Keresztény életmód

A tiszta, friss levegő fontossága

Sok gyengélkedő nem tudja megérteni, hogy milyen fontos a tiszta, friss levegő. Attól való félelmükben, hogy megfáznak, szándékosan, évről-évre fülledt levegőben élnek, melyben nincs éltető erő. Lehetetlen, hogy ilyen embereknek rendes vérkeringése legyen. Bőrük erőtlen és a legkisebb időváltozást is megérzik. Mihelyt hüvösödni kezd, ruhát cserélnek és fűtik lakásukat. Másnap még nagyobb meleget kívánnak és több ruhát, hogy kellemes meleget érezzenek. Ilymódon teljesen elgyengül szervezetük és minden ellenálló képességét elveszti. Sokkal helyesebben tennék, ha többet mozognának, ahelyett, hogy még több ruhát öltenek magukra és a már túlfűtött szoba hőfokát emelik. Így sokkal valószínűbb, hogy elfelejtik borzongásukat és a mérsékelt meleg is elegendő lenne. A gyenge tüdőnek a túlfűtött szoba nagyon ártalmas. KE 110.1

Akiknek ilyen túlérzékeny személyekkel kell együttélniök, azoknak a tél igen kellemetlen. Nemcsak kívül van tél, de otthon, benn a házban is barátságtalan a hangulat. Azzal a kifogással, hogy a hideg levegő megárt nekik, a beképzelés ezen áldozatai bezárkóznak és még az ablakok nyílásait is eltömik. Beképzelik, hogy minden léghuzat árt nekik és meghűlnek; ami ilyenkor azután valóra is válik. “Tapasztalatból beszélünk” — mondják — pedig felfogásuk helytelen. Senki sincs, aki erről meggyőzhetné őket, ugyanis, mert az ok ismeretlen előttük. Igaz ugyan, hogy minden alkalommal meghűlnek, de ez csakis helytelen eljárásuk és elpuhultságuk következménye. Mindig zárt ajtók és ablakok mögött tartózkodnak és a kályha körül üldögélnek. Ez az oka nyomorúságuknak. Miért nem mennek ki a friss levegőre? Miért nem edzik szervezetüket kellőképpen? Kíséreljék csak meg! KE 110.2

Sokan úgy tudják, hogy az éjszakai levegő ártalmas, s ezért ablakaikat bezárják. Egyik őszi estén egy zsúfolt vonaton utaztam. A levegő igen romlott volt, úgy, hogy egészen rosszul lettem. Kinyitottam az ablakot, hogy a friss levegőt élvezhesem. Ekkor egy hölgy komolyan, részvéttel így szólt hozzám: “Csukja be kérem az ablakot, mert meghűl. Az éjszakai levegő nagyon ártalmas.” Így válaszoltam: “Kedves Asszonyom! Itt benn a vonatban ugyanaz a levegő van, mint künn. Ha ezt fél belélegzeni, akkor meg kell szűnnie lélegzeni.” Ha az esték hűvösebbek, akkor melegebben kell öltözködni, azonban az éjszaka folyamán is áradjon be friss levegő a szobába. A tiszta és üde mennyei levegő nappal és éjszaka egyaránt: a legnagyobb áldás. KE 111.1

A friss levegő megtisztítja a vért, felfrissíti és megerősíti a testet. Az így nyert erő az értelemre is hat, tisztítja azt, bizonyos mértékben nyugalmat és vidámságot nyujt. A friss levegőn jó étvágyunk van, emésztésünk is jobb és utána éjjel mélyen alszunk. A rosszul szellőztetett szoba levegője gyengíti a testet, elhomályosítja az értelmet, a bőr tevékenységét csökkenti, a vérkeringést kedvezőtlenül befolyásolja, az emésztést akadályozza és a testet a hideg ellen nagyon érzékennyé teszi. A friss levegőhöz hozzá kell szoktatni a szervezetet, hogy ne ártson meg minden időváltozás. Azonban ez nem azt jelenti, hogy huzatban tartózkodjunk, vagy hideg szobábon üljünk, ha fáradtak vagy felhevültek vagyunk. KE 111.2

Néhányan abban a téves felfogásban élnek, hogy ha meghűltek, a friss levegőtől óvakodniok, sőt a szobát is jobban füteniök kell. Ha valaki meghűlt, a test működése zavart, a pórusok elzáródnak, a belső szervek lobosak, mert a vér visszaszorult a test felszínéről. Ilyen esetben a tüdő még több friss levegőre szorul. Megfelelő mozgás a vért ismét a felületre hozná, a belső szerveket tehermentesítené. Akaraterőnk nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a hűlésnek ellenálljunk és erősítheti az idegeket. Ha a tüdőtől megvonjuk a friss levegőt, ugyanazt tesszük, mintha a gyomornak nem adnánk táplálékot. A tüdőnek a levegő az istenadta tápláléka. Ezért fogadjátok örömmel és becsüljétek meg a mennynek e drága ajándékát! KE 112.1