e el életét ezzel a sértéssel? Felborítja-e vajon ez dédelgetett tervét — Jeruzsálem erőssége helyreállítását? “És felette igen megfélemlém” — írja. Remegő ajakkal és könnyes szemmel árulta el, hogy miért szomorú. “Örökké éljen a király — válaszolt -. Miért ne volna szomorú az én orcám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?!” PK 391.4

Amikor a király meghallotta, milyen állapotban van Jeruzsálem, együttérzésre indult. Semmiféle előítélet nem támadt benne. A következő kérdés megadta Nehémiásnak a régóta várt lehetőséget: “Mi az, amit kívánsz?” Isten embere nem mert válaszolni addig, amíg nem kért eligazítást attól, Aki Artaxerxes felett áll. Szent megbízatást kellett teljesítenie, amelyhez segítséget a királytól várt. Tudta, hogy sok múlik azon, ha úgy tárja az ügyet a király elé, hogy megkapja jóváhagyását és támogatását. ,,Könyörgék a menny Istenéhez” — mondta. Nehémiás ebben a rövid imában a királyok Királyához emelkedett, és megnyerte a maga ügyének azt a hatalmat, amely úgy tudja alakítani az emberek szívét, mint a folyók vize a medrüket. PK 391.5

A szükség idején mondott nehémiási ima menedék, ahová a hivő ember menekülhet, amikor más lehetőség nincs az imádkozásra. A kavargó élet munkásai a kuszaságok útvesztőjében felküldhetnek egy-egy fohászt mennyei eligazításért. A tenger és a szárazföld utasa, amikor valami nagy veszély fenyegeti, így bízhatja rá magát a menny oltalmára. Amikor hirtelen nehézségbe vagy veszélybe jutunk, segítségért kiálthatunk Hozzá, aki megígérte, hogy megsegíti hűséges, hivő gyermekeit, amikor csak hívják. Minden helyzetben és körülményben a fájdalomtól és gondtól lesújtott vagy heves kísértéstől megtámadott lélek biztonságot, támaszt és segítséget találhat a szövetségét megtartó Isten kimeríthetetlen szeretetében és erejében. PK 392.1

Amikor Nehémiás felfohászkodott a királyok Királyához, abban a rövid pillanatban bátorságot merített ahhoz, hogy el tudja mondani kívánságát Artaxerxesnek: szeretné, ha egy időre felmentené udvari kötelezettségei alól. Majd arra kérte a királyt, adjon felhatalmazást, hogy Jeruzsálem puszta helyeit felépíthessék és újra erős, védett várossá tehessék. Nagyon fontos dolgok múltak a zsidó nép számára ettől a kéréstől. “És megadá nékem a király — mondta Nehémiás — az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.” PK 392.2

Miután Nehémiás megkapta a kért segítséget, körültekintően és megfontoltan nekifogott, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a vállalkozás sikerének biztosítására. Mindenre volt gondja. Szándékát még saját honfitársainak sem árulta el. Tudta ugyan, hogy sokan örülnének sikerének, de félt, hogy egyesek meggondolatlanságból felkeltik ellenségeik féltékenységét és kudarcba fullasztják a vállalkozást. PK 392.3

A király olyan kedvezően fogadta kérését, hogy Nehémiás felbátorodott további segítség kérésére. Katonai kíséretet kért, hogy küldetésének méltóságot és tekintélyt szerezzen, valamint védelmet az útra; és megkapta. PK 392.4

A király leveleket küldött vele az Eufráteszen túli tartományok kormányzóihoz, akiknek a területén át kell haladnia Júdeába vezető útján. A Libánon hegységben levő erdeje őrének is küldött levelet, amelyben utasította, hogy lássa el Nehémiást a szükséges faanyaggal. És hogy senki se panaszolhassa be hatásköri túllépésért, Nehémiásnak arra is gondja volt, hogy félreérthetetlenül meghatároztassa megbízatását és kiváltságait. PK 393.1

E bölcs előrelátás és határozott cselekvés szolgáljon tanulságul minden hivő embernek. Isten gyermekeinek nemcsak hinni és imádkozni kell, hanem szorgalmas és körültekintő gonddal cselekedni is. Sok nehézséggel találkoznak, és mivel az óvatosságot és szorgalmas fáradozást nem tudják egészen összeegyeztetni a vallással, sokszor késleltetik azt a munkát, amit a Gondviselés értük végez. Nehémiás nem gondolta, hogy mindent megtett, amikor az Úr előtt sírt és imádkozott. Esedezését szent igyekezettel párosította. Imával kísért komoly erőfeszítést tett vállalkozása sikeréért. A körültekintő mérlegelés és jól átgondolt tervek ma is éppúgy nélkülözhetetlenek szent vállalkozások megvalósításához, mint ahogy az Jeruzsálem falainak újjáépítésekor volt. PK 393.2

Nehémiás nem épített bizonytalanra. A hiányzó eszközöket azoktól kérte, akik adni tudták. Az Úr az igazság ügye érdekében ma is kész indítani azok szívét, akiknél javai vannak. Az Érte munkálkodók vegyék igénybe a segítséget, amelyet az Ő késztetésére nyújtanak. Az adományokkal megnyitott utakon az igazság fénye sok olyan területre eljuthat, ahol az emberek lelki sötétségben élnek. Lehet, hogy az ajándékozó nem hisz Krisztusban és nem ismeri Igéjét, de adományait nem szabad emiatt visszautasítani. PK 393.3