Próféták és királyok

36 — Júda utolsó királya

Sedékiás — uralkodása kezdetén — a babiloni király teljes bizalmát élvezte. Kipróbált tanácsadója Jeremiás próféta volt. Ha tisztességesen jár el a babiloniaiakkal, és megfogadja az Úr Jeremiás által küldött üzenetét, sok tekintélyes ember megbecsülését meg tudja tartani, és lehetősége kínálkozik arra, hogy az igaz Istent megismertesse velük; a Babilonban raboskodó száműzöttek előnyös helyzetbe kerülnek, és több dologban szabadságot élveznek; közelben és távolban tisztelik Isten nevét, és akik Júda földjén maradtak, megmenekülnek a rettenetes csapásoktól, amelyek végül utolérték őket. PK 274.1

Sedékiásnak és egész Júdának — beleértve azokat is, akiket Babilonba vittek — Jeremiás azt tanácsolta, hogy csendesen hódoljanak meg legyőzőik átmeneti uralma előtt. Különösen fontos volt, hogy a fogságban levők dolgozzanak annak az országnak békességén, ahova elvitték őket. Ez azonban ellentétben állt az emberi szív hajlamaival. Sátán pedig kihasználta a körülményeket. Hamis prófétákat támasztott a nép között, mind Jeruzsálemben, mind Babilonban, akik kijelentették, hogy a szolgaság igája nemsokára letörik, és a nemzet visszakapja korábbi tekintélyét. Az ilyen kecsegtető próféciák elfogadása végzetes lépésekre és Istennek javukra készített, irgalmas terveinek meghiúsítására indíthatták volna a királyt és a száműzötteket. Nehogy lázadást szítsanak — amely súlyos szenvedést von maga után -, az Úr megparancsolta Jeremiásnak, hogy késedelem nélkül szálljon szembe a válsággal, és figyelmeztesse Júda királyát a lázadás biztos következményeire. A foglyokat intse írásban, hogy ne hagyják magukat megtéveszteni. Ne higgyék el, hogy közel van a szabadulás! “Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik köztetek vannak, se a ti jövendőmondóitok” — hangoztatta (Jer 29:8). Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy mi az Úr szándéka Izráellel. Helyre akarja állítani Izráelt, amikor letelik a szolgái által megjövendölt hetvenéves fogság. Milyen szerető szánalommal közölte tervét Isten fogoly népével! Tudta, hogy helyzetük nagyon nehéz lesz Babilonban, ha a hamis próféták beszédének hitelt adva, gyors szabadulásra számítanak. Tüntetéssel és zendüléssel szigorra, óvatosságra és szabadságuk további korlátozására késztetik a káldeus hatóságokat. Mindez szenvedést és szerencsétlenséget von maga után. Isten azt szerette volna, ha csendesen alávetik magukat sorsuknak, és szolgaságukat olyan kellemessé teszik, amennyire csak lehetséges. Így tanácsolta őket: “Építsetek házakat és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyétek azoknak gyümölcseit... És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek” (Jer 29:5-7). PK 274.2

A babiloni hamis tanítók között volt két ember, akik magukat szenteknek mondták, pedig erkölcstelenül éltek. Jeremiás elítélte gonoszságukat és figyelmeztette őket, hogy milyen veszélyben vannak. A hamis tanítókat ingerelte a dorgálás, és az igaz próféta munkáját igyekeztek lerombolni. Felbújtatták a népet, hogy szavainak hitelét kétségbe vonják, és Isten tanácsának az ellenkezőjét cselekedjék. Vagyis ne engedelmeskedjenek a babiloni királynak. Az Úr Jeremiás által kijelentette, hogy a hamis próféták Nabukodonozor kezébe kerülnek, és szeme láttára megölik őket. Ez a jövendölés nemsokára szó szerint teljesedett. PK 275.1

Az idők végéig lesznek zavart keltő emberek; lázítanak azok között, akik magukat az igaz Isten képviselőinek vallják. A hazug próféták arra bíztatnak embereket, hogy könnyen vegyék a bűnt. Amikor gonosz cselekedeteik következménye nyilvánvalóvá lesz, nehézségeikért azt igyekeznek felelőssé tenni, aki lelkiismeretesen intette őket; ahogy a zsidók is Jeremiást vádolták balsorsukért. Ma is éppúgy tanúsítható Isten kijelentéseinek biztos volta, mint ahogy az ősidőkben igazolódott mindaz, amit a prófétákkal üzent. PK 275.2

Jeremiás kezdettől fogva következetesen tanácsolta Júdának, hogy hódoljon meg a babilóniaiak előtt. Ezt a tanácsot adta számos környező népnek is. Sedékiás uralkodása kezdetén Edom, Moáb, Tirus és más népek uralkodójától követek látogatták meg Júda királyát, hogy megtudják, vajon megítélése szerint alkalmas-e az idő közös lázadásra, és hogy csatlakozik-e hozzájuk a babiloni király elleni csatában. Miközben ezek a követek válaszra vártak, az Úr kijelentést adott Jeremiásnak. Ezt mondta: “Csinálj magadnak köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba. És küldd azokat Edom királyához és Moáb királyához, az Ammon fiainak királyához, Tirus királyához és Sidon királyához a követek által, akik eljőnek Jeruzsálembe Sedékiáshoz, Júdának királyához’ (Jer 27:2-3). PK 275.3

Jeremiásnak ki kellett oktatni a követeket, hogy mit mondjanak uralkodójuknak. Közölniük kellett velük, hogy Isten Nabukodonozornak, Babilon királyának kezébe adta őket, és hogy “néki és az ő fiának és unokájának szolgál minden nemzet mindaddig, míg el nem jő az ő földének is ideje” (Jer 27:7). PK 276.1

Azt is el kellett mondaniuk uralkodóiknak, hogy ha nem hajlandók szolgálni a babiloni királynak, Isten “fegyverrel és éhséggel és döghalállal” bünteti meg őket, amíg el nem pusztulnak. Különösen a hamis próféták tanítását kell elvetniük, akik más tanácsot adnának. “Ne hallgassatok a ti prófétáitokra — mondta az Úr -, se jövendőmondóitokra, se álommagyarázóitokra, se varázslóitokra, se szemfényvesztőitekre, akik ezt mondják néktek: Ne szolgáljatok a babiloni királynak. Mert ők hazugságot prófétálnak néktek, hogy messze vigyelek titeket a ti földetekből és kiűzzelek titeket, és elvesszetek! Azt a nemzetet pedig, amely nyakára veszi a babiloni király jármát és szolgál néki, az ő földében hagyom, azt mondja az Úr, és míveli azt, és lakozik benne” (Jer 27:9-11). A legenyhébb büntetés, amellyel az irgalmas Isten a lázadó népet sújthatta, a babiloni uralkodó előtti meghódolás volt. De amennyiben hadakoznak a szolgasors ellen, tapasztalniuk kell Isten teljes szigorral sújtó büntetését. PK 276.2

A népek tanácskozó testületének megdöbbenése határtalan volt, amikor Jeremiás — nyakán viselve a rabság igáját — ismertette velük Isten akaratát. Az eltökélt tiltakozással szemben Jeremiás szilárdan kitartott a meghódolás politikája mellett. Azok között, akik merészen állást foglaltak az Úr tanácsával szemben, elöljárt Hanániás, az egyik hamis próféta, akitől az Úr már előzőleg is óvta a népet. Gondolva, hogy megnyeri a király és udvara kegyét, felemelte tiltakozó szavát, és kijelentette, hogy az Úr megbízásából bátorítania kell a zsidókat. Így szólt: “Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene, mondván: Eltöröm a babiloni királynak jármát. Teljes két esztendő múlva visszahozom e helyre az Úr házának mindamaz edényeit, amelyeket elvitt innen Nabukodonozor, a babiloni király, és bevitt Babilonba. És Jékóniást, Jojákimnak, a Júda királyának fiát és mindama júdabeli foglyokat, akik elvitettek Babilonba, visszahozom én e helyre, azt mondja az Úr; mert eltöröm a babiloni király jármát” (Jer 28:2-4) PK 276.3

Jeremiás — a papok és a nép jelenlétében — nyomatékosan kérte őket, hogy engedelmeskedjenek Babilon királyának addig, amíg az Úr meghatározta. Júda népe előtt hivatkozott Hóseás, Habakuk, Sofoniás és mások próféciáira, akiknek dorgáló és intő tanításai megegyeztek az övével. Utalt előttük olyan eseményekre, amelyek meg nem bánt bűnök büntetéseként történtek a meghirdetett próféciák szerint. A menny ítéletei a múltban pontosan Isten szándéka szerint sújtottak le a megátalkodottakra, ahogy azt szolgái által kinyilatkoztatta. PK 276.4

“Amely próféta a békességről prófétál, mikor beteljesedik a próféta beszéde — mondta befejezésül Jeremiás -, akkor ismertetik meg a próféta, ha az Úr küldötte-é azt valóban” (Jer 28:9). Ha Izráel kockázatot akar vállalni, a fejlemények majd végérvényesen eldöntik, hogy ki volt az igaz próféta. PK 277.1

Jeremiás meghódolást tanácsoló szavai arra késztették Hanániást, hogy vakmerően vitassa a próféta kinyilatkoztatásának megbízhatóságát. Levéve Jeremiás nyakáról a jelképként használt igát, összetörte, és így szólt: “Ezt mondja az Úr: így töröm le Nabukodonozornak, a babiloni királynak jármát két esztendei idő múlva minden nemzet nyakáról.” PK 277.2

“Elméne Jeremiás próféta a maga útjára” (Jer 28:11). Úgy tűnt, hogy nem tehet mást, mint visszavonul és elhagyja a vita színhelyét. De Jeremiás egy másik üzenetet is kapott. “Menj el, és beszélj Hanániással” — hangzott a parancs. Így szólj: “Ezeket mondja az Úr: A fajármot eltörted, de csináltál helyébe vasjármokat. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasjármot vetettem mind e nemzetek nyakára, hogy szolgáljanak Nabukodonozomak, a babiloni királynak, és szolgálnak néki... És monda Jeremiás próféta Hanániás prófétának: Halld csak, Hanániás! nem az Úr küldött téged, és te hazugsággal biztatod e népet. Azért így szól az Úr: Ímé, én elküldelek téged a föld színéről, meghalsz ez esztendőben: mert pártütőleg szóltál az Úr ellen. És meghala Hanániás próféta abban az esztendőben a hetedik hónapban” (Jer 28:13-17). PK 277.3

A hamis próféta megerősítette a népnek Jeremiással és üzenetével szembeni kételyét. Gonoszul az Úr szolgájának mondta magát, és ezért meg kellett halnia. Jeremiás az ötödik hónapban jövendölte meg Hanániás halálát, és a hetedik hónapban szavai teljesedése bebizonyította, hogy igazat mondott. PK 277.4

A hamis próféta állítása nyomán támadt nyugtalanság Sedékiást az árulás gyanújába keverte. Csak gyors és határozott intézkedése nyomán uralkodhatott tovább hűbéresként. Az alkalom — amelyet erre a lépésre megragadott — nem sokkal az után kínálkozott, hogy a követek Jeruzsálemből visszatértek a környező népekhez. Júda királya elkísérte Seráját, ,,a szállásmester”-t (Jer 51:59), aki fontos megbízatással ment Babilonba. E látogatáskor — amelyet a káldeai udvarban tett — Sedékiás megújította Nabukodonozornak tett hűségfogadalmát. PK 277.5

Dániel és más héber foglyok útján a babiloni király megismerte az igaz Isten hatalmát, és mindenek fölötti uralmát. Amikor Sedékiás újra ünnepélyesen hűséget fogadott, Nabukodonozor azt kívánta tőle, hogy az Úrnak, Izráel Istenének nevében esküvel tanúsítsa ígéretét. Ha Sedékiás tiszteletben tartotta volna szövetségi esküjét, hűségével mélységes befolyást gyakorolt volna sok emberre, akik figyelték azokat, akik vallották, hogy tisztelik a héberek Istenének nevét és őrzik becsületét. PK 278.1

Júda királya azonban szem elől tévesztette azt a nagy kiváltságot, hogy dicsőséget hozhat az élő Isten nevére. Ezt olvassuk Sedékiásról: “Gonoszul cselekedék az Úr előtt, az ő Istene előtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az Úr képében szól vala néki. Sőt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, aki őt az Isten nevére megesküdtette vala, s makaccsá és önfejűvé lett, ahelyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez” (2 Krón 36:12-13). PK 278.2

Miközben Jeremiás tovább folytatta bizonyságtevését Júda országában, az Úr kiválasztotta Ezékiel prófétát a babiloni foglyok közül, hogy intse és vigasztalja a száműzötteket, továbbá hogy megerősítse az Úr beszédét, amelyet Jeremiás tolmácsolt. Sedékiás uralkodásának hátralevő éveiben Ezékiel nagyon világosan feltárta, hogy milyen oktalan dolog azoknak a hamis jövendöléseiben bízni, akik a közeli visszatérés reményét keltik a foglyokban. Azt az utasítást is kapta, hogy különböző szimbólumokkal és ünnepélyes kinyilatkoztatásokkal jövendölje meg Jeruzsálem megostromlását és elpusztulását. PK 278.3

Sedékiás uralkodásának hatodik évében az Úr megmutatott Ezékielnek látomásban néhányat azok közül az utálatosságok közül, amelyeket Jeruzsálemben, az Úr házának kapuin belül, sőt még a legbelsőbb udvarban is cselekedtek. A bálványcsarnokok és a bálványképek, ,,az utálatos csúszómászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei, és Izráel házának minden bálványai” (Ez 8:10) gyors egymásutánban vonultak el a megdöbbent próféta tekintete előtt. PK 278.4

Látta, hogy azok, akiknek lelki vezetőknek kellett volna lenniük a nép között, ,,Izráel házának vénei”, szám szerint hetvenen, tömjéneznek a bálvány-istenek előtt, amelyeket bevittek a templom udvarának szent területén levő rejtett csarnokokba. “Nem lát minket az Úr” — áltatták magukat Júda férfiai pogány szokásaik gyakorlása közben. “Elhagyta az Úr ezt a földet” (Ez 8:11-12) — mondták istenkáromlóan. PK 278.5

“Még egyéb nagy utálatosságokat” is kellett látnia a prófétának. A külső udvarból a belsőbe nyíló ajtónál “Tammúz”-t sirató asszonyokat látott. “Az Úr házának belső pitvará”-n belül pedig “az Úr templomának bejáratánál, a tornác és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, akik hátokkal az Úr templomára és orcájukkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot” (Ez 8:13-16). PK 279.1

Ezután pedig az a dicső Lény, aki végigkísérte Ezékielt a megdöbbentő látomásban, amelyet a Júda földjének magas helyein folyó gonoszságról látott, megkérdezte a prófétát: “Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily utálatosságokat cselekedni, amilyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, ímé, hogy tartják a venyigét orrukhoz! Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket” (Ez 8:17-18). PK 279.2

Jeremiás elmondta az Úr kinyilatkoztatását a gonosz férfiakról, akik elbizakodottan odaálltak a nép elé az Ő nevében: “Mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat” (Jer 23:11). A Sedékiás uralkodásáról szóló krónika záró történetében, a Júdát érintő rettenetes vádiratban a templom megszentségtelenítésének vádja újra szerepel. “Sőt még a papok fejedelmei és a nép is — nyilatkoztatta ki a szent író — mindnyájan szaporították a bűnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertőztették az Úr házát, amelyet megszentelt vala Jeruzsálemben” (2 Krón 36:14). PK 279.3

Júda országa végzetének napja gyorsan közeledett. Az Úr többé nem adta azt a reményt, hogy elhárítja legszigorúbb ítéletét. “Ti pedig egészen megmenekültök-é?” — kérdezte. “Nem menekesztek”! (Jer 25:29.) Még ezeket a szavakat is gúnnyal fogadták. “A napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás” — mondták a megtérni nem akarók. De Ezékiel által az Úr keményen megfeddte a biztos prófétai beszéd megtagadását. “Mondd nékik” — szólt az Úr: “Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izraelben, sőt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül. Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hízelgő jövendölgetés Izráel házának közepette. Mert én szólok, az Úr; s amely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten! PK 279.4

És lőn az Úr beszéde hozzám — vallja Ezékiel mondván: Embernek fia! Ímé, Izráel háza ezt mondja: a látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétái ő. Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten!” (Ez 12:22-28.) PK 280.1

Azok között, akik a nemzetet rohamos pusztulásba vitték, élen járt királyuk, Sedékiás. Júda királya teljesen elvetette a próféták útján kapott tanácsokat. Elfelejtette, hogy hálával tartozik Nabukodonozornak. Megszegte ünnepélyes hűségfogadalmát, amelyet az Úrnak, Izráel Istenének nevében tett, és fellázadt a próféták ellen, jótevője ellen és Isten ellen. Saját bölcsességével hivalkodva, Izráel jólétének ősi ellenségéhez fordult segítségért, “bocsátván követeit Egyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet”. PK 280.2

“Vajon jó szerencsés lesz-é” ? — kérdezte az Úr arról, aki ilyen becstelenül visszaélt szent megbízatásával és a bizalommal. “Vajon megszabadítja-é magát, aki ezeket cselekszi? aki megszegte a szövetséget, megszabadul-é? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megvetette, s akivel tett frigyét megszegte, ott nála, Babilonban hal meg. És a Fáraó nagy haddal és nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborúban,... S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!” (Ez 17:15-18). PK 280.3

Az “elvetemedett... gonosztevő” fejedelem végső számadásának napja elérkezett. “El a süveggel — parancsolta az Úr -, le a koronával!” Addig nem lehet Júdának királya, míg Krisztus maga fel nem állítja birodalmát. “Rommá, rommá, rommá teszem azt — hangzott az isteni rendelet Dávid házának trónjáról -; ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és néki adom azt!” (Ez 21:25-27.) PK 280.4