Próféták és királyok

38 — A sötétségen átsugárzó fény

Azok a pusztulást és halált hozó évek, amelyek Júda királyságának végét jelezték, a legbátrabb embert is kétségbe ejtették volna, ha Isten szolgái nem hirdetnek bátorító üzenetet profetikus kinyilatkoztatásaikban. Jeruzsálemben Jeremiás által, a babiloni udvarban Dániel útján, a Kébár partján pedig Ezékiel tolmácsolásával az irgalmas Isten világossá tette örök szándékát, és biztosította választott népét, hogy kész teljesíteni Mózes könyvében megörökített ígéreteit. Amit megígért, biztosan megcselekszi azok életében, akik hűségesek Hozzá. “Istennek igéje... él és megmarad örökké” (1 Pt 1:23). PK 288.1

A pusztai vándorlás idején az Úrnak nagy gondja volt arra, hogy gyermekei emlékezetében megőrizze törvénye igéit. Miután letelepedtek Kánaánban, minden családban naponta el kellett ismételni a mennyei előírásokat. Olvashatóan fel kellett írniuk az ajtófélfákra, a kapukra és emlékeztető táblákra; énekbe kellett foglalni, és mind fiataloknak mind időseknek énekelni. A papoknak a nyilvánosság előtt kellett tanítaniuk ezeket a szent rendelkezéseket, és az ország főembereinek naponként kellett tanulmányozniuk. “Gondolkodjál arról éjjel és nappal — parancsolta az Úr Józsuénak a törvénykönyvvel kapcsolatban -, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz” (Józs 1:8). PK 288.2

Józsuénak az egész Izráellel meg kellett tanítania Mózes írásait. “Nem volt egy ige sem azok közül, amelyeket Mózes parancsolt vala, amelyet fel nem olvasott volna Józsué az Izráelnek egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik járnak vala közöttük” (Józs 8:35). Ez összhangban volt Jahve kifejezett parancsával, aki elrendelte, hogy minden hetedik évben a sátoros ünnepkor mondják el a törvény könyvének igéit a közösség előtt. “Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van — hangzott az utasítás Izráel lelki vezetőinek -, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét. És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt” (5 Móz 31:12-13). PK 288.3

Ha Izráel népe századokon át megfogadja és követi ezeket a tanácsokat, milyen más lett volna történelme! A népnek csak akkor lehetett reménye arra, hogy be tudja tölteni a menny szándékát, ha az Isten igéje iránti tiszteletet ápolja szívében. Az Isten törvénye iránti tisztelet adott erőt Izráelnek Dávid uralkodása alatt és Salamon uralkodása kezdetén. Az élő Igében való hit által ment végbe reformáció Illés és Jósiás idejében. Ugyanezekre a szentírási igazságokra, Izráel gazdag örökségére hivatkozott reformtörekvéseiben Jeremiás. Ahol csak szolgált, ezzel a komoly kéréssel fordult a néphez: “Halljátok meg e szövetség igéit!” (Jer 11:2), azokat a szavakat, amelyek megértetik velük, hogy Isten el akarja juttatni a megmentő igazság ismeretét minden néphez. PK 289.1

Júda hitehagyásának utolsó éveiben a próféták intései látszólag nem sok eredményre vezettek. Amikor pedig a káldeusok seregei harmadszor és egyben utoljára jöttek Jeruzsálemet megostromolni, mindenkit elhagyott a remény. Jeremiás teljes pusztulást jövendölt; és mivel változatlanul hangoztatta, hogy Júda adja meg magát, végül börtönbe vetették. Isten azonban nem hagyta reménytelen kétségbeesésben a városban levő maradékot. Jeremiás még akkor is kapott új kinyilatkoztatásokat arról, hogy a menny kész megbocsátani és megmenteni, amikor a jövendölésein gúnyolódok szigorúan őrizték. Ezek a kijelentések azóta is a vigasz kimeríthetetlen forrását nyújtják Isten egyházának. PK 289.2

Jeremiás — erősen megragadva Isten ígéreteit — bemutatott egy példázatot, amellyel azt szemléltette a pusztulásra ítélt város lakosai előtt, milyen erősen hiszi, hogy Isten szándéka végül teljesülni fog népével. Tanúk jelenlétében és minden törvényes formaságot betartva, tizenhét siklusért megvásárolt egy családi földet a szomszédos Anatót faluban. PK 289.3

Emberi szemszögből nézve ennek a mezőnek megvásárlása, amely már a babiloni fennhatóság alatt levő területen volt, minden vonatkozásban ostobaságnak tűnt. Maga a próféta jövendölte meg Jeruzsálem lerombolását, Júda elpusztítását és a birodalom teljes összeomlását. Hosszú ideig tartó fogságot jövendölt a távoli Babilonban. A már idős próféta nem remélhette, hogy valamikor is személyesen hasznot húzhat abból, amit vásárolt. A szent iratokban foglalt próféciák tanulmányozása nyomán azonban az a szilárd meggyőződés alakult ki benne, hogy Isten a fogság fiainak vissza akarja adni az ígéret földjének ősi tulajdonjogát. Jeremiás a hit szemével látta, hogy a száműzöttek visszatérnek megpróbáltatásuk éveinek végén, és újra elfoglalják atyáik földjét. Az anatóti birtok megvásárlásával Jeremiás megtette a tőle telhetőt annak érdekében, hogy másokban is felkeltse a maga számára olyan sok vigaszt jelentő reményt. Miután Jeremiás — a tanúkkal együtt — aláírta az adásvételi okiratot, ezt a megbízatást adta titkárának, Báruknak: “Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételt, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Még házakat, mezőket és szőlőket fognak venni e földön” (Jer 32:14-15). PK 289.4

E szokatlan üzlet megkötésekor olyan kilátástalan volt Júda helyzete, hogy a vétel részletkérdéseinek megoldását és az okmány megőrzésének elrendezését követően Jeremiás — jóllehet eddig töretlenül hitt — súlyosan próbára lett téve. Vajon nem volt-e vakmerő cselekedet az, amivel Júdát bátorítani akarta? Miközben bizalmat akart bennük kelteni az Isten beszédében rejlő ígéretek iránt, vajon nem adott-e alapot hamis reménységre? Azok, akik szövetséget kötöttek Istennel, már jó ideje gúnyolódnak az érdekükben tett intézkedéseken. Valóra válhatnak-e teljesen valaha a választott népnek adott ígéretek ? PK 290.1

Lelkében kétségek közt a próféta Istenhez fordult, porig sújtva azok szenvedése miatti fájdalmában, akik nem voltak hajlandók bűnbánatot tartani, és további felvilágosítást kért arról, hogy mi Isten szándéka az emberiséggel. PK 290.2

“Ah, ah, Uram Isten!” — könyörgött. “Ímé te teremtetted a mennyet és a földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted! Aki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és aki az atyák bűnéért az ő fiaik keblében fizetsz meg ő utánuk, te nagy Isten, te hatalmas, akinek neve Seregek Ura! Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetű, akinek szemei jól látják az emberek fiainak minden utait, hogy kinek-kinek megfizess az ő utai szerint, és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint; Aki jeleket és csudákat tettél Egyiptom földén és mind e napiglan, mind Izráel földén, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, amint ez mai nap is megvan. És kihoztad a te népedet, az Izraelt Egyiptom földéből jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel és kinyújtott karral, és nagy rettegtetéssel. És nékik adtad e földet, amely felől megesküdtél az ő atyáiknak, hogy adsz nékik tejjel és mézzel folyó földet. És bementek és birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szódra és nem jártak a te törvényeidben, amiket parancsoltál nékik, hogy megcselekedjék, azokból semmit sem cselekedtek, azért mind e gonoszt rájuk borítottad” (Jer 32:17-23). PK 290.3

Nabukodonozor seregei rohamra készültek Sion falai ellen. Ezrek pusztultak el a város végső elkeseredett védelmében. Éhségtől és betegségtől további ezrek haldokoltak. Jeruzsálem sorsa megpecsételődött. Az ellenséges haderők ostromló tornyai már túlértek a falakon. “Ímé, a sáncok — könyörgött tovább a próféta Istenhez — a városhoz érnek, hogy bevegyék azt, és e város odaadatik a Káldeusok kezébe, akik megostromolják ezt fegyverrel, éhséggel és döghalállal. És amit szólottál, meglett, ímé látod is. És mégis azt mondottad Uram Isten nékem: Végy magadnak mezőt pénzen, és legyenek tanúid felőle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik” (Jer 32:24-25). PK 291.1

Isten könyörületesen meghallgatta a próféta imáját. “Szóla az Úr Jeremiásnak” ebben a szorongató órában, az igazság szolgája hitének tűzpróbájában: “Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-é valami lehetetlen nékem?” (Jer 32:26-27.) A város nemsokára a káldeusok kezére jut. Kapuit, palotáit felgyújtják és azok leégnek. Jóllehet a pusztulás közeledik, és Jeruzsálem lakóit fogolyként viszik el, Jahve örök terve mégis teljesülni fog Izráellel. Szolgája imájára válaszként így szólt az Úr azokról, akiket megfenyít: PK 291.2

“Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, amelyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenük leszek. És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől és az én félelmemet adom az ő szívükbe, hogy el ne távozzanak tőlem. És örvendezek bennük, ha jót cselekedhetem velük és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel, és teljes lélekkel. PK 291.3

Mert ezt mondja az Úr: Amiképpen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképpen hozom rájuk mind azt a jót, amiket én ő felőlük mondok. És vesznek még mezőt e földön, amely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül és odaadatik a Káldeusok kezébe. Pénzen vesznek mezőket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanúkat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az ő foglyaikat, azt mondja az Úr” (Jer 32:37-44). PK 291.4

A szabadítás és helyreállítás ígéreteinek megerősítésére “Másodszor is szóla az Úr Jeremiásnak, mikor ő még fogva vala a tömlöc pitvarában, mondván: PK 292.1

Ezt mondja az Úr, aki megteszi azt, az Úr, aki megvalósítja azt, hogy megerősítse azt, az Úr az ő neve. Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz. Mert ezt mondja az Úr, az Izráel Istene, e városnak házai és a Júda királyának házai felől, amelyek lerontattak kosokkal és fegyverrel. ...Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit. Visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és felépítem őket, mint azelőtt. És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenein, és megbocsátom minden bűneiket, ...És ez a város lészen nékem híremre, nevemre, örömömre, tisztességemre és dicséretemre, e földnek minden nemzetsége előtt, akik hallják mindama jót, amelyet én cselekszem velük, és félni és rettegni fognak mindama jóért és mindama békességért, amelyet én szerzek nékik! PK 292.2

Ezt mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen (amely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez, emberek nélkül és barom nélkül való), a Júda városaiban és Jeruzsálem utcáiban, ...örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, akik ezt mondják: Dicsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelőtte, azt mondja az Úr. PK 292.3

Ezt mondja a Seregek Ura: E puszta helyen, amelyen nincs ember és barom, és ennek minden városában pásztorok fognak még lakozni, akik az ő juhaikat terelgetik. A hegyi városokban, a síkföldi városokban, a dél felől való városokban, a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban még juhnyájak fognak átmenni a számlálónak keze alatt, azt mondja az Úr. Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megbizonyítom az én jó szómat, amelyet az Izráel házának és a Júda házának szóltam” (Jer 33:1-14). PK 292.4

Isten így vigasztalta egyházát a gonoszság hatalmaival vívott hosszú küzdelmének egyik legsötétebb órájában. Úgy tűnt, hogy Sátánnak sikerült megrontani Izráelt. Az Úr azonban kezében tartotta az eseményeket, és a következő években alkalmat adott népének, hogy jóvátegye a múltat. Ezt az üzenetet küldte egyházának: PK 293.1

“Ne félj, oh én szolgám Jákób... se ne rettegj Izráel; mert ímhol vagyok én, aki megszabadítlak téged a messze földről, és a te magodat az ő fogságának földéből; és visszatér Jákób és mgnyugszik, és bátorságban lesz, és nem lesz, aki megháborítsa. Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged.” “Orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedből” (Jer 30:10.11. 17). PK 293.2

A helyreállítás boldog napján Izráel különvált törzsei újra egy néppé egyesülnek. Az Urat elismerik “Izráel minden nemzetsége” Urának. “Ők az én népemmé lesznek” — nyilatkoztatta ki Isten. “Énekeljetek Jákobnak vigassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát. Imé, én elhozom őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttük lesz vak, sánta, ...Siralommal jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsőszülöttem” (Jer 31:1. 7-9). PK 293.3

Azoknak, akiknek a menny a föld minden népénél köztudottan jobban kedvezett, a száműzetésben a nemzetek előtt megszégyenülten meg kellett tanulniuk az engedelmesség leckéjét. Ez későbbi boldogságuk elengedhetetlen feltétele volt. Amíg ezt a leckét nem tanulták meg, Isten nem tehette meg érdekükben azt, amit akart. “Megfenyítlek téged ítéletei, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül” (Jer 30:11) — jelentette ki, amikor azt magyarázta, hogy lelki javuk érdekében fenyíti őket. De nem taszítja el örökre azokat, akiket egykor nagyon szeretett. A föld minden népe előtt meg fogja mutatni, hogy győzelmet hoz ki a látszólagos vereségből, és hogy menteni akar, nem pusztítani. A próféta ezt az üzenetet kapta: PK 293.4

,, Aki elszórta az Izráelt, az gyűjti össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből. És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkük olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé... siralmukat örömre fordítom, és megvigasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból. És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.” PK 294.1

,,Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy! És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántó vetők és baromtartók együttesen. Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.” PK 294.2

“Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer 31:10-14. 23-25.31-34). PK 294.3