Próféták és királyok

48 — “Nem erővel, sem hatalommal”

Zakariás kinyilatkoztatást kapott Zorobábel munkájáról közvetlenül azután, hogy látomásban látta Jósuát és az angyalt. “Visszatére az angyal, aki beszél vala velem — mondja Zakariás -, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak; és mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán. PK 369.1

És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?... És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” PK 369.2

“És felelék és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán? És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?... És mondá nékem: ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak” (Zak 4:1-6. 11-12. 14). PK 369.3

Ez a látomás úgy ábrázolja az Úr előtt álló két olajfát, hogy arany csöveken át ürítik magukból az arany olajat a gyertyatartó olajtartójába. Innen kapnak olajat a templom lámpái, hogy fényük tiszta legyen. Az Isten közelében álló felkentektől éppígy árad Isten népére a menny világosságának, szeretetének és erejének teljessége, hogy másoknak is továbbíthassák a fényt, örömet és új erőt. Aki így meggazdagszik, annak gazdagítania kell másokat Isten szeretetének kincseiből. PK 369.4

Zorobábel sokféle nehézséggel küzdve építette az Úr házát. Kezdettől fogva ellenség “igyekezék... megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstől”, “és megakadályozák őket erővel és hatalommal” Ezsd 4:4.23. De az Úr közbelépett az építők érdekében, és prófétájával, Zorobábellel kérdeztette: “Ki vagy te, te nagy hegy? Lapállyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!” (Zak 4:7.) PK 369.5

Isten népe történelmében a nehézségek leküzdhetetlennek látszó nagy hegyei meredtek mindig azok elé, akik igyekeztek véghezvinni a menny szándékát. Ezeket az akadályokat az Úr hitük próbájaként engedte meg. Amikor minden oldalról körül vagyunk zárva, legfőbb ideje, hogy bízzunk Istenben és Lelkének erejében. Az élő hit gyakorlása közben lelkileg erősödünk és bizodalmunk rendíthetetlenné válik. Így lesz a lélek győzelmes hatalommá. A hit parancsoló szava előtt eltűnnek az akadályok, amelyeket Sátán helyez a keresztény ember útjába. A menny hatalmasságai sietnek segítségére. “Semmi sem ... lehetetlen néktek” (Mt 17:20). PK 370.1

Ha a világ valamit kezdeményez, azt látványosan és dicsekvéssel teszi. Isten pedig a kicsiny dolgokat az igazság és jogosság dicső győzelmének kezdetéül szánja. Néha csalódásokkal és látszólagos kudarccal neveli munkásait. Azt akarja, hogy megtanuljanak a nehézségeken diadalmas-kodni. PK 370.2

Az ember könnyen elbizonytalanodik a zűrzavar és akadályok láttán. Pedig ha mindvégig kitartóan bízik, Isten egyengeti útját. Sikert arat a nehézségekkel vívott küzdelmében. Zorobábel bátor lelkülete és rendíthetetlen hite előtt a nehézségek nagy hegyei síksággá váltak; és aki lerakta az alapot, “az ő kezei végzik el azt”. “Felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!” (Zak 4:9.7.) PK 370.3

Isten egyházát nem emberi hatalom és képesség alapította, ezért elpusztítani sem tudja. Nem embernyi erejű sziklára épült az egyház, hanem Krisztus Jézusra, a Korszakok Sziklájára, “és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (Mt 16:18). PK 370.4

Isten ügyét jelenléte teszi állandóvá és szilárddá. “Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában” (Zsolt 146:3) — szól hozzánk az üzenet. “Csöndességben és reménységben erősségtek lett volna” (Ésa 30:15). Isten dicsőséges műve, amely az igazság örök elveire épült, soha nem semmisül meg, hanem egyre jobban megacélosodik, “nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura” (Zak 4:6). Szó szerint teljesedett az az ígéret, hogy “Zorobábel kezei veték meg a ház alapját, és az ő kezei végzik el azt” (Zak 4:9). “A zsidók vénei építének és jó szerencsések valának Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán, és megépítették és elvégezték Izráel Istenének akaratjából, és Czírus, Dárius és Artaxerxes, persiai királyok parancsolatjából. PK 370.5

Bevégezteték pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében vala” (Ezsd 6:14-15). PK 371.1

Nem sokkal ezután felszentelték a helyreállított templomot. “Megtarták Izráel fiai, a papok, a Léviták és a fogságból visszajött többiek Isten házának felszentelését örömmel”, “és megtarták ... a páskhát az első hó tizennegyedik napján” (Ezsd 6:16. 19). A második templom nem volt olyan fényűző, mint az első; Isten jelenlétének az első templomban látott jelei sem szentelték meg. Nem mutatkozott meg természetfölötti erő, hogy megpecsételje felszentelését. A dicsőség felhője sem jelent meg, hogy betöltse az újonnan felépült templomot. Nem szállt alá tűz az égből, hogy megeméssze az áldozatot az oltáron. A dicsőség nem helyezkedett el többé a kérubok között a szentek szentjében. A frigyládát, a kegyelem királyi székét és a bizonyság tábláit nem lehetett ott látni. Semmiféle mennyei jel nem tájékoztatta a kérdezősködő papot Jahve akaratáról. PK 371.2

Mégis ez volt az az épület, amelyről az Úr elmondatta Aggeus prófétával: “Nagyobb lészen e második háznak a dicsősége az elsőnél.” “Megindítok minden népet, és eljön, akit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agg 2:9. 7). Tudós emberek századokon át igyekeztek kimutatni, hogy milyen vonatkozásban teljesült az az ígéret, amelyet Isten Aggeusnak adott. Sokan konokul ellenálltak, és a Názáreti Jézus eljövetelének, a népek Vágya adventjének — aki személyes jelenlétével megszentelte a templom épületét — nem voltak hajlandók semmiféle különleges fontosságot tulajdonítani. Elméjüket elhomályosította a gőg és a hitetlenség, hogy ne értsék meg, mit is jelentenek igazán a próféta szavai. PK 371.3

A második templomot nem Jahve dicsőségének felhője tisztelte meg, hanem annak jelenléte, Akiben “lakozik az istenségnek egész teljessége”, — Isten maga, Aki “megjelent testben” (Kol 2:951 Tim 3:16). PK 371.4

A második templom csakis azzal szárnyalta túl dicsőségben az elsőt, hogy Krisztus földi szolgálata során személyes jelenlétével tisztelte meg. “A népek Vágya” valóban megjelent a templomban, amikor megszentelt pitvaraiban a Názáreti tanított és gyógyított. PK 371.5