Próféták és királyok

26 — “Imhol Istenetek”

Ésaiás korában az emberiség lelki látása homályos volt, mert nem értették meg Istent. Sátán hosszú idő óta igyekezett elhitetni az emberrel, hogy Teremtője a bűn, a szenvedés és a halál szerzője. Az így félrevezetett emberek könyörtelennek és szigorúnak tartották Istent. Azt gondolták, hogy figyeli, mikor büntethet, mikor kárhoztathat, és mindaddig távoltartja magától a bűnöst, amíg egyetlen törvényes ürüggyel megtagadhatja tőle segítségét. A mennyben uralkodó törvényt — a szeretet törvényét — az őscsaló hamis színben tüntette fel. Azt akarta elhitetni az emberrel, hogy ez a törvény boldogságát korlátozza; terhes iga. Boldog lehet, ha megszabadulhat tőle. Azt állította, hogy a törvény előírásainak nem lehet engedelmeskedni, a törvényszegésre kiszabott büntetések pedig önkényesek. PK 196.1

Izráel szem elől tévesztette Jahve jellemét. Erre nem volt mentsége. Isten sokszor kinyilatkoztatta magát neki “könyörülő és irgalmas Istenként, aki “késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú” (Zsolt 86:15). “Mikor még gyermek volt Izráel — jelentette ki Isten -, megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Hós 11 : 1). PK 196.2

Az Úr szeretettel bánt Izráellel, amikor megszabadította őket az egyiptomi szolgaságból, és amikor az ígéret földje felé haladtak. “Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban” (Ésa 63:9). PK 196.3

“Az én orcám megy veletek” (2 Móz 33 :14)³ — ígérte a pusztai vándorlás alatt. Ezt a biztosítékot Jahve jellemének csodálatos megmutatkozása kísérte, amelynek nyomán Mózes az egész Izráelnek hirdetni tudta Isten jóságát, és hiteles képet adott láthatatlan Királyuk tulajdonságairól. “Az Úr elvonula őelőtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes PK 196.4

Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül” (2 Móz 34:6-7). PK 197.1

Mózes azért tudott olyan csodálatosan könyörögni Izráel életéért, amikor az ígéret földje határán nem akartak Isten parancsának engedelmeskedve előre menni, mert tudta, hogy Isten hosszútűrő; tudta, hogy szeretete és kegyelme végtelen. Amikor lázadásuk tetőfokra hágott, az Úr kijelentette: “Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket.” Felkínálta Mózesnek, hogy leszármazottait “nagy néppé” teszi, “nálánál” — a népnél — “erősebbé” (4 Móz 14:12). De a próféta a választott nép érdekében Isten csodálatos intézkedéseire és ígéreteire hivatkozott. Majd minden érv közül a legerősebbet emelte ki: Isten szeretetét a bukott ember iránt. (Lásd: 4 Móz 14:17-19.) PK 197.2

Az Úr válasza könyörületről tanúskodott: “Megkegyelmeztem a te beszéded szerint”. Majd prófécia formájában beszélt Mózesnek szándékáról: Izráel végső győzelméről. “Bizonnyal élek én — nyilatkoztatta ki -, és betölti az Úr dicsősége az egész földet” (4 Móz 14:20-21). Isten dicsőségét, jellemét, könyörületes jóságát, gondoskodó szeretetét — amelyre Mózes Izráel érdekében hivatkozott — az egész emberiségnek meg kell ismernie. Jahve kétszeresen biztosította Mózest, hogy ígérete teljesedik. Esküvel erősítette meg. Amilyen biztos az, hogy Isten él, és uralkodik, olyan biztos az is, hogy kinyilatkoztatja “a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait” (Zsolt 96:3). PK 197.3

Ennek a próféciának majdani teljesedéséről énekeltek Ésaiás hallatára a fénylő angyalok a trón előtt: “Teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!” (Ésa 6:3.) A próféta, aki meg volt győződve e prófécia bizonyosságáról, később határozottan kijelentette azokról, akik meghajoltak a fa- és kőbálványok előtt: “Meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét” (Ésa 35:2). PK 197.4

E jövendölés ma gyorsan teljesedik. Isten földi egyházának missziótevékenysége gazdagon gyümölcsözik, és nemsokára minden néphez eljut az evangéliumi üzenet. “Kegyelme dicsőségének magasztalására” minden nemzetség, nyelv és nép közül férfiakat és nőket “megajándékozott... ama Szerelmesben”, “hogy megmutassa a következendő időkben az ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Ef 1:6; 2:7). “Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csodadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld” (Zsolt 72:18-19). PK 197.5

Ésaiás a templom udvarán látott látomásában tiszta képet kapott Izráel Istenének jelleméről. “A magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent”, különös fenségében jelent meg előtte. A próféta azonban megértette, hogy az Úr könyörületes. Akit “magasságban és szentségben” látott, ,,a megrontottal és alázatos szívűvel is” lakik, hogy megelevenítse ,,az alázatosok lelkét... és a megtörtek szívét” (Ésa 57:15). Az angyal, aki megérintette Ésaiás ajkát, ezt az üzenetet hozta: “Hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa 6:7). PK 198.1

Amikor a próféta meglátta Istenét — mint a tarsusi Saul Damaskus kapujában -, nemcsak a maga méltatlan voltáról kapott képet. Megalázkodott szívében az a bizonyosság ébredt, hogy Isten megbocsátott neki — teljesen és ingyen. Megváltozott emberként kelt fel. Látta Urát. Elkapott egy fénysugarat Isten jellemének szépségéből. Bizonyosságot tudott szerezni arról az átalakulásról, amely a végtelen Szeretet szemlélése nyomán megy végbe. Ettől kezdve sóvárogva vágyott arra, hogy a tévelygő Izráelt a bűn terhétől és büntetésétől megszabadultan lássa. “Miért ostorozzalak tovább?” — hangzott a kérdés — “No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skarlát-pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” “Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót tenni” (Ésa 1:5. 18. 16-17). PK 198.2

Isten, akinek állításuk szerint szolgáltak, de akinek a jellemét félreismerték, a lélek betegségeinek nagy Orvosaként mutatkozott meg előttük. Minden fej beteg, és minden szív erőtlen lehet! Mit számít, hogy tetőtől talpig nem volt bennük semmi épség, csak sebek, zúzódások, üszkösödő sérülések! (Lásd: Ésa 1:6.) Aki makacsul a maga választotta úton járt, meggyógyulhat, ha az Úrhoz fordul. “Utait láttam — mondta az Úr — és meggyógyítom őt; vezetem őt, vigasztalást nyújtok néki... Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa 57:18-19.) PK 198.3

A próféta mindenek Teremtőjeként dicsőítette Istent. Ez volt üzenete Júda városaihoz: “Imhol Istenetek!” (Ésa 40:9.) “Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet”, “Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem”, “ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtém”, “én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztem ki kezeimmel az egeket, és minden seregüket én állítám elő” (Ésa 42:5; 44:24; 45:7. 12). “Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregüket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen” (Ésa 40:25-26). PK 198.4

A próféta ezt mondta azoknak, akik féltek, hogy Isten elutasítja őket, ha visszatérnek hozzá: PK 199.1

“Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtelen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésa 40:27-31.) PK 199.2

A végtelen Szeretet sóvárog azok után, akik úgy érzik, hogy képtelenek Sátán csapdáiból kiszabadulni; és irgalmasan felkínálja, hogy megerősíti őket; erőt ad nekik, hogy Érte élhessenek. “Ne félj — mondja nekik -, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítlek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” “Én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákob, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!” (Ésa 41:10. 13-14-) PK 199.3

Júda lakosai mind méltatlanok voltak. Isten mégsem mondott le róluk. Nekik kellett nevét megdicsőíteniük a pogányok között. Sok embernek kellett még meglátnia Isten jellemének dicsőségét, akik addig egyáltalán nem ismerték tulajdonságait. Isten világossá akarta tenni, hogy irgalma folytán milyen tervet készített. Ezért küldte minduntalan szolgáit, a prófétákat ezzel az üzenettel: “Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról” (Jer 25:5). “Nevemért — mondta Ésaiás által — elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.” “Énmagamért, énmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem! És dicsőségemet másnak nem adom” (Ésa 48:9. 11). PK 199.4

Félreérthetetlenül hangzott a bűnbánatra hívás. Isten mindenkit megtérésre szólított. “Keressétek az Urat, amíg megtalálható — kérlelte őket a próféta-, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ésa 55:6-7). Vajon te, kedves Olvasó, a magad választotta úton jársz-e? Nem tévedtél-e Istentől messzire? A törvényszegés gyümölcseit akarod-e élvezni, amely — amikor belekóstolsz — füstté és hamuvá lesz. Amikor meghiúsulnak terveid és elsorvadnak reményeid, magadba roskadtan és vigasztalanul ülsz-e? Az a hang, amely régóta szól szívedhez, de amelyre eddig nem akartál figyelni, tisztán és világosan mondja: “Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, amely elveszít ... borzasztó veszedelemmel!” (Mik 2:10.) Térj vissza Atyád házába! Atyád hív: “Térj hozzám, mert megváltottalak!” “Jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint” (Ésa 44:22; 55:3). Ne hallgass az ellenség szavára, aki azt sugallja, hogy maradj távol Krisztustól, amíg meg nem javulsz; amíg elég jó nem vagy ahhoz, hogy Hozzá mehess! Ha addig vársz, akkor soha nem fogsz elindulni! Amikor Sátán szennyes ruhádra mutat, ismételd el a Megváltó ígéretét: “Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem” (Jn 6:37). Mondd az ellenségnek, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől! Dáviddal együtt te is imádkozd: “Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek; moss meg engemet és fehérebb leszek a hónál” (Zsolt 51:9). PK 200.1

A próféta nem hiába buzdította Júdát, hogy tekintsen fel az élő Istenhez, és fogadja el, amit irgalmasan felkínál. Akik komolyan megfogadták az intést, elfordultak bálványaiktól, hogy Jahvét imádják. Meglátták Alkotójuk szeretetét, kegyelmét és gondoskodó könyörületességét. A Júda történelmében bekövetkező sötét napokban, amikor csak egy maradék maradt meg az országban, a próféta beszéde még mindig gyümölcsözött. Igazi reformációt hozott. “Ama napon — nyilatkoztatta ki Ésaiás — Teremtőjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek; és nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára, és amiket ujjai csináltak, nem nézi azokat, a berkeket és a naposzlopokat” (Esa 17:7-8). PK 200.2

Sokan látták meg azt, Aki mindenestől fogva kedves, és tízezer közül is kitetszik. “A Királyt ékességében látják szemeid” (Ésa 33:17) — szólt nekik az irgalmas ígéret. Bűneiket Isten megbocsátja, és Ő lesz egyedüli dicsekvésük. Azon a boldog napon, amikor megszabadulnak a bálványimádástól, így kiáltanak: “Az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt... Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!” (Ésa 33 :21-22.) PK 201.1

Az Ésaiás által hozott üzenet tele volt vigasztalással és bátorítással. Azoknak szólt, akik visszafordultak bűnös utaikról. Halljuk meg az Úr beszédét, amelyet prófétájával üzent: PK 201.2

“Óh emlékezzél meg Jákob ezekről és Izráel,
Mert az én szolgám vagy te,
Én alkottalak téged, én szolgám vagy,
Izráel, nem feledlek el.
Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget,
és mint felhőt bűneidet;
Térj énhozzám, mert megváltottalak” (Ésa 44:21-22).

PK 201.3

“Így szólsz ama napon:
Hálákat adok néked, oh Uram!
Mert jóllehet haragudtál reám,
De elfordult haragod, és megvigasztaltál engemet!

Ímé, az Isten az én szabadítom!
Bízom és nem félek;
Mert erősségem és énekem az Úr, az Úr,
És lőn nékem szabadítom!...

Mondjatok éneket az Úrnak;
mert nagy dolgot cselekedett;
Adjátok tudtára ezt az egész földnek!
Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa,
Mert nagy közötted Izráelnek Szentje!” (Ésa 12. fejezet.) PK 201.4