Keresztény életmód

Izgatószerek hatása

“Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatürtőztető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.” (1. Kor. 9, 24—25.) A Szentírás ezen szavai mutatják az önuralom és mértékletes életmód jó eredményeit. KE 26.1

Pál apostol a régi görögök játékait, versenyfutását használja fel példakép gyanánt, hogy a lelki küzdelmet és jutalmazását szemléltesse. Aki ezeken a játékokon, futóversenyeken résztvett, a legszigorúbb önmegtagadást gyakorolta. Mindent, ami testi erőit gyengítette, eltiltottak tőle. Bor, mindenféle ínyencség és nyalánkság tilos volt, csak azért, hogy megőrizzék rugalmasságukat, bátorságukat és kitartásukat. KE 26.2

Legnagyobb kitüntetés volt, ha a kitűzött díjat — egy hervadó virágkoszorút — a tömeg éljenzése közepette a győztes átvehette. Ha ezek mulandó, hervadó koszorúért ily áldozatot hoztak, mennyivel nagyobb áldozatot kell hozniok azoknak, akik hervadhatatlan koronáért, az örök életért küzdenek! KE 26.3

Komoly, ünnepélyes munka vár ránk. Ízlésünket, szokásainkat és hajlamainkat az élet és az egészség törvényeivel kell összhangba hoznunk. Ezáltal jó egészséget és lelki világosságot nyerünk, hogy a jót a rossztól megkülönböztethessük. KE 27.1

A mértékletesség kérdésének helyes megértéséhez szükséges, hogy azt a Biblia alapján vizsgáljuk meg. Azonban sehol sem találhatunk alkalmasabb példát az igaz mértékletességre és annak áldásaira, mint Dániel és társai történetében, Babilonia királyi udvarában. KE 27.2

Midőn — ezeket az ifjakat kiválasztották, hogy “tanítsák meg őket a káldeusok írására és nyelvére”, hogy “álljanak a király palotájában”, élelmüket és borukat naponta a király asztaláról kellett volna kapniok. “De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala.” (Dán. 1, 8.) KE 27.3

A király tápláléka olyan ételeket is tartalmazott, melyek Mózes törvényei szerint tisztátalanok voltak. Azért az udvarmesterek fejedelmét, kinek őrizete alatt álltak, kérték meg, hogy egyszerűbb ételt adjon nekik. Ez vonakodott kérésüknek eleget tenni, mivel félt, hogy az ilyen szigorú önmegtartóztatás kinézésükre kedvezőtlenül hathat és ha lesoványodnak, elveszítheti a király kegyét. Dániel azonban csak tíz napi próbaidőt kért. Ezt megkapták. S tíz nap mulva szebbek és erősebbek voltak, mint azok az ifjak, akik a király asztaláról táplálkoztak. Azontúl Dániel és társai csak növényi eledelt ettek és vizet ittak. KE 27.4

Ezek az ifjak nem törekedtek arra, — nem volt életük vágya és büszkesége — hogy a király udvarába és azok társaságába kerüljenek, kik Istent nem ismerték és nem félték. Foglyok voltak az idegen országban, hova a végtelen Bölcsesség vezette őket. Midőn hűségüket Isten próbára tette s ők helyzetük ezer veszélyét és nehézségét felfogták, akkor jutottak el, Isten félelmében, erre az elhatározásra. Noha az a veszély fenyegette őket, hogy a király kegyét elvesztik, mégis eltökélték, hogy hűek maradnak atyáik hitéhez. Engedelmeskedtek Isten törvényének, úgy egészségügyi, mint erkölcsi vonatkozásban. Isten áldása pedig testi erőben, kellemes külsőben és magas értelmi képességeikben mutatkozott meg. KE 27.5

Ezek az ifjak gyermekségükben helyes nevelésben részesültek. Bár a család megszentelő befolyásától távol voltak, mégis mindvégig hívek maradtak atyáik tanításaihoz. S miután önmegtagadók voltak, komoly, szorgalmas és kitartó életet éltek. Sem büszkeség, sem hamis becsvágy nem tüzelte őket; eljárásuk indítóokai: fogságba jutott népük becsülete, és Isten dicsőítése voltak. KE 28.1

Midőn három év elteltével a király tudásukat, képességeiket vizsgáztatta, senki sem volt olyan tökéletes, mint Dániel, Anániás, Misáel és Azariás. Éles felfogásuk, helyes és értelmes beszédük, mindent felölelő tudásuk csodálatraméltó volt: “Minden bölcs és értelmes dologban, mely felől a király tőlük tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának.” KE 28.2

Nabukodonozor, a nagy hódító, minden leigázott országból Babilonba gyüjtötte a kiváló ifjakat. Azonban nem voltak közöttük a zsidó foglyokhoz hasonlóak. Kiváló testalkatuk, egyenes tartásuk, szép arcuk, világos értelmük, üde lehelletük, mind-mind helyes életmódjukat bizonyította és azt, hogy Isten megjutalmazza törvényeinek megtartóit. Dániel és barátai történetét az eljövendő korszakok ifjúságának áldására örökítette meg a Szentírás. Amit ők tettek, mások is megtehetik. Miként a héber ifjak ellenálltak a nagy kísértéseknek és a mértékletesség mellett jó bizonyságot tettek, úgy van alkalma erre napjaink ifjúságának is. KE 28.3

Fontoljuk meg jól Dániel és társai példáját. A túlságos takarékosság veszélye nem olyan fenyegető, mint a pazarlás és kicsapongás, mely állandóan kísér bennünket. Azok, akik erejüket teljes egészében meg akarják őrizni Isten művének szolgálatára, kell, hogy önmagukkal szemben szigorúak legyenek s az Isten által oly dúsan nyujtott javakból csak mérsékelten fogyasszanak. Minden káros és lealjasító kielégülést mellőzniök kell. KE 29.1

A serdülő nemzedéket mindenfelől élvhajhászásra csábítják és ingerlik. Különösen nagyvárosainkban minden alkalmat megadnak erre, sőt mindent elkövetnek, hogy minél vonzóbbá tegyék. Azok, akik Dánielt követik s a csábításoknak ellenállnak, megkapják mértékletes életmódjuk méltó jutalmát. Oly erőtöbbletet, kitartást nyernek, melyből szükség esetén meríthetnek. KE 29.2

A természetes életmód elősegíti az értelem fejlődését. A testi erő, a szellemi képesség és a magas életkor: örök, változhatatlan törvények folyománya. E tekintetben nincs véletlen. A természet Istene nem lép közbe, hogy az embert a természet törvényei áthágásának következményeitől megóvja. Nagyon igaz ez a közmondás: “Mindenki saját boldogságának kovácsa.” Noha a szülők gyermekeik neveléséért és jelleméért felelősek, mégis az igazság az, hogy helyzetünk és hasznavehetőségünk nagyrészt magunktól, eljárásunktól függ. Dánielt és társait, nem csupán az az előnyük, hogy ifjúságukban helyes nevelést nyertek, tették azzá, amivé lettek. Eljött az ideje annak, amikor dönteniök kellett, amikor jövőjük már saját eljárásuktól függött. Ekkor tökélték el, hogy a gyermekkorukban kapott tanításokhoz hűek maradnak. Az Isten félelme, mely minden bölcsesség kezdete, volt magasztos álláspontjuk talapzata. A Szentlélek minden jó elhatározást és nemes szándékot megerősít. KE 29.3

A mértékletlenség volt kezdettől fogva a világ átka. Noé fia az iszákosságban oly mélyre süllyedt, hogy szeméremérzetét teljesen elveszítette. Az átok, mely bűnét követte, utódaira is átszállt. KE 30.1

Nádáb és Abihu szent hivatalt viseltek. Azonban a bor annyira elvette eszüket, hogy már nem tudták a szentet a közönségestől megkülönböztetni. Midőn idegen tűzzel áldoztak, megszentségtelenítették Isten parancsát és ítélete utolérte őket. KE 30.2

Nagy Sándor, Görögország királya, sokkal könnyebben tudott országokat hódítani, mint önmaga felett uralkodni. Miután ez az úgynevezett nagy ember a félvilágot meghódította, szenvedélyének, mértékletlenségének esett áldozatául. KE 30.3

Évezredek tapasztalata és haladása ellenére is, modern civilizációnkban éppúgy feltalálható az iszákosság sötét foltja, mint ahogyan a világtörténelem első lapjait beszennyezte. Bárhová is megyünk, mindenütt ott találjuk az iszákosságot, rossz következményeivel együtt. KE 30.4

Egyes államok megpróbáltak gátat vetni az iszákosságnak, magas adókkal és korlátozásokkal, azonban a törvényes rendelkezések, csekély kivétellel, hatástalannak bizonyultak. Iszákosokat gyógykezelő kórházakat alapítottak mindenfelé, hogy a mértéktelenség áldozatainak segítséget nyujtsanak, borzasztó bűnük leküzdésére. De bármily nemes is a cél, keveset segíthet mindaddig, amíg az iszákosság áldozatait mindenütt az a veszély környezi, hogy a kísértésben ismét elbukjanak. Nem maradhatnak ugyanis örökké az intézetekben, hanem ismét kikerülnek az életbe, ahol a kísértés csakhamar mindenfelől rájuk tör. Leghelyesebb volna az iszákosság okát megszüntetni; de leghatásosabb volna, ha elfojthatnák a szeszes ital utáni vágyat. Akkor az árusítás magától is megszűnnék. KE 30.5

Ma szintén olyan jellemszilárd férfiakra van szükségünk, mint Dániel, aki tisztaszívű, bátor és elvhű volt. Isten szándéka az, hogy az ember napról-napra növekedjék és a hasznavehetőség magasabb fokára jusson. Ha mi is igyekszünk magunkon segíteni, Isten segítsége nem marad el. Minden keresztény kötelessége, hogy szóval és példával dolgozzék az Űrért. Az Evangélium prédikátorai emeljék fel szavukat hangosan, mint a harsona, hogy a nép belássa törvényszegéseit és bűneit. Az ifjúságot oktatni kell. A jelen és az örök élet boldogsága attól függ, hogyan használjuk fel életünket a jelenben. Őrizkednünk kell a mértékletlenség első lépésétől. Ha gyermekeinket ettől meg akarjuk óvni, akkor önmagunk adjunk nekik jó példát és tanítsuk őket istenfélelemre, hogy az Úr legyen bölcsességük és erősségük. KE 31.1

A szeszesitalok élvezete gyengíti az értelmet és elzárja a szívet minden tiszta és megszentelő befolyás elől. Az élettelen kövek sokkal inkább hallgatnak az igaz beszédre, mint az olyan ember, akinek elméje és érzelmi világa a szesz élvezete folytán eltompult. Akik a tiltott ösvényre merészkednek, lassan, észrevétlenül elzüllenek, tönkremennek és eszüket vesztik. S mialatt a keresztények alszanak, a gonoszság erőre kap és új áldozatokat szed. Ha a keresztények lelkiismerete, hogy mindenben mértékletesek legyenek, éberen őrködne, és meggondolnák, hogy eljövendő sorsuk azoktól a szokásoktól függ, melyeket ki-ki formál és elsajátít, akkor jó példájuk által segítségére lehetnének azoknak, akik csak nehezen tudnak magukon uralkodni és szenvedélyeiket legyőzni. KE 31.2

Sokan szeretnék megfékezni az iszákosságot s ennek érdekében nagy erőfeszítéseket tesznek, de nehéz a már kifejlődött oroszlánt megszelidíteni. Ha csak félannyi fáradságot fordítanának arra, hogy ezen a nagy bajon segítsenek, azáltal, hogy a szülőket képeznék ki és felelősségérzetüket felébresztenék, hogy gyermekeiket jellemszilárdságra neveljék, sokkal több eredményt érnének el. Gyakran már a családban felébresztik a szeszes italok utáni vágyat a gyermekekben és sajnos, előfordul ez azok körében is, akik a mértékletesség buzgó szóvivői. Mindazoknak pedig, akik a mértékletességért küzdenek, Isten áldását kívánjuk, de kérjük őket, hogy e dologban még mélyebbre pillantsanak. Legyenek alaposabbak és pontosabbak a baj leküzdésében. KE 31.3

A szülői házban kezdődő mértéktelenség gyengíti az emésztő szerveket; ennek következtében a rendes, megszokott ételek nem elégítik ki többé az étvágyat. Egészségük megromlik és felébred az izgató szerek utáni vágy. A tea és a kávé hatása rögtönös. A bennük levő mérgek hatnak az idegrendszerre és bizonyos esetekben az értelmet és a képzeletet is élénkítik. A kellemes és hirtelen felfrissülés következtében, melyet a kávé és tea okoz, sokan azt hiszik, hogy ezekre az izgató szerekre tényleg szükség van; azonban mindenkor jelentkezik a visszahatás. Mivel az idegrendszer, jövendő erőforrásaiból a jelen használatára kölcsönzött erőt, természetes, hogy a pillanatnyi izgalmat levertség, fáradtság követi. Az a hirtelen beálló megkönnyebbülés, melyet a tea és a kávé okoz, a legjobb bizonyítéka annak, hogy az, ami erőnek tűnt fel, csak idegizgalom volt, és ezért az egész testre csak ártalmas lehet. KE 32.1

Miután az izgatószerek utáni vágy felébredt, állandó a sóvárgás, hogy ez a kellemes izgalom folytatódjék. Minél jobban gyengül az idegrendszer, annál jobban kívánja ezeket a mérgeket, míg végül az ember akaratnélküli és erőtlen bábja lesz a természetellenes izgató szereknek. KE 32.2

Ha az ember egyszer elhagyta a helyes ösvényt, nehéz arra újból visszatérnie. Itt azután megszűnnek a korlátok. Az első ballépés után jön a többi. Ha csak a legcsekélyebb pontban térünk is el a helyes alapelvektől, elszakadunk az Úrtól és végül elbukhatunk. S amit egyszer elkövettünk, másodszor már sokkal könnyebben tesszük meg és a megszokott úton haladni — akár jó az, akár rossz — könnyebb, mint újat kezdeni. Az, hogy a bűn útjára lépjünk, nem kerül erőfeszítésünkbe, ellenben hogy minden szokásunk helyes és jellemes legyen, sok időt és türelmet igényel. KE 33.1

Vannak emberek, akik meggondolnák, hogy embertársaiknak erős szeszes italt árusítsanak, ellenben komlót termelnek, vagy bort és mustot készítenek árusításra. Befolyásuk, ilymódon a mértékletesség ügyének árt. Hogyan lehetséges, hogy keresztények, az isteni törvények fényében, ezt jó lelkiismerettel megtegyék? Már gyakran hallottam, hogy emberek így szólnak: “Ó, ez csak édes must. Ez teljesen ártalmatlan, sőt egészséges.” Hazavisznek tehát néhány üveggel, vagy esetleg többel is. Néhány napig talán édes marad, de azután erjedésnek indul. A csípős ízű mustot egyesek még jobban kedvelik, s az édes borok és mustok kedvelői nehezen ismerik be, hogy kedvenc italuk már nem az az ártalmatlan gyümölcslé. KE 33.2

A bor és az erjedő must ugyanúgy megrészegítik az embert, mint az erősebb italok. Sőt ezek okozzák a mámor legrosszabb fajtáját. A szenvedélyek visszásabbak, a jellem elváltozása nagyobb, határozottabb, makacsabb. Néhány pohár bor, must vagy sör felkelti a vágyat erősebb italok után. Sok esetben éppen így váltak emberek teljesen alkoholistákká. KE 33.3

Olyanoknak, akik már születésüktől fogva hajlamosak az iszákosságra, Sátán állandóan sarkukban van és ha must vagy bor van házukban, lehetetlen, hogy a kísértésnek ellenálljanak. Ha Sátán csábításainak engednek, nincs többé megállás a lejtőn. Az élvvágy alkoholt kíván és ha kielégült, romlásba dönt. Annak, aki így belekerült a hálóba, értelme elhomályosul; az ész nem fékez többé, hanem a szenvedélyek szabadon csaponganak. A gonoszság csaknem minden fajával megismerkedik az ilyen szerencsétlen ember. Aki szereti az ilyen italokat és él velük, nem növekedhet a kegyelemben. Durvává, testiessé válik; az állati szenvedélyek uralják a kedély nemesebb világát, az erényt nem ápolja többé. KE 33.4

Éppen a mérsékelt ivás az az iskola, melyben emberek az iszákos pályára nevelődnek. Lassanként vonja el őket Sátán a mértékletesség erős várától; a bor és a must annyira hatnak az ízlőszervekre, hogy egészen gyanútlanul rálépnek az iszákosság útjára. A tömény italok utáni vágy mindig erősödik; az idegrendszer megbomlik; Sátán lázas nyugtalanságban tartja kedélyüket; a magát biztonságban ringató áldozat mindig tovább halad, míg minden korlát ledőlt és minden alapelvet feláldozott. Még a legeltökéltebb elhatározások is füstbe mennek, sőt még az örök élet reménysége is kevés ahhoz, hogy a felkeltett szenvedélyt az ész uralma alá rendelje. Vannak, akik ugyan sohsem részegek, hanem állandóan a szeszes italok kábulatában élnek. Lázasak, jellemileg ingatagok, nincsenek tökéletesen észnél, egyensúlyukat vesztették. A nemesebb érzelmek teljesen kihaltak. KE 34.1

Bárhová menjünk, mindenütt ott lelhetjük a dohányzást is. Az emberek szeretnek dohányozni, ez a szokásuk gyengíti szellemi és testi erejüket. Vajjon jogunkban áll-e, hogy Teremtőnket és a világot megraboljuk attól a szolgálattól, mely megilleti? A dohány: lassan ölő méreg. Sokkal nehezebb a dohányzás következményeitől szabadulni, mint az italétól. A dohányzás rabszolgasága még súlyosabb, mint a mámort nyujtó poháré. A dohányzás csúnya szokás, terheltjeit beszennyezi és másoknak nagyon kellemetlen. Mindannyiszor, ha embertömeg közé kerülünk, a dohányosok mérgezett lehellete okoz undort. Kellemetlen, sőt veszélyes olyan szobában vagy vasúti kocsiban tartózkodni, ahol a levegőt szeszes italok gőze és dohányfüst mérgezi. Helyes eljárás-e, ha a levegőt, melyet mások is belélegzenek, emberek így beszennyezik? KE 34.2

Van-e hatalma a dohány rabszolgájának, hogy a mértéktelenségnek gátat vessen? Először is teljes átalakulásnak kell végbemennie, mielőtt a fejszét a fák gyökerére vethetnénk. A tea, kávé, dohány és szeszes italok a mesterséges izgatószerek különböző fokozatai csupán. KE 35.1

A tea és a kávé ugyanúgy hat, mint a bor, sör, must, pálinka vagy dohány. A tea is izgatószer, mely bizonyos fokig kábít, mámorosít és lassankint a test és szellem erőit, energiáit gyengíti. Először ugyanis élénkíti az észt, azaz izgalomba hozza; ezért gondolja a tea élvezője, hogy hasznára van. Ebben azonban téved; mert hatása elmúltával eltűnik a természetellenes erő és az előbbi mesterséges izgalom helyébe hasonló arányban gyengeség és fáradtságérzet lép. A teaélvezet további következményei: fejfájás, álmatlanság, szívdobogás, gyenge emésztés, reszketés stb. KE 35.2

A kávézás is káros szokás. Átmenetileg szintén élénkíti a szellemi tevékenységet. Utána azonban ernyedtség, levertség, szellemi, testi és erkölcsi erők bénulása lép fel. Ha ezt a szokást le nem győzzük, akkor az agy működése állandóan csökken és gyengül. KE 35.3

Mindezen idegizgalmak kimerítik az életerőt, s a zilált idegek által előidézett nyugtalanság, türelmetlenség és szellemi gyengeség gátolják a lelki fejlődést. Azok tehát, akik a mértékletesség szóvivői, ne hirdessenek-e ezen káros italok ellen is harcot? Néha éppoly nehéz a kávé és tea élvezetét abbahagyni, mint az iszákosnak a szeszes italokat kerülni. A pénz, amit teára és kávéra kiadunk, rosszabb a pazarlásnál, mert csak önmagunkat sorvasztjuk. Azok, akik teát, kávét, ópiumot és szeszt fogyasztanak, néha talán sokáig is elélnek, de ez nem bizonyítja ezen izgatószerek ártalmatlanságát. Az Úr nagy napján meglátjuk, hogy mi mindent tehettek volna ezek az emberek, azonban káros életmódjuk miatt elmulasztották. KE 35.4

Azok, akik a kávét és a teát jobb munkateljesítmény érdekében isszák, következményeit megrongált idegrendszerükben és az önuralom hiányában önmagukon fogják tapasztalni. A munkában kimerült idegek pihenésre szorulnak. A természetnek idő kell, hogy elvesztett erejét újra visszanyerje. Ellenben, ha izgatószerek használata csak jobban felkorbácsolja az amúgy is kimerült szervezetet, az életerő állandóan csökken. Az ilyen természetellenes izgatószerek eleinte látszólag fokozzák a munkaképességet, majd később mindinkább nehezebb a szellemi erőket a kívánt mértékre fokozni, míg végül, egészen kimerülten, összeesik az ember. KE 36.1

A kávézás és teázás szokása sokkal általánosabb baj, mint gondolnók. Sokan, akik izgatószerek élvezetéhez szoktak, fejfájásban és ideggyengeségben szenvednek, — sok időt vesztenek betegeskedéssel. Beképzelik, hogy izgatószerek nélkül nem élhetnek és mitsem tudnak azoknak egészségrontó hatásáról. A legrosszabb pedig az, hogy a rossz következményeket más okoknak tulajdonítják. KE 36.2

Az izgatószerek használatától az egész test szenved. Az idegeket gyengíti, a máj működését ernyeszti, a vérkeringést rontja. A bőr működése csökken és sápadttá válik. Még az agynak is árt. Ezen izgatószerek azonnali hatása abban áll, hogy az agyat rendkívüli működésre készteti; utána azonban annál gyengébb és munkaképtelenebb lesz. További hatása pedig nemcsak testi és szellemi, hanem erkölcsi gyengeség is. Ennek következtében látunk gyenge, ideges férfiakat és nőket, kik ítélőképesség, belátás és nyugalom híján vannak. Ezek gyakran meggondolatlanul, türelmetlenül cselekszenek, másokat vádolnak, hibáikat felnagyítják és képtelenek arra, hogy a sajátjukat belássák. KE 36.3

Ha a tea és kávé élvezői társaságban találkoznak, romlott szokásaik hatása láthatóvá válik. Bőségesen élvezik kedvenc italukat, s mihelyt az élénkítő hatás érezhető lesz, megindul a fecsegés és pletykálkodás. Sokat és meggondolatlanul össze-vissza fecsegnek embertársaikról; gyakran hintik el a botrányok magvait. Ezek a könnyelmű fecsegők elfeledkeznek arról, hogy a jelenetnek tanuja is van, aki — bár láthatatlanul — feljegyzi szavaikat a menny könyveibe. Ezt a szívtelen bírálgatást, túlzott híreszteléseket, irígykedést, mely a tea által okozott izgalom következtében kifejezésre jut, Jézus úgy jellemzi, mint ami Ő ellene irányul. “Amit cselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiaival, azt én velem cselekedtétek.” KE 37.1

Atyáink vétke miatt szenvedünk, s mégis elkövetjük a bűnt, talán még fokozottabb mértékben, mint ők. Az ópium, a tea, a kávé és a dohány, de főként a szeszesitalok száguldó iramban pusztítják az emberiség még megmaradt életerejét. Évente milliónyi hordó szeszesitalt ürít ki az emberiség és milliókat pazarolnak el dohányra, szenvedélyeikre. A bűn, a szenvedély e rabjai, saját gyermekeiktől vonják meg a neveltetéshez, a ruházkodáshoz és a táplálkozáshoz szükséges pénzt, mert érzéki kielégüléseikre tékozolják. Míg e bajok meg nem szűnnek, a világ állapota csak rosszabb lehet. KE 37.2

Amikor valaki önként a szesz élvezetére adja magát, akkor az Isten képmására teremtett lény az állatnál is mélyebbre süllyed. Az ész eltompul, az értelem megbénul, és az alacsony testi szenvedélyek felébrednek. Végső eredmény pedig a bűntettek ezernyi faja. Szentelheti-e valaki egész szívét az Úrnak, ha az alkohol és nikotin rabja lett? Lehetetlen! Az ilyen ember felebarátját sem szeretheti úgy, mint önmagát. Szenvedélye önzővé teszi. Hogy kielégíthesse a szeszesitalok utáni vágyát, eladja eszét és önuralmát. Azt issza, ami az agyat tompítja, az észt gyengíti, önmagát gyalázattá, családjának szégyenfoltjává teszi és mindenkinek csak átkává válik. Ha az emberek mindenben mértékletesek lennének, akkor a teát, kávét, dohányt, bort, sört, ópiumot és egyéb szeszesitalt meg nem ízlelnék, hozzá sem nyúlnának. Az ész uralná a testet; fékezné az élvvágyat és a szenvedélyeket. KE 37.3

Sátán az élvvágy révén uralja az egész embert. Ezrek szálltak idő előtt a sírba, mert erőiket ínyük kielégítésére fordították és ezáltal testileg, szellemileg és erkölcsileg tönkretették magukat. Ma a világnak sokkal nagyobb szüksége van Isten erősítő Szentlelkére, hogy Sátán csábításaival szembeszállhasson, és a romlott ízlőszervek kielégülési vágyának ellenálljon, mint volt az emberiség bármelyik korszakában. Azonban a mai emberiség önuralma csekélyebb, mint a megelőző nemzedékeké volt. Mert azok, akik a multban izgatószerek utáni vágyukat kielégítették, romlott élvezetvágyukat és szenvedélyeiket gyermekeikre átörökítették, úgy, hogy ma nagyobb erkölcsi erőre van szükség, hogy a mértéktelenségnek mindenben ellenállhassunk. Az egyedüli helyes út: mindenben szigorúan mértéket tartani és ettől soha el nem térni. KE 38.1

Apák és anyák ismerjék fel komoly kötelességeiket, melyek éppen a mi időnkben terhelik őket. Gyermekeket nevelünk, kiket vagy Krisztus, vagy Sátán ereje ural. Biztonságunk egyetlen záloga, hogy a mértéktelenségtől mentek maradhassunk: teljes önmegtartóztatás bortól, sörtől és egyéb szeszesitaloktól. Meg kell tanítanunk gyermekeinket, hogy miben áll az igazi férfiasság, mert Isten megmutatta nekünk, hogy azt, aki győz önmaga felett, tiszteli és nem törli ki az élet könyvéből. KE 38.2

Mielőtt az Úr Sámsont, mint népe felszabadítóját kiválasztotta, anyjának még a gyermek születése előtt a helyes életmódra kellett szoknia. Ugyanígy a gyermeknek is minden részegítő italtól tartózkodnia kellett, mert az Úrnak szenteltetett. KE 39.1

Az Úrnak angyala megjelent Manoah feleségének és jelentette neki fia születését. Azonban még határozottabb utasításokat is közölt vele: “Azért most se bort, se más részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél.” Bírák 13, 7. KE 39.2

Isten a Manoahnak ígért gyermeket fontos munkára választotta ki és hogy biztosítsa azokat a képességeket, melyek ehhez szükségesek, mind az anya, mind a gyermek szokásaira különös gondot kellett fordítania. “Bort és részegítő italt ne igyék” — mondotta az angyal Manoahnak, feleségét illetőleg — “mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa meg.” Az anya szokásai a gyermeket vagy a jóra vagy a rosszra teszik hajlamossá. Ha az anya a gyermeke javát akarja, akkor uralnia kell önmagát, mindenben mértékletesnek és önmegtagadónak kell lennie. KE 39.3

Az Újszövetségben szintén jó példát találunk a mértékletes élet fontosságára. Keresztelő János reformátor volt. Népe érdekében Isten igen fontos művet bízott rá. Erre a munkájára pedig csak úgy készülhetett fel, ha életmódja születésétől kezdve szigorúan mértékletes. Isten elküldte Gábriel angyalt, hogy János szüleit az egészségtan alapelveire kioktassa. “Bort és részegítő italt nem iszik” mondotta a mennyei küldött — “és betelik Szent Lélekkel.” Luk. 1, 15. KE 39.4

János megvált barátaitól, lemondott minden fényűzésről. A pusztába vonult és csak növényekkel táplálkozott. Egyszerű ruházata, mely egy teveszőröltönyből és bőrövből állott, élő szemrehányásként hatott az akkori nemzedék pazarlásával és bőségével szemben, főként pedig a zsidó papok ellen. Eledele is, mely a pusztában csupán sáskából és vadmézből állott, szintén megrótta a mindenütt tapasztalható dőzsölést. KE 39.5

János életművét Malakiás próféta jövendölte meg: “Imé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem a földet átokkal.” (Malak. 4, 5. 6.) Keresztelő János, Illyés szellemében és ereje szerint működött, hogy az Űrnak útat készítsen és a hitetleneket az igazak bölcsességére térítse. Keresztelő János példakép azok számára, akik az utolsó időkben élnek, akikre Isten szent igazságokat bízott, melyeket el kell juttatniok a néphez, hogy az utat az Úr második eljövetelére előkészítsék. Ugyanazokat a mértékletességi szabályokat, melyeket János megtartott, tartsák meg mindazok, akik hivatottak, hogy az utolsó napokban a világnak az Emberfia újra jövetelét hirdessék. KE 40.1

Isten az embert saját képmására teremtette és elvárja, hogy megőrizze erőit, melyeket Teremtője szolgálatára kapott. Vajjon ne hallgassunk-e intelmeire és ne törekedjünk-e arra, hogy életerőnket a legjobb állapotban megőrizzük? Mindaz, amit az Úrnak adhatunk, még a legjobb is csak: csekélység. KE 40.2

Miért van napjainkban annyi nyomor a világon? Talán azért, mert Isten szívesen látja, hogy teremtményei szenvednek? — Ó nem! Oka az, hogy az emberiséget erkölcstelen szokásai gyengítik. Panaszoljuk Ádám bűnét és azt gondoljuk, hogy ősszüleink nagyon gyengék voltak, mert a kísértésnek engedtek; azonban, ha Ádám bűne lenne az egyetlen baj, mellyel szembe kell néznünk, akkor a világ állapota nem volna oly rossz. Ádám óta az ember állandóan csak mind mélyebbre süllyedt. KE 40.3

A szeszesitalok élvezete rengeteg nyomort okoz. Annak ellenére, hogy az iszákosok állandóan hallják, hogy rossz szokásuk az életüket rövidíti meg, mégis bűneikben vesztegelnek. Miért szegitek meg még mindig Istennek törvényeit? Miért nem törekedtek arra, hogy egészségeteket megőrizzétek? Isten ezt elvárja tőlünk. Ha a keresztények vágyaikat és szenvedélyeiket finom és éber lelkiismeretük útján uralnák, és ha Isten és embertársaik iránti kötelességüknek tartanák, hogy az életet és egészséget uraló törvényeknek engedelmeskedjenek, akkor a testi és szellemi frisseség áldásait élvezhetnék. Akkor több erejük volna, hogy Sátán ellen harcoljanak, hogy győzzenek Annak nevében, Aki érettük már kivívta a győzelmet. KE 41.1

Körülöttünk mindenütt visszás vágyak áldozatai élnek. Mit akarunk tenni érdekükben? Akarunk-e példánkkal segítségükre lenni, hogy a helyes útra léphessenek? Van-e fogalmunk azokról a kísértésekről, melyekkel az ifjúság küzd? Akarjuk-e inteni és megmenteni őket? Ki akar az Úr oldalára állni? Ki akar azon munkálkodni, hogy azt az erkölcstelenséget, azt a nyomort, mellyel az egész világ telve van, elfojtsa? Irányuljon figyelmetek a győzelem felé. Csak azoknak, kik megtartják Isten parancsolatait, lesz joguk az élet fájának gyümölcseihez. KE 41.2

Nem könnyű a kábító- és izgatószerek utáni vágyat legyűrni. Azonban Jézus Krisztus nevében a győzelmet kivívhatjuk. Az elbukott emberek iránti szeretete oly nagy volt, hogy végtelen áldozatot hozott, leereszkedett hozzájuk, hogy nyomorúságukból kimentse és végül is isteni ereje által dicsőséges trónjára emelje őket. Azonban az emberektől függ, hogy Krisztus megtehesse értük azt, amit tenni képes volna. Isten sohasem tesz semmit az ember akarata ellenére, hogy így a Sátán karmaiból kiragadja. Saját erőnkkel is küzdenünk kell, hogy a győzelmet kivívjuk, bármibe kerüljön is. Krisztussal kell együttmunkálkodnunk. Akkor azután, mert kiváltságunk, hogy Jézus Krisztus nevében győzzünk, Isten örökösei és Krisztus dicsőségének részesei lehetünk. Iszákos nem mehet be Isten országába; azonban: “Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” Jel. 3, 21. KE 41.3