Próféták és királyok

46 — Prófétai eligazítás a válságban

A zsidók megkezdték a templom újjáépítését. Közelükben laktak a samaritánusok, akik az asszír tartományokból származó pogány telepesek és a tíz törzs Samáriában, valamint Galileában maradt tagjai közötti házasságokból született kevert faj voltak. A samaritánusok később azt állították, hogy az igaz Istent imádják, de szívükben és szokásaikban bálványimádók voltak. Igaz, hogy állításuk szerint bálványaik csak emlékeztették őket az élő Istenre, a világegyetem Urára, de a nép hajlamos volt a faragott képek tiszteletére. PK 352.1

A helyreállítási munkák végzése közben kiderült, hogy a samaritánusok ,,Júda és Benjámin ellenségei”. Miután meghallották, hogy “akik a fogságból visszatértek, templomot építenek az Úrnak, Izráel Istenének”, “menének Zorobábelhez és a családfőkhöz”, és azt mondták, hogy szeretnének ők is részt venni a templomépítésben. “Hadd építsünk együtt veletek — ajánlották -, mert miképpen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük s néki áldozunk Esárhaddon, Assíria királyának idejétől fogva, aki ide hozott fel minket.” De kívánságukat nem teljesítették. “Nem veletek együtt kell nékünk házat építeni a mi Istenünknek — mondták a zsidó vezetők -, hanem mi magunk fogunk építeni az Úrnak, Izráel Istenének, amiképpen megparancsolta nékünk a király, Czírus, Persia királya” (Ezsd 4:1-3). PK 352.2

Az izraelitáknak csak egy maradéka döntött úgy, hogy visszatér Babilonból; és most, amikor nekiláttak a látszólag erejüket meghaladó feladatnak, legközelebbi szomszédaik felkínálták segítségüket. A samaritánusok hivatkoztak arra, hogy az igaz Istent imádják. Kifejezték, hogy szeretnének osztozni a templomi szolgálattal kapcsolatos kiváltságokban és áldásokban. “Miképpen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük” — mondták. “Hadd építsünk együtt veletek.” Ha a zsidó vezetők elfogadják a felkínált segítséget, ajtót nyitnak a bálványimádás előtt. Látták azonban, hogy a samaritánusok nem őszinték, és tudták, hogy az a segítség, amit ezekkel az emberekkel kötött szövetség útján kaphatnak, nem mérhető össze azzal az áldással, amelyre Jahve világos parancsai követése nyomán számíthatnak. PK 352.3

Az Úr kinyilatkoztatta Mózes által, hogyan kell Izráelnek a környező népekhez viszonyulnia: “Ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj rajtuk. Sógorságot se szerezz velük... — mert elpártoltatja a te fiaidat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.” “Szent népe vagy te az Úrnak a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak” (5 Móz 7:2-4; 14:2). PK 353.1

Isten világosan megmondta, milyen következményei lesznek annak, ha szövetségre lépnek a környező népekkel. “Szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig — jelentette ki Mózes -; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te nem ismertél , sem a te atyáid: fát és követ. De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr. És a te életed kétséges lesz majd előtted; és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben. Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! — a te szívednek rettegései miatt, amellyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, amelyet látsz” (5 Móz 28:64-67). “De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet — hangzott az ígéret -, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt” (5 Móz 4:29). PK 353.2

Zorobábel és társai jól ismerték ezeket a szentírási kijelentéseket, és sok hasonló igéről is tudtak. A nemrég átélt fogságukban egyik bizonyíték a másik után tanúsította teljesedésüket. De megbánták bűneiket, amelyek a Mózes által olyan világosan megjövendölt büntetéseket hozták rájuk és atyáikra. Teljes szívükkel Istenhez térve, megújították szövetségüket Vele, és visszatértek Júdeába, hogy helyreállítsák azt, ami romba dőlt. És ezek után — vállalkozásuk kezdetén — lépjenek szövetségre bálványimádókkal? “Ne köss velük szövetséget” — mondta Isten; és azok, akik a templom romjai előtt felállított oltárnál újra az Úrnak szentelték magukat, tudatában voltak annak, hogy Isten népe és a világ közötti határvonalnak mindig élesen látszania kell. Nem voltak hajlandók szövetségre lépni azokkal, akik ugyan jól ismerték Isten törvénye kívánalmait, de nem teljesítették őket. PK 353.3

Isten népének az idők végéig követnie kell azokat az elveket, amelyeket Mózes 5. könyve Izráel eligazítására nyilatkoztatott ki. Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha Istennel szövetségben maradunk. Nem köthetünk egyezséget — elveinkkel megalkudva — azokkal, akik nem félik Istent. PK 354.1

A magukat keresztényeknek vallók számára állandó veszélyt jelent az az elképzelés, hogy bizonyos mértékig alkalmazkodniuk kell a világhoz, ha befolyást akarnak gyakorolni rá. Az ilyen magatartás hasznosnak tűnhet, de minden esetben lelki veszteséggel jár. Isten népének szigorúan őrizkednie kell minden olyan finoman rejtett hatástól, amelyet az igazság ellensége hízelgéssel akar lelkükbe lopni. Isten gyermekei idegenek és vándorok ezen a világon, és veszélyekkel körülzárt ösvényen járnak. Nem szabad elfogadniuk azokat az ötletes kibúvókat és csábító ajánlatokat, amelyeket Sátán kínál, hogy engedetlenségre bírja őket. PK 354.2

Nem Isten ügyének nyílt és közismert ellenségeitől kell a legjobban félnünk. Azok könnyebben meg tudják téveszteni Isten gyermekeit, akik Júda és Benjámin ellenségeihez hasonlóan hízelgő, kecsegtető szavakat mondanak, és úgy tesznek, mintha baráti szövetségre akarnának lépni velük. Az ilyenekkel szemben mindenkinek résen kell lennie, nehogy valamilyen gondosan elrejtett és ügyes csapda váratlanul megfogja őket. Különösen most, a föld történelmének záró szakaszában, Isten olyan éberséget kíván gyermekeitől, amely nem ismer lankadást. Jóllehet a harc szüntelenül folyik, senki sem marad magára a küzdelemben. Angyalok segítik és védik azokat, akik alázatosan járnak Isten előtt. Urunk egyetlen Benne bízót sem hagy cserben. Amikor gyermekei a gonosz ellen védelemért Hozzá húzódnak, az Úr szánalommal és szeretettel zászlót bont ellenségeik előtt. Ne érintsétek őket — mondja -, mert ők az enyéim! Markaimba metszettem őket. PK 354.3

A samaritánusok fáradhatatlan ellenkezéssel igyekeztek “megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstől és felbérelni ellene tanácsosokat, hogy semmivé tegyék szándékát Czírusnak, Persia királyának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig” (Ezsd 4:4-5). Hamis hírekkel gyanút ébresztettek olyan emberekben, akiknél ez könnyen ment. Isten azonban hosszú éveken át féken tartotta a gonoszság erőit, és Júda népe szabadon folytathatta munkáját. PK 354.4

Sátán arra akarta rávenni a médó-perzsa birodalom legmagasabb méltóságait, hogy vonják meg kegyeiket Isten népétől. Eközben angyalok munkálkodtak a száműzöttek ügyéért. Az egész menny érdeklődéssel kísérte ezt a küzdelmet. Dániel próféta írásaiból valamelyest képet kapunk erről a hatalmas harcról, amely a jó és gonosz erők között folyt. Gábriel három héten át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták. Mielőtt pedig a küzdelem lezárult, maga Krisztus jött Gábriel segítségére. “Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig — mondta Gábriel -, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a perzsa királyoknál” (Dán 10:13). A menny megtette Isten népe érdekében mindazt amit tudott, és végül győzött. Az ellenség erőit féken tartotta Círusz egész idejében és fiának, Cambysesnek körülbelül hét és fél évig tartó uralkodása alatt végig. PK 354.5

Ez csodálatos alkalmak ideje volt a zsidók számára. A menny leghatalmasabb erői munkálkodtak a királyok szívén, és Isten népének az volt a feladata, hogy a lehető legnagyobb buzgósággal valósítsa meg Círusz rendeletét. Nem lett volna szabad semmilyen fáradságot sem sajnálniuk a templom és szolgálatai helyreállítására, és arra, hogy újból berendezkedjenek júdeai otthonukban. Sokan nem mutattak erre készséget Isten hatalma megnyilvánulásakor. Ellenségeik szívós kitartással szembehelyezkedtek velük, és az építőkön fokról fokra erőt vett a csüggedés. Egyesek nem tudták a szegletkő letételénél lejátszódó jelenetet elfelejteni, amikor sokan kifejezésre juttatták bizalmatlanságukat a vállalkozással szemben. Amikor pedig a samaritánusok még tolakodóbbakká lettek, sokan a zsidók közül megkérdőjelezték, hogy eljött-e egyáltalán az újjáépítés ideje. Ez az érzés csakhamar általánossá lett. A munkások közül sokan csüggedten és elkedvetlenedve visszatértek otthonukba, hogy az élet hétköznapi dolgaival foglalkozzanak. PK 355.1

Cambyses uralkodása alatt a templomépítés munkája lassan haladt. Az ál-Smerdist, ezt a gátlástalan szélhámost pedig (akit Ezsdrás 4:7 Artaxerxesnek nevez) uralkodása alatt a samaritánusok rávették arra, hogy rendelettel tiltsa meg a zsidóknak a templom és a város újjáépítését. PK 355.2

Több mint egy évig csak mellékesen foglalkoztak a templomépítéssel, és majdnem egészen abba is hagyták. A nép otthon maradt, és igyekezett földi jóléthez jutni. Helyzetük azonban siralmas volt. Hiába dolgoztak, ahogy csak tudtak, nem mentek semmire. Mintha a természeti erők öszszecsküdtek volna ellenük. Mivel a templomot romokban hagyták, az Úr pusztító asztályt küldött rájuk. Azelőtt termékennyé tette mezőiket és kertjeiket, adott nekik gabonát, szőlőt és olajat — jóindulata jeleként. De visszavonta áldásait, mert önzően használták ezeket a bőkezű ajándékokat. PK 355.3

Ilyen állapotok uralkodtak Dárius Hystaspes királysága elején. A zsidók szánalmas helyzetben voltak mind lelkileg, mind földi vonatkozásban. Olyan sokáig zúgolódtak, olyan hosszú ideig helyezték előtérbe személyes érdekeiket, fásultan szemlélve az Úr templomának romjait, hogy sokan szem elől tévesztették azt a célt, amelyért Isten visszahozta őket Júdeába. Ez a mondás járta: “Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje!” (Agg 1:2.) PK 356.1

De Isten még ebben a sötét órában is bátorította a Benne bízókat. Elhívta Aggeus és Zakariás prófétát, hogy megoldást hozzon a válságban. Isten szolgái megrázó bizonyságtételekben tárták fel a népnek szenvedéseik okát. Azért nem boldogulnak földi dolgaikban, mert nem Isten ügyét teszik első helyre — mondták a próféták. Ha a zsidók megdicsőítik Istent, ha az Őt megillető tiszteletüket és hódolatukat azzal fejezik ki, hogy a templom építését elsődleges feladatukká teszik, ez a magatartásuk odavonzza Isten jelenlétét és áldásait. PK 356.2

Aggeus ezt a szívhez szóló kérdést intézte a csüggedtekhez: ,,Ideje-é nektek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll? Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!” Miért csak ennyit végeztetek el? Miért törődtök csak saját házatokkal, az Úr házával pedig nem? Hol van az a buzgóság, amit az Úr háza helyreállítása iránt valamikor éreztetek? Mit nyertetek azzal, hogy magatoknak szolgáltatok? Az Úr templomát elhanyagoltátok, mert féltetek a szegénységtől; és ez a nemtörődömség rátok hozta azt, amitől féltetek. “Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel” (Agg 1:4-6). PK 356.3

Majd olyan szavakkal, amelyeket meg kellett érteniük, az Úr kinyilatkoztatta, hogy mi okozta nyomorúságukat: “Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll, ti pedig siettek, ki-ki a maga házához. Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését. És pusztulást rendeltem a sok földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, amit a föld terem; sőt az emberre és a baromra és minden kézimunkára is” (Agg 1:9-11). PK 356.4

“Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!” — kérlelte őket az Úr. “Menjetek fel a hegyre és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne és dicsőíttessem” (Agg 1:7-8). PK 357.1

Izráel vezetői és a nép megszívlelték a tanácsot és dorgálást, amelyet az Úr Aggeussal küldött. Érezték Isten szavának súlyát. Nem merték figyelmen kívül hagyni az ismételten kapott eligazítást, amely szerint mind a földi, mind a lelki jólétük az Isten parancsai iránti elvhű engedelmesség függvénye. A próféta intésére felébredve, meghallotta Zorobábel, Jósua “és a nép minden tagja az Úrnak, az ő Istenüknek szavát és Aggeus próféta beszédeit” (Agg 1:12). PK 357.2

Mihelyt Izráel elhatározta, hogy engedelmeskedik, a dorgáló szavakat felváltotta a bátorítás üzenete. “És szóla Aggeus ... mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr. És felindítá az Úr Zorobábelnek ... lelkét” és Jósuáét, “és a nép minden többi tagjának lelkét is, és bemenének és munkálkodának a Seregek Urának, az Ő Istenüknek házában” (Agg 1:13-14). PK 357.3

Nem telt el egy hónap azután, hogy újra építeni kezdték a templomot, és további vigasztaló üzenetet kaptak. “Légy bátor Zorobábel!” — buzdította az Úr prófétája által. “Légy bátor te is, Jósua ... és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura” (Agg 2:4). PK 357.4

A Sinai hegy lábánál táborozó Izráelnek az Úr kinyilatkoztatta: “Az Izráel fiai között lakozom és nékik Istenük lészek. És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, aki kihoztam őket Égyiptom földéről, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az ő Istenök” (2 Móz 29:45-46). Most pedig, annak ellenére, hogy ismételten “engedetlenek voltak és megszomoríták Szentségének lelkét” (Ésa 63:10), Isten újra mentésre nyújtotta kezét utánuk a prófétai üzenettel. Annak elismeréséül, hogy szándékával együttműködnek, megújította szövetségét, amely szerint Lelke közöttük marad; és ezt mondta nekik: “ne féljetek!” PK 357.5

Az Úr ezt mondja ma gyermekeinek: “Légy bátor... és cselekedjétek, mert veletek vagyok.” A hivő ember mindig erős segítséget talál az Úrban. Hogy az Úr hogyan segít, azt nem tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy soha nem hagyja cserben a Benne bízókat. Ha a hivők ráébrednének arra, hogy az Úr milyen sokszor igazította el útjukat, hogy az ellenség ne vihesse véghez velük kapcsolatos szándékát, akkor nem botorkálnának siránkozva. Hitükkel Istenre támaszkodnának ,és semmilyen próba nem tudná kimozdítani őket. Belátnák, hogy bölcsességüket és képességeiket Istentől kapták; ő pedig véghezvihetné általuk azt, amire őket kívánja felhasználni. PK 357.6

Az Aggeussal küldött kérleléseket és bátorításokat Zakariás is hangoztatta és kiegészítette. Isten elhívta Zakariást, és arra késztette, hogy Aggeussal együtt ő is buzdítsa a népet az építésre szólító parancs végrehajtására. Zakariás azzal a biztatással kezdte üzenetét, hogy Isten Igéje mindig beteljesedik, és áldást ígért azoknak, akik hallgatnak a biztos prófétai beszédre. PK 358.1

Izráel mezői parlagon hevertek, szűkös élelmiszerkészletük pedig rohamosan csökkent, és ellenséges népek vették körül őket. Mégis hitben mentek előre, válaszként Isten követeinek hívására, és szorgalmasan dolgoztak a rombadőlt templom helyreállításán. Ez a munka Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmat igényelt. Amint a nép törekedett a maga részét megtenni, és arra igyekezett, hogy Isten kegyelme újra tapasztalható legyen szívében és életében, egyik üzenetet a másik után kapta Aggeus és Zakariás útján. Az üzenetek azt az ígéretet hordozták, hogy Isten gazdagon megjutalmazza hitüket, és valóra váltja annak a templomnak dicsőségéről szóló jövendölését, amelynek falait építik. Ebben az épületben jelenik meg a népek Reménysége — az emberiség Tanítója és Megváltója -, amikor eljön ,,az időnek teljessége”. PK 358.2

Az építőknek tehát nem kell magukra maradtan, egyedül küzdeniük. “Velük valának Isten prófétái, támogatván őket” (Ezsd 5:2), és maga a seregek Ura mondta: “Légy bátor... és cselekedjétek, mert én veletek vagyok” (Agg 2:4). PK 358.3

Akkor kapták a földi jólét ígéretét, amikor őszintén megbánták bűneiket, és készek voltak hitben előrelépni. “E naptól fogva megáldalak” (Agg 2:19) — mondta az Úr. PK 358.4

Vezetőjük, Zorobábel — aki a Babilóniából való visszatérésük óta eltelt hosszú évek során súlyos megpróbáltatásokat élt át — nagyon értékes ígéretet kapott. Az Úr kijelentette, hogy közeledik az az idő, amikor választott népének minden ellensége elhullik. “Azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, felveszlek téged Zorobábel, ... én szolgám, ... és olyanná teszlek, mint egy pecsétet, mert téged választottalak el” (Agg 2:23). Izráel kormányzója most láthatta, mit jelent az a gondviselés, amely átvezette csüggedésen és bonyolult helyzeteken. Meglátta mindenben Isten szándékát. PK 358.5

Ez a kijelentés — amely személy szerint Zorobábelnek szólt fennmaradt, hogy bátorítsa Isten gyermekeit minden korban. Istennek célja van azzal, ha próbát küld gyermekeinek. Soha nem vezeti őket másképpen, mint ahogy ők is választanák, ha látnák kezdettől fogva a véget, és fel tudnák fogni, milyen dicső az a cél, amelyet betöltenek. Mindazt, amivel megpróbálja és kipróbálja őket, azért kapják, hogy erejük legyen szolgálni és szenvedni Érte. PK 359.1

Az Aggeus és Zakariás által tolmácsolt üzenetek arra késztették a népet, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a templom újjáépítésére. De miközben dolgoztak, a samaritánusok és mások is ádázul zaklatták őket, kigondolva sok mindent akadályozásukra. Egy alkalommal a médó-perzsa birodalom tartományi hivatalnokai elmentek Jeruzsálembe, és megkérdezték, hogy ki engedélyezte az épület helyreállítását. Ha a zsidók ekkor nem az Úrtól várták volna az eligazítást, ez a kérdezősködés végzetes lehetett volna számukra. De “az ő Istenük szeme vala a zsidók vénein, hogy ne akadályozzák meg őket az építésben, míg az ügy Dárius elébe jutánd” (Ezsd 5:5). A tisztviselők olyan bölcs választ kaptak, hogy elhatározták, levelet írnak Dárius Hystaspesnek, az akkori médó-perzsa uralkodónak. Felhívták figyelmét Círusz eredeti rendeletére, amely megparancsolta, hogy Isten házát építsék fel Jeruzsálemben, költségeit pedig a királyi kincstár fedezze. PK 359.2

Dárius kikereste ezt a rendeletet. A rendelet alapján megparancsolta a kérdezősködőknek: “Hagyjátok, hadd épüljön meg Istennek ama háza! A zsidók helytartója és a zsidók vénei építsék meg Isten ama templomát a maga helyén! PK 359.3

És megparancsolom azt is — folytatta Dárius -, hogy mit cselekedjenek a zsidók ama véneivel, hogy megépítsék Isten ama házát; tudniillik a király folyóvízen túl való adójának kincseiből pontosan költség adassék ama férfiaknak, és pedig félbeszakítás nélkül, és amik szükségesek, tulkok, kosok, bárányok, égőáldozatra a menny Istenének, búza, só, bor és olaj, a jeruzsálemi papok szava szerint adassanak nékik naponként és pedig mulasztás nélkül. Hogy vihessenek jó illatú áldozatot a menny Istenének, és könyörögjenek a királynak és fiainak életéért” (Ezsd 6:7-10). PK 359.4

A király továbbá elrendelte, hogy szigorúan büntessék meg azokat, akik bármiben is eltérnek ettől a rendelkezéstől. Ezzel a sokatmondó és szokatlan közleménnyel zárta rendelkezését: ,,Az Isten pedig, aki nevének ott szerze lakást, megrontson minden királyt és népet, aki felemelendi kezét, hogy megszegje e rendelést, hogy elpusztítsa Istennek ama házát, mely Jeruzsálemben van. Én, Dárius parancsoltam, pontosan megtörténjék” (Ezsd 6:12). Így készítette el az Úr az utat ahhoz, hogy a templom felépüljön. PK 360.1

E rendelet kiadása előtt a zsidók hónapokon át hitben végezték a munkát. A próféták továbbra is segítették őket időszerű üzenetek útján, amelyekkel a munkások szeme előtt tartották Istennek Izráellel kapcsolatos szándékát. Két hónappal azután, hogy Aggeus utolsó feljegyzett üzenete elhangzott, Zakariás egy látomás-sorozatot kapott Isten földi művéről. Ezek az üzenetek, amelyeket Isten példázatok és szimbólumok formájában küldött, nagy bizonytalanság és nyugtalanság idején érkeztek, és különösen sokat jelentettek azoknak, akik Izráel Istene nevében mentek előre. A zsidó vezetők úgy látták, hogy a templom újjáépítésére adott engedélyt rövidesen visszavonják. A jövő sötétnek tűnt. Isten látta, hogy népét támogatni és bátorítani kell végtelen könyörületének és szeretetének kinyilatkoztatásával. PK 360.2

Zakariás látomásban hallotta az Úr angyalának kérdését: “Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, amelyekre haragszol immár hetven esztendő óta? És nyájas szavakkal, vigasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, aki beszél vala velem” — mondta Zakariás. PK 360.3

“És mondá nékem az angyal, aki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel! De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, akikre kevéssé haragudtam ugyan, de ők gonoszra törekedtek. Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam ... és mérőzsinór nyújtatik ki Jeruzsálem felett” (Zak 1:12-16). PK 360.4

A prófétának ezután ezt kellett jövendölnie: “Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvigasztalja még az Úr Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!” (Zak 1:17.) Zakariás ekkor négy szarv formájában látta azokat a hatalmakat, “amelyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet”. Közvetlen ezután négv mesterembert látott. Azokat az eszközöket jelképezték, amelyeket az Úr használ népének és templomának, az imádkozás házának helyreállítására. (Lásd: Zak 1:18-21.) PK 360.5

“Felemelém ismét szemeimet — mondta Zakariás -, és ímé láték egy férfiút és a kezében mérőkötelet. És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza? És ímé, az angyal, aki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje. És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barmok sokasága miatt. Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte és megdicsőítem magamat őbenne!” (Zak 2:1-5.) PK 361.1

Isten megparancsolta Jeruzsálem újjáépítését. A város megméréséről szóló látomásban bátorítás rejlett: Isten megvigasztalja és megerősíti elgyötört népét, és teljesíti örökkévaló szövetségében foglalt ígéreteit. Kijelentette, hogy oltalmazó gondoskodása olyan lesz, mint “tűzfal ... körülötte”; és általuk megmutatkozik dicsősége minden ember előtt. Az egész földön mindenkinek tudnia kell arról, amit népéért véghezvisz. “Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráel Szentje!” (Ésa 12:6.) PK 361.2