Próféták és királyok

53 — A fal építői

Nehémiás 2.3.4. fejezet

Nehémiás épségben eljutott Jeruzsálembe. Az útjába eső tartományok kormányzóihoz intézett királyi levelek nyomán megtisztelő fogadtatásban és azonnali segítségben részesült. Ellenség nem merte háborgatni azt a tisztviselőt, akit a perzsa király hatalma védett és a tartományi vezetők megkülönböztetett figyelmességgel kezeltek. Érkezése Jeruzsálembe — katonai kísérettel — jelezte, hogy valamilyen fontos küldetésben jött. Ez felkeltette a város közelében élő pogány törzsek féltékenységét, akik sokszor engedték szabadjára a zsidókkal szembeni ellenségeskedésüket, sértegetéseket és szitkokat szórva rájuk. A gonoszságban elöl jártak e törzsek egyes főemberei: a Horonból való Szanballat, az ammonita Tóbiás és az arab Geshem. E vezetők kezdettől fogva kritikus szemmel nézték Nehémiás lépéseit, és megpróbálták terveit minden lehető eszközzel meghiúsítani és munkáját megakadályozni. PK 394.1

Nehémiás továbbra is épp olyan óvatosan és megfontoltan járt el, mint ami mindeddig jellemezte magatartását. Tudva, hogy elkeseredett és ádáz ellenség áll támadásra készen ellene, titokban tartotta előttük missziója jellegét, amíg a helyzet ismerete folytán ki tudta alakítani terveit. Remélte, hogy a nép együtt fog működni vele, és munkába állíthatja őket, mielőtt ellenségei támadásba kezdenének. PK 394.2

Kiválasztott néhány embert, akiket méltónak tartott bizalmára. Elmondta nekik, hogy milyen körülmények késztetésére jött Jeruzsálembe, mi a célja és milyen tervek szerint akarja megvalósítani. Nyomban felkeltette érdeklődésüket és megszerezte támogatásukat. PK 394.3

A megérkezése utáni harmadik éjszakán Nehémiás éjfélkor felkelt, és néhány megbízható társával kiment, hogy személyesen tekintse meg Jeruzsálem romjait. Felült öszvérére, és a város egyik részétől a másikig megvizsgálta atyái városának lerombolt falait és megrongált kapuit. Fájó gondolatok töltötték el a zsidó hazafit, amikor megtört szívvel nézte szeretett városának romokban heverő erődítéseit. Izráel letűnt nagyságának emlékei éles ellentétben álltak megalázottsága tanúbizonyságainak hátterében. PK 394.4

Nehémiás titokban és csendben tette meg a falak körüli útját. “A főemberek pedig nem tudták hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni — mondta és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az elöljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.” Az éjszaka hátralevő részét imában töltötte, mert tudta, hogy a reggel komoly erőfeszítésre szólítja. Fel kell rázni és egyesíteni elcsüggedt, megosztott honfitársait. PK 395.1

Nehémiásnál királyi megbízólevél volt, amely arra szólította a lakosságot, hogy működjék együtt vele a város falainak újjáépítésében. Nehémiás nem kívánt hatalmi szóval élni. Inkább meg akarta nyerni a nép bizalmát és megértését, mert tudta, hogy az előtte álló nagy munkában szívük egységére épp olyan szükség van, mint kezük összefogására. Amikor másnap összehívta a népet, olyan érveket hozott fel, amelyeket alkalmasnak gondolt szunnyadó tetterejük felébresztésére és a széthúzok egyesítésére. PK 395.2

Nehémiás hallgatói nem tudtak az előző éjszaka sötétjében tett körútjáról, ő pedig nem beszélt róla. E körútja sokban hozzájárult eredményességéhez, mert olyan pontosan és aprólékosan le tudta festeni a város állapotát, hogy hallgatóit bámulatba ejtette. Jeruzsálem gyengesége és megalázottsága láttán támadt benyomása súlyt és erőt adott szavainak. Nehémiás elmondta a népnek, hogy milyen gyalázatosak a pogányok szemében. Vallásukat becsmérlik, Istenüket káromolják. Elmondta, hogy hallott szenvedésükről egy távoli országban, és imádkozott értük a menny Istenéhez. Könyörgése közben elhatározta, hogy kéri a királyt, engedje el, hadd segítsen nekik. Azért imádkozott, hogy a király ne csak engedélyt adjon, hanem felhatalmazást is, és olyan segítséget, amire szüksége van a munkához. Az imájára kapott válaszból tudta, hogy a terv az Úrtól van. PK 395.3

Miután mindezt elmondta, és tanúsította, hogy mind Izráel Istene, mind a perzsa király támogatja tekintélyével, egyenesen megkérdezte a népet, hogy él-e ezzel az alkalommal, és kész-e a falat építeni. PK 395.4

A felhívás szíven találta őket. A menny jóindulatának megmutatása félelmüket szégyenné változtatta, és felbátorodva egyhangúlag mondták: “Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.” PK 395.5

Nehémiás egész lelke benne volt a vállalkozásban. Reménysége, tettereje, lelkesedése, célkitűzése áthatotta a többieket is. Szent bátorsága és emelkedett elhatározása másokra is átragadt. Minden ember egy-egy Nehémiássá vált a maga helyén, szomszédja szívét és kezét erősítve. Amikor Izráel ellenségei meghallották, hogy mit akarnak a zsidók csinálni, kinevették őket, és ezt mondták: “Micsoda ez, amit míveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni?” Nehémiás így válaszolt: “A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az ő szolgái, kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek sincsen Jeruzsálemben!” PK 395.6

A papokat elsők között ragadta magával Nehémiás lelkesedése. Befolyásos helyüknél fogva sokat tehettek a munka előbbrevitelére vagy hátráltatására, és készséges együttműködésük már az induláskor sokban hozzájárult a sikeréhez. Izráel fejedelmeinek és vezetőinek többsége nagyszerűen állt hozzá kötelességéhez, és ezeket az állhatatos embereket Isten könyve megdicsérte. Néhányan azonban “nem hajták nyakukat az ő Uruk munkájának jármába”. Ezek voltak a tékoai előkelők. E rest szolgák gyalázattal megbélyegzett emlékét megörökítették a későbbi nemzedékek figyelmeztetésére. PK 396.1

Minden vallásos mozgalomban vannak olyanok, akik — bár nem tagadhatják azt, hogy az ügy az Istené — elzárkóznak, és nem hajlandók segíteni. Jó volna, ha a mennyei feljegyzésekre gondolnának — arra a könyvre, amelyből nem marad ki semmi, nincs benne tévedés, és Isten belőle ítéli meg őket. Minden elszalasztott alkalmat is feljegyeznek benne — amikor szolgálhattunk volna Istennek, de nem tettük. Minden hitből és szeretetből fakadó tettünk örök emlékezetben marad. PK 396.2

Nehémiás jelenlétének ösztönző befolyása mellett a tékoai előkelők példájának nem volt súlya. A népet általánosságban fűtötte a hazaszeretet és buzgóság. Jó képességű és befolyásos emberek csoportokba szervezték a polgárság különböző osztályait. Mindegyik vezető felelősséget vállalt a fal egy bizonyos részének felépítéséért. Egyesekről azt olvassuk, hogy “ki-ki az ő házának ellenében” épített. PK 396.3

Nehémiás tettereje akkor sem hagyott alább, amikor a munka ténylegesen megkezdődött. Fáradhatatlan éberséggel ellenőrizte az építkezést, irányította a munkásokat, meglátta az akadályokat, és felkészült minden eshetőségre. A három mérföld hosszú fal mentén állandóan érezhető volt befolyása. Kellő időben mondott szavakkal bátorította a félénkeket, felrázta a lustákat, megdicsérte a szorgalmasakat. Közben állandóan figyelte ellenségeik mozdulatait, akik időről időre bizonyos távolságban összegyűltek és tárgyaltak, mintha valami gonoszságot terveznének. Majd köelebb húzódtak a munkásokhoz, és megkísérelték figyelmüket másfelé terelni. PK 396.4

Nehémiás sok tevékenysége közepette sem feledkezett el ereje Forrásá-ról. Szívét állandóan Istenhez emelte, mindenek nagy Felvigyázójához. “A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk!” — kiáltotta. Szavai harsogtak és visszhangzottak, fellelkesítve a falakon dolgozó munkásokat. Jeruzsálem erődítéseinek helyreállítása nem haladt akadálytalanul. Sátán célja volt ellenségeskedést szítani és csüggeszteni. Szanballat, Tóbiás és Geshem — fő eszközei ebben a mozgalomban — nekiláttak, hogy gátolják az újjáépítés munkáját. Megpróbáltak megoszlást támasztani a munkások között. Csúfot űztek az építők erőfeszítéseiből. Képtelenségnek nevezték vállalkozásukat, és kudarcot jövendöltek neki. PK 397.1

,,Mit művelnek e nyomorult zsidók?” — kiáltotta gúnyosan Szanballat. ,,Vajon megengedik-é ezt nékik? ...Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?!” A még arcátlanabb Tóbiás hozzátette: “Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát.” PK 397.2

Nemsokára még hevesebb támadások ostromolták az építőket. Kénytelenek voltak állandóan védekezni ellenségeik fondorlatai ellen, akik barátságot színlelve különböző utakon igyekeztek zavart okozni, bonyodalmat kelteni és bizalmatlanságot ébreszteni. Megkísérelték elcsüggeszteni a zsidókat. Összeesküdtek, hogy Nehémiást kelepcébe csalják; és kétszínű zsidók készek voltak ezt az álnok vállalkozást támogatni. Az a hír járta, hogy Nehémiás összeesküvést sző a perzsa uralkodó ellen, magát akarja királlyá tenni Izráelben, és hogy azok, akik neki segítenek, mind árulók. PK 397.3

Nehémiás továbbra is Istentől várt eligazítást és segítséget. A nép pedig “nagy kedvvel dolgozott”. A munka haladt, míg a réseket mind betömték, és az egész fal felépült a tervezett magasságra. PK 397.4

Izráel ellenségei megteltek haraggal, amikor látták, hogy milyen hasztalan erőlködnek. Mindeddig nem mertek erőszakos eszközöket alkalmazni, mert tudták, hogy Nehémiás és társai a király utasítását hajtják végre. Attól féltek, hogy ha ténylegesen szembeszállnak vele, magukra vonják az uralkodó haragját. Most dühükben ők követték el azt a bűnt, amivel Nehémiást vádolták. Egybegyűltek tanácskozni, és “összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy éljőnek Jeruzsálemet megostromolni”. PK 397.5

Amikor a samaritánusok összeesküvést szőttek Nehémiás és munkája ellen, egyes zsidó vezetők, kedvüket veszítve, a vállalkozással járó nehézségek felnagyításával próbálták Nehémiást elcsüggeszteni. “Fogytán van ereje a teherhordónak — mondták -, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalakat.” PK 398.1

Máshonnan is igyekeztek csüggeszteni. ,,A zsidók, akik őmellettök laknak”, akik nem vettek részt a munkában, összegyűjtötték ellenségeik állításait és híreszteléseit, majd csüggesztésre és elkedvetlenítésre használták fel őket. PK 398.2

A gúny és csúfolódás, a támadások és fenyegetések mintha csak eltökéltebbé és óvatosabbá tették volna Nehémiást. Felismerte a veszélyeket, amelyekkel szembe kell néznie a harcban, de rettenthetetlen volt. “Imádkozánk a mi Istenünkhöz — mondta -, és állítánk ellenök őrséget nappal és éjjel.” “Azért állítám a hely alsó és nyílt részeire a kőfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel. És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért! PK 398.3

És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsukat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, ki-ki az ő munkájához; de azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és páncélokat. ...A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezükkel, amely a munkát végzé, rakodának, másik kezük pedig a fegyvert tartja vala. Akik pedig építének, azoknak fegyverük derekukra vala felkötve és így építének.” PK 398.4

Nehémiás mellett egy kürtös állt, és a fal különböző részein papok helyezkedtek el a szentélyből kihozott kürtökkel. A nép szétszóródva végezte munkáját, de ha bármely ponton veszély közeledett, a trombita hangjára késedelem nélkül oda kellett vonulniuk. “Ekképpen munkálkodunk vala — mondta Nehémiás -; és legényeimnek fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagok feltámadásáig.” PK 398.5

A Jeruzsálemen kívül — más városokban és falvakban — lakók felszólítást kaptak, hogy a falakon belül aludjanak, és őrizzék a munkát. Reggel pedig álljanak készen szolgálatukra. Így nem késlekednek szükségtelenül, és nem adnak alkalmat az ellenségnek — amit kihasználna — az otthonról jövő vagy haza igyekvő munkások megtámadására. Nehémiás és társai nem riadtak vissza sem nehézségtől, sem megerőltető munkától. Sem éjjel, sem nappal — még a rövid alvásidő alatt sem — vették le ruhájukat, és nem tették el fegyverüket. PK 399.1

Olyan támadásokkal és csüggesztésekkel, amelyek Nehémiás korában érték az építőket a nyilvánvaló ellenség és a barátságot színlelők részéről, találkoznak majd azok is, akik ma Istennek szolgálnak. Nemcsak az ellenség haragja, megvetése és kegyetlensége próbálja meg a hivőket, hanem az állítólagos barátok és jóakarók nemtörődömsége, állhatatlansága, közömbössége és hűtlensége is. Gúnyt és szemrehányásokat szórnak rájuk. A megvetést szító ellenség kegyetlenebbül és erőszakosabban lép fel, ha teheti. PK 399.2

Sátán kihasznál minden szentségtelen körülményt szándékai véghezvitelére. Azok között, akik azt vallják, hogy Isten ügyét támogatják, vannak olyanok, akik Isten ellenségeivel egyesülve, kiteszik Isten ügyét legelkeseredettebb ellenségei támadásainak. Még olyanok is, akik szeretnék, ha Isten műve virágzana, gyengítik Isten szolgái kezét Isten ellenségei rágalmazásainak, dicsekvéseinek és fenyegetéseinek meghallgatásával, híresztelésével és azzal, hogy félig el is hiszik őket. Sátán bámulatos sikerrel dolgozik eszközei által. A befolyásuknak engedők a megrontó hatalom célpontjai, amely elveszi a bölcs bölcsességét és az okos értelmét. Nehémiáshoz hasonlóan, Isten népe ne féljen, de ne is becsülje alá az ellenséget. Istenbe vetett bizalommal menjen kitartóan előre, szolgáljon Neki önzetlenül, és bízza gondviselésére azt az ügyet, amelyet képvisel. PK 399.3

A csüggesztő körülmények között Nehémiás Istenbe — biztos védelmezőjébe — vetette bizalmát. És az, Aki szolgáját segítette, támasza marad népének minden időben. Isten népe minden válságban bizalommal mondhatja: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Rm 8:31.) Sátán és eszközei bármilyen ravaszul fektetik le terveiket, Isten le tudja leplezni őket, és semmivé teheti minden tanácsukat. A hitből fakadó válasz ugyanaz, mint amit Nehémiás adott: “A mi Istenünk hadakozik érettünk!”, mert Isten van a munkával, és senki nem gátolhatja meg. Végül sikert arat! PK 399.4