Próféták és királyok

47 — Jósua és az angyal

A templom építőinek kitartó, eredményes munkája mérhetetlenül megrémítette és nyugtalanította a gonoszság seregeit. Sátán még nagyobb erőfeszítésekre határozta el magát: azzal fogja gyöngíteni és csüggeszteni Isten népét, hogy eléjük tárja jellemük fogyatékosságait. Ha azokat, akik hosszú ideig bűnhődtek törvényszegésük miatt, ismét rávehetné Isten parancsai áthágására, akkor újra foglyul ejtené őket a bűn. PK 362.1

Izráel népe Sátán különös gyűlöletének célpontja volt mindig, mivel Isten általuk akarta ismeretét megőrizni a földön. Sátán eltökélte ennek a népnek kiirtását. Amíg engedelmeskednek, semmit sem árthat nekik. Ezért összeszedte minden erejét és ravaszságát, hogy bűnre csábítsa őket. Kísértéseitől tőrbe ejtve, áthágták Isten törvényét, és így ellenségeik zsákmányává lettek. PK 362.2

Izráelt fogolyként vitték Babilonba, de Isten nem fordult el tőlük. Dorgálással és intéssel küldte hozzájuk prófétáit. Ráébresztette őket bűnösségükre. Amikor megalázták magukat Isten előtt, és őszinte bűnbánattal visszatértek Hozzá, a bátorítás üzenetét kapták. Isten meghirdette nekik fogságból való szabadulásukat; visszafogadja őket kegyelmébe, és ismét letelepíti földjükön. Most pedig, hogy a helyreállítás munkája megkezdődött, és Izráel maradéka visszatért Júdeába, Sátán indította a pogány népeket, hogy semmisítsék meg ezt a nemzetet. PK 362.3

Ebbena válságos helyzetben az Úr “nyájas szavakkal, vigasztaló szókkal” erősítette népét (Zak 1:13). A Krisztus és Sátán munkájáról adott megkapó képpel mutatta be, hogy Közbenjárójuknak milyen hatalma van népe vádolóinak legyőzésére. PK 362.4

A próféta látomásban látja “Jósuát, a főpapot”, aki “szennyes ruhába... öltöztetve (Zak 3:1. 3.) áll az Úr angyala előtt, és esdekel, hogy Isten könyörüljön meggyötört népén. Amint könyörög, hogy Isten teljesítse ígéreteit, Sátán arcátlanul kiáll ellene. Isten nem fogadhatja vissza kegyelmébe Izráelt, mert vétkezett — állítja. Jogot formál rá mint zsákmányára, és követeli, hogy az angyal adja át neki. A főpap Sátán vádjaitól nem tudja megvédeni sem magát, sem népét. Nem állítja, hogy Izráel hibátlan. Szennyes ruhában áll az angyal előtt. Ez a ruha a nép bűneit jelképezi, ő pedig képviselőjükként viseli. Megvallja bűnösségüket, de rámutat bűnbánatukra és megalázkodásukra is, bízva a Megváltó bűnbocsátó irgalmában. PK 362.5

Ekkor az angyal, aki maga Krisztus, a bűnösök Megváltója, elhallgattatja népe vádolóját. Így szól: “Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?” (Zak 3:2.) Sokáig volt Izráel a szenvedések kohójában. Bűnei miatt majdnem megemésztette a láng, amelyet Sátán és eszközei elpusztításukra szítottak. De Isten most kinyújtja kezét, hogy kihozza őket a “tűz”-ből. PK 363.1

Az angyal elfogadta Jósua közbenjárását, és megparancsolta: “Vegyétek le róla a szennyes ruhákat!” Jósuának pedig ezt mondta az angyal: “Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!” “Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt.” (Zak 3:4-5.) Jósua és népe bűneit az angyal megbocsátotta. Izráelt “ünnepi ruhákba” öltöztette. Krisztus beszámította nekik a maga igazságosságát. A Jósua fejére helyezett süveg olyan volt, mint amilyent a papok viseltek. Ezt a feliratot hordozta: “Szentség az Úrnak” (2 Móz 28:36), jelezve, hogy korábbi törvényszegései ellenére alkalmassá vált arra, hogy szolgáljon Isten előtt a templomban. PK 363.2

Az angyal most így szólt Jósuához: “Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között” (Zak 3:7). Ha engedelmes, abban a megtiszteltetésben részesül, hogy bíráskodhat és irányíthat a templomban és minden szolgálatában; szolgáló angyalok között járhat már ebben az életben, és végül ott lehet az Isten trónja körül álló megdicsőült tömeg között. PK 363.3

“Halld meg Jósua, te főpap; te és barátaid, akik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat, Csemetét!” (Zak 3:8.) A Csemete, a Szabadító jövetelében rejlik Izráel reménysége. Jósua és népe azért kapott bocsánatot, mert hitt az eljövendő Megváltóban. Krisztusba vetett hitük által jutottak újra Isten kegyeibe. Ha utain járnak és megtartják rendeléseit, az Ő érdemeiért csodálni és tisztelni fogják bennük azt a népet, amelyet a menny kiválasztott a föld népei közül. PK 363.4

Miként Sátán vádolta Jósuát és népét, vádolja minden korban mindazokat, akik Isten irgalmára és kegyelmére vágynak, ő a “mi atyánkfiainak vádolója... aki vádolja őket éjjel és nappal” (Jel 12:10). Minden lélekért, aki megszabadult a gonosz hatalmából és neve bekerült az élet könyvébe — amely a Bárányé -, megismétlődik a küzdelem. Az ellenség ádáz támadásainak állandó pergőtüzében vannak mindazok, akiket Isten befogadott csalájába. De az, Aki Izráel reménysége, oltalma, megigazulása és szabadulása volt akkor, ma is reménysége az egyháznak. PK 364.1

Sátán nem azért vádolja azokat, akik az Urat keresik, mert bűneik nem tetszenek neki. Sátán örül jellemhibáiknak, mert tudja, hogy csak akkor diadalmaskodhat rajtuk, ha áthágják Isten törvényét. Csupán azért vádaskodik, mert gyűlöli Krisztust. A megváltás tervével Jézus megtöri Sátánnak az emberi családra gyakorolt befolyását. Lelkeket szabadít meg hatalmából. Az őslázadó minden gyűlölete és rosszindulata felébred, amikor Krisztus felsőbbségének bizonyítékait látja. Démoni erővel és ravaszsággal dolgozik, hogy elragadja Tőle azokat, akik elfogadták a megváltást. Kételkedést kelt az emberekben, hogy elveszítsék bizalmukat Istenben és elszakadjanak szeretetétől. Isten törvénye megszegésére csábítja őket, azután foglyaiként jogot formál rájuk, és vitatja, hogy Krisztusnak van-e joga elvenni őket tőle. PK 364.2

Sátán tudja, hogy azok, akik Isten bocsánatát és kegyelmét kérik, meg is kapják. Ezért eléjük tárja bűneiket, hogy elcsüggessze őket. Azok ellen, akik igyekeznek engedelmeskedni Istennek, folytonosan valami okot keres panaszra. Még legszebb és legjobb szolgálatukat is megpróbálja becstelennek feltüntetni. Számtalan módon — amelyek a legszövevényesebbek és legkegyetlenebbek — kísérli meg elmarasztaltatni őket. PK 364.3

Az ember egymaga képtelen kivédeni az ellenség vádjait. Bűntől szennyes ruhában, bűnösséget megvallva áll Isten előtt. De Jézus, a mi szószólónk, hatékonyan védelmükre kél azoknak, akik bűnbánattal és hittel reábízzák lelkük megtartását. Képviseli ügyüket, és a Golgota csodálatos érveivel legyőzi a vádolót. Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességével minden hatalmat megszerzett mennyen és földön. Kéri Atyját, hogy kegyelmezzen meg a bűnös embernek, és béküljön meg vele. Népe vádolóinak ezt mondja: “Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Vérem árán vásároltam meg őket. Tűzből kikapott üszögök ők.” Azokat pedig, akik hitben Reá támaszkodnak, így biztatja: “Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged” (Zak 3:4). PK 364.4

Mindazok, akik magukra öltik Krisztus igazságosságának palástját, előtte fognak állni mint választottai — hűek és igazak. Sátán nem tépheti ki őket a Megváltó kezéből. Egyetlen olyan lelket sem enged át Krisztus az ellenségnek, aki bűnbánattal és hittel igényli oltalmát. Szava kötelezi: “Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa 27:5.) Jósuának adott ígérete mindenkinek szól: “Ha az én utaimban jársz... ki- és bejárást engedek néked ez itt állók között” (Zak 3:7). Mindkét oldalukon angyalok járnak már ebben a világban, végül pedig ott fognak állni az Isten trónját körülvevő angyalok között. PK 365.1

A Jósuáról és az angyalról látott zakariási látomás különös mértékben vonatkozik Isten népére a nagy engesztelési nap záró jeleneteiben. Akkor a maradék egyházat súlyos megpróbáltatás éri, és nagyon szorult helyzetbe jut. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, érezni fogják az ősellenség haragját. Sátán uralma alá hajtotta a Föld lakóit, és sok hitvalló keresztényt is. De van itt egy kis csapat, amely nem ismeri el felsőbbségét. Ha el tudná őket törölni a földről, győzelme teljes volna. Amint annak idején a pogány népeket arra befolyásolta, hogy irtsák ki Izráelt, a közeljövőben felindítja a föld gonosz hatalmait, hogy pusztítsák el Isten népét. Kötelezik az embereket arra, hogy engedelmeskedjenek emberi rendeletnek, áthágva Isten törvényét. PK 365.2

Isten hűségeseit fenyegetik, bevádolják, elítélik. Elárulják “szülők és testvérek is, rokonok és barátok is” (Lk 21:16). Sőt, az életükre is törnek. Egyedüli reménységük Isten irgalma; egyedüli oltalmuk az ima. Ahogyan Jósua könyörgött az angyal előtt, a maradék egyház is rendíthetetlen hittel és töredelmesen esedezik Szószólója, Jézus általi bűnbocsánatért és szabadulásért. Teljesen tudatában vannak életük bűnösségének, látják gyengeségüket és érdemtelenségüket, és már-már kétségbeesnek. PK 365.3

A kísértő ott áll, hogy vádolja őket, mint ahogy Jósuát is támadta. Rámutat szennyes ruhájukra, fogyatékos jellemükre. Eléjük tárja gyengeségüket, oktalanságukat, hálátlanságukat és azt, hogy mennyire nem hasonlítanak Krisztushoz, ami miatt szégyent hoznak Megváltójukra. Meg akarja rémíteni őket azzal a gondolattal, hogy esetük reménytelen, hogy tisztátalanságuk szennyfoltja soha nem mosható le. Így reméli kiölni hitüket, hogy engedjenek kísértéseinek és törjék meg Istennel kötött szövetségüket. PK 365.4

Sátán pontosan tudja, hogy milyen bűnök elkövetésére vette rá Isten népét, és felhozza vádjait ellenük. Kijelenti, hogy bűneikkel eljátszották Isten oltalmát, és hogy joga van elpusztítani őket. Állítása szerint éppúgy rászolgálnak arra, hogy Isten kizárja őket kegyeiből, mint ő maga. Ez az a nép — kérdi -, amely elfoglalja majd helyemet a mennyben, és a velem tartó angyalok helyét? Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e előírásait? Nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érdekeiket a Neki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e vajon a világ dolgait? Nézd csak bűneiket, amelyek irányt szabnak életüknek! Figyeld, milyen önzők, rosszindulatúak, hogy gyűlölik egymást! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig — akik ugyanazokat a bűnöket követték el — megjutalmazod? Igazságosan nem teheted ezt, Isten! Az igazság elítélésüket követeli! PK 366.1

Krisztus követői vétkeztek ugyan, de nem engedték át magukat Sátán hatalmának. Megbánták bűneiket, és alázatos, töredelmes szívvel keresik az Urat; a mennyei Szószóló pedig védelmébe veszi őket. Akit legjobban sért hálátlanságuk, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, kijelenti: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Én életemet adtam ezekért a lelkekért. Markaimba metszettem őket. Lehet, hogy jellemük tökéletlen, és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik, és elfogadom őket. PK 366.2

Sátán vadul támad, és csalásai ravaszak, de az Úr szemmel tartja népét. Gyötrelmük súlyos, a kohó tüze már-már megemészti őket. De Jézus tűzben megpróbált aranyként hozza ki őket a lángokból. Földiességük leválik, hogy Krisztus képmása tökéletesen megmutatkozzék bennük. PK 366.3

Úgy tűnik, mintha az Úr időnként elfeledkezne az egyházát fenyegető veszélyekről és az ellenség-okozta sebeikről. De Isten nem felejt. A világon semmi sem olyan drága Neki, mint egyháza. Nem akarja, hogy földiesség elrontsa bizonyítványát. Nem engedi, hogy Sátán kísértései legyőzzék népét. Megbünteti azokat, akik hamis színben tüntetik fel Őt, de könyörül azokon, akik őszintén megbánják bűneiket. Megadja a szükséges segítséget mindazoknak, akik erőt kérnek Tőle a keresztény jellem építéséhez. PK 366.4

A vég idején Isten népe sóhajtozik és sír a földön véghezvitt utálatosságok miatt. Könnyek között figyelmeztetik a gonoszokat a veszélyre, amely azért fenyegeti őket, mert lábbal tiporják Isten törvényét. Kimondhatatlan fájdalmat éreznek bűneik miatt, és megalázzák magukat az Úr előtt. A gonoszok gúnyolódnak bánkódásukon, és kinevetik ünnepélyes esdeklésüket. Isten népének gyötrődése és megalázkodása kétségtelenül bizonyítja, hogy újra formálódik a bűn következtében elvesztett erős és nemes jellemük. Krisztushoz egyre közelebb húzódva és szemüket tökéletes tisztaságára irányítva ismerik fel olyan világosan a bűn végtelenül súlyos voltát. Az eredményes és győzelmes élet feltétele a szelídség és az alázatosság. A dicsőség koronája vár azokra, akik megalázkodnak a kereszt lábánál. PK 366.5

Isten hűséges, imádkozó gyermekei Benne rejtik el életüket. Maguk sem tudják, milyen biztonságban vannak. Sátán késztetésére e világ uralkodói életükre törnek. Ha megnyílna szemük, mint Elizeus szolgájáé Dothánban, látnák, amint a körülöttük táborozó angyalok féken tartják a sötétség seregeit. PK 367.1

Amikor Isten előtt népe gyötrődik és tiszta szívért könyörög, felhangzik a parancs: “Vegyétek le róla a szennyes ruhákat”, — és ezek a bátorító szavak hallatszanak: “Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!” (Zak 3 :4.) Isten ráhelyezi Krisztus igazságának makulátlan, tiszta palástját megpróbált, megkísértett, hűséges gyermekeire. A megvetett maradék dicsőséges ruhába öltözik, hogy a világ romlottsága soha többé be ne mocskolja. Nevük bent marad az élet könyvében, amely a Bárányé. A korszakok hűségesei közé sorolja őket a menny. Ellenálltak a csaló mesterkedéseinek. A sárkány tombolása nem térítette el őket hűségüktől. Most örökre biztonságban vannak a kísértő cselfogásaitól. Isten a bűn szerzőjét terheli meg bűneikkel. “Tiszta süveg” van fejükön. PK 367.2

Mialatt Sátán hangoztatja vádjait, szent angyalok járnak-kelnek láthatatlanul, és a hűségesekre helyezik az élő Isten pecsétjét. Ezek azok, akik a Sion hegyén állnak a Báránnyal, és homlokukra az Atya neve van felírva. A trón előtt éneklik az új éneket, amelyet senki nem tanulhat meg, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. “Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek” (Jel 14:4-5). Valóra váltak az Angyal szavai: “Halld meg Jósua, te főpap; te és barátaid, akik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat, Csemetét!” (Zak 3:8.) Krisztus népének Megváltójaként és Szabadítójaként mutatkozik meg. A maradék most valóban “csodálatos”, mivel zarándokutuk könnyeit és megalázottságát felváltotta az öröm és megbecsülés Isten és a Bárány közelében. PK 367.3

“Ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának. És lészen, hogy aki Sionban meghagyatik és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beíratott” (Esa 4:1-2). PK 368.1