Keresztény életmód

A lélek hatása a testre

Mindig panaszkodó és gyengélkedő emberek állapota gyakran egyáltalában nem oly rossz, mint ahogy vélik. Vannak erős akaratú emberek, akik, ha akaratukat helyesen alkalmaznák, ha képzelgésükön uralkodnának, akkor hatalmas fegyverük volna a betegségek leküzdésében. Gyakran az akarat nem a megfelelő irányban működik és makacsul, önfejűen vonakodik, hogy az észnek engedelmeskedjék. Az ilyen akaratosság az ember sorsát már eleve eldöntötte. Az illetők gyengék és azok is maradnak, a betegeket megillető figyelmet kell rájuk fordítani, anélkül, hogy mások ítéletére hallgatnának. Körülöttük ezrek és ezrek betegek és halnak meg, pedig egészségesek maradhattak volna és élnének, — ha akarnák. Képzeletük uralja őket. Azt gondolják, hogy ha testileg erőltetik magukat, egészségük csak rosszabbodik, holott éppen erre a változásra, testmozgásra volna szükségük. Le kell győzniök a helytelen képzelődést, s már is túljutottak a nehézségen. Ha napjaikat hasznos munkában töltenék, csakhamar elfelejtenék, hogy fáj a hátuk, oldaluk, tüdejük és fejük. KE 108.1

Gyengélkedő embereknek legyen életcéljuk és törekedjenek arra, hogy családjuknak és a társadalomnak hasznára váljanak. Gyakran előfordul, hogy az egész család figyelmét maguknak igénylik és azt akarják, hogy mindenki sajnálja őket. E helyett legyenek inkább mindenkivel szemben kedvesek, résztvevők és gondolják meg, hogy mindenkinek van elég gondja és bánata. Ha mások megvigasztalására törekednének, nagyobb áldásban lehetne részük. Aki másokkal, tehetségéhez képest jót tesz, azaz érdeklődésének gyakorlati jelét adja, ezáltal nemcsak a földi élet szenvedéseit enyhíti meg, amennyiben a terhek hordozásában segítséget nyújt, hanem egyidejűleg saját testi és lelki egészségét is megőrzi. A jótett úgy az adakozót, mint az elfogadót boldogítja. Aki mások érdekében önmagáról elfeledkezik, az győzelmet arat saját gyengeségein. A jó cselekedet nyomában járó öröm nemesbíti a kedélyt és az egész testet felüdíti. KE 109.1

Ha a mezíteleneket felruházod és “a szegény bujdosókat házadba beviszed”, “ha az éhezőknek megszeged kenyered”, “akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik”. KE 109.2