Keresztény életmód

A helyes eletmód hatása

Életünk rövidre szabott. Kérdezzük meg önmagunktól: “Hogyan értékesíthetem legjobban erőmet? Miként tehetném a legtöbbet Isten dicsőségére és embertársaim javára?” Mert életünknek csak akkor van értéke, ha erre használjuk képességeinket. KE 43.1

Első kötelességünk Isten és embertársaink iránt, hogy önmagunkat fejlesszük. Minden tehetségünket, melyet a Teremtőtől kaptunk, csiszoljuk a lehető legtökéletesebbre, hogy így annyi jót tehessünk, amennyit csak tudunk. Ezért tényleg csak azt az időt használtuk fel jól, amelyet testi és lelki erőnk, egészségünk biztosítására és fejlesztésére fordítunk. Sem a testet, sem a lelket nem szabad korcs vagy fejletlen állapotban hagyni. Ha ezt mégis megengedjük, a következményeket is viselnünk kell. KE 43.2

“Mindenki saját szerencséjének kovácsa.” Mindenki előtt nyitva az út az érvényesülés felé, azzá lehet, amire törekszik. Elnyerheti a földi és az örökélet áldásait. Szilárd, értékes jellemmé alakulhat, mert minden lépésénél új erőt nyer. Ismeretét, bölcsességét naponta gyarapíthatja, új örömök részese lesz, amennyiben erényben, isteni kegyelemben növekszik. Képességei a gyakorlat által fejlődnek s minél bölcsebbé válik, annál alkalmasabb arra, hogy még többet érjen el. Ezért gyarapszik belátása, bölcsessége és erénye; mindez arányosan fejlődik. KE 43.3

Azzal pedig csak gyöngíti erőit, ha egyrészt parlagon heverteti, másrészt rossz szokásaival, önfegyelem, vagy a vallás- és erkölcsi szilárdság hiányában, helytelen életet él. Ebben az esetben csak lefelé züllik; Isten és törvénye iránt engedetlen. A testi kívánságok legyőzik és hajlamai félrevezetik. Mert könnyebb, azért átengedi magát a sötétség hatalmának, hogy visszavessék, ahelyett, hogy ellene állna, hogy így előbbre jusson. Következménye züllött élet, betegség és halál. Igen sok ember élettörténete ez, aki Istenért és az emberiségért munkálkodhatott volna. KE 44.1

A kísértések legerősebbje: az élvezetvágy. Isten az embert jónak teremtette és tiszta értelmet, egészséges ítélőképességet adott neki. Minden szerve, minden képessége tökéletesen és arányosan fejlett volt. Midőn azonban a ravasz ellenség elcsábította az embert, nem vette többé figyelembe Isten törvényét; a természet törvényeinek áthágása súlyos büntetéseket von maga után. KE 44.2

Ádám és Éva, egyetlen fa kivételével, a kert valamennyi fájáról ehetett. Isten tudtukra adta a parancsa megszegéséért járó büntetést is: “Amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” (1. Móz. 2, 17.) A kígyó mégis rászedte Évát és elhitette vele, hogy Isten nem váltja be szavát. Evett a gyümölcsből, s mivel a kígyó szavára úgy képzelte, hogy új és magasabbrendű élet részese, férjének is adott belőle. A kígyó azt mondta, hogy nem fog meghalni. Miután Éva megette a gyümölcsöt, nem is látta rossz következményét. Ismeretlen volt a halál érzete, sőt oly érzés töltötte el, amelyről azt képzelte, hogy csak angyalok érezhetik. Éva áthágta az Úr parancsát, sőt Ádám is engedett a csábításnak. KE 44.3

Így történik ez ma is, sőt éppen a vallással kapcsolatban. Amit Isten megparancsolt, azt áthágják és “mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.” (Préd. 8, 11.) Isten határozott parancsaival szemben, férfiak és nők saját testi kívánságaikat követik s Istent merészen arra kérik, engedje meg, hogy akarata ellenére cselekedhessenek. Az ilyen emberekhez úgy közelít, s éppúgy csalja meg őket Sátán, mint Ádámot és Évát. Kedélyük izgatott; ezt pedig csodás tapasztalatként beszélik el, mint amelyet az Úrtól nyertek. Azonban az igazi tapasztalat megegyezik Isten törvényével, a téves tapasztalatok pedig ütköznek az egészség parancsaival és Jehova rendeleteivel. KE 45.1

Mióta az ember elsőízben elbukott, mindig mélyebbre süllyedt az élvezetvágy örvényében, míg végül egészsége teljesen a bűn martaléka lett. Az özönvíz előtti emberiség mértéktelen volt evésben és ivásban. Mindenáron húst kívánt, bár Isten abban az időben még tiltotta a húsevést. Szertelenül ettek és ittak, míg visszás kívánságaik nem ismertek többé határt; bűneik mértéke betelt. Az Úr nem nézhette ezt tovább, s a földet erkölcsi fertőjéből özönvízzel tisztította meg. KE 45.2

Az özönvíz után az emberek ismét elszaporodtak, újból gonosz útakon jártak és megfeledkeztek az Űrról. A mértéktelenség minden alakban elharapódzott. Aljas gonosztetteik miatt, Isten egész városokat törölt el a földről, mert Isten dicső teremtésének szégyenfoltjaivá váltak. Természetellenes élvvágyuk kielégítésére oly bűnöket követtek el, melyek Sodoma és Gomora pusztulását okozták. Babilon bukását a dőzsölés és tivornyázás idézte elő. Étvágyuk, szenvedélyeik kielégítése volt minden bűnük eredete. KE 45.3

Ézsau igen szerette kedvenc ételét. Már oly régóta melengette kívánságát, hogy nem érezte szükségét, nem is gondolt arra, hogy erről a csábító ételről lemondjon. Képzelete oly sokáig foglalkozott vele, vágyódva és sóvárogva, míg az teljesen hatalmába kerítette. Rosszul érezte magát, sőt azt hitte, hogy meg kell halnia, ha nem kapja meg kedvenc ételét. Minél többet foglalkozott vele, annál jobban megkívánta, végül elsőszülöttsége is értéktelennek tűnt fel előtte és elcserélte érte. Azt gondolta, hogy szabadon rendelkezhet elsőszülöttségi jogával, kedve szerint eladhatja s visszavásárolhatja. Mikor azonban vissza akarta vásárolni, már nem tudta. Ekkor fájlalta csak igazán meggondolatlan balgaságát, de már késő volt. Megvetette az atyai áldást, és az Úr elvette tőle mindenkorra. KE 46.1

Midőn Izráel Istene, népét Egyiptomból kivezette, hús helyett mennyei kenyérrel és sziklából fakasztott vízzel táplálta. Ámde a nép zúgolódott. Kedvetlenül ették a kapott eledelt és sokan visszakívánkoztak Egyiptom húsos fazekai mellé. Szívesebben vállalták a rabszolgaságot, minthogy a húsról lemondjanak. Az Úr teljesítette kérésüket és adott nekik húst. Dőzsölésükkel azonban annyira mentek, hogy nyomon követte a csapás, melynek következtében sokan elpusztultak. KE 46.2

Számtalan példát lehetne felhozni arra, hogy milyen következményekkel jár, ha testi vágyainknak hódolunk. Ősszüleink csak semmiségnek tekintették, hogy egyetlen tettükkel Isten parancsát áthágták. Ettek ugyanis a fáról, mely kedvesnek látszott és gyümölcse jónak. Ezzel hűtlenek lettek Isten iránt. A zsilipek pedig megnyíltak, melyeken keresztül a bűn és a nyomában járó nyomorúság elárasztotta a világot. KE 46.3

A bűn és a betegség nemzedékről-nemzedékre szaporodott. A mértéktelenség az evésben, ivásban és az aljas szenvedélyek melengetése, eltompították az ember nemesebb szerveit. Többé nem az értelem uralja az embert; hiszen ijesztő mértékben az élvvágy rabszolgája lett. A tápdús, ínyenc ételek utáni vágyát addig szították, míg divattá vált a gyomrot mindenféle nyalánksággal megterhelni. Főként ünnepi lakomákon, az élvezetvágyat korlátlanul elégítik ki. Gyakoriak a bőséges és kései vendégeskedések, melyeken túlfüszerezett húsételeket, zsíros mártásokat, süteményeket, tortákat, fagylaltokat, teát, kávét szolgálnak fel. Ne csodálkozzunk azon, ha az emberek ilyen ételek mellett sápadtak és iszonyú gyomorfájdalmakat állnak ki, rossz emésztés következtében. KE 47.1

A természet minden törvényszegés ellen óvást emel. A visszaéléseket, ameddig lehet, elviseli; de azután megtorolja, még pedig testileg, lelkileg egyaránt. De nemcsak a bűnöző szenved; az ilyen kielégülések következményei az utódokra is kihatnak. Így terjed át a baj, nemzedékről-nemzedékre. KE 47.2

Az ifjúságból már megítélhetjük az eljövendő nemzedéket. Vajjon mit remélhetünk a jövőtől? A többség kerüli a munkát és hajszolja a szórakozást, az örömöket. Sokan erkölcsileg gyávák, nem akarják önmagukat megtagadni, kötelességüket teljesíteni. Nincs önuralmuk; minden csekélység miatt ingerültek és bosszúsak. Napjainkban minden korosztályban és foglalkozási ágban sokan vannak, kiknek sem lelkiismeretük, sem elvük nincs; akik tékozlásukkal a bűnbe rohannak. Az erkölcsös társadalmat megrontják, úgy, hogy földünk második Sodomává lesz. Ha a testi vágyak felett az értelem és a vallás uralkodna, akkor a világ ma másként festene. Isten sohasem akarta azt, hogy ily szomorú állapotok uralkodjanak a világon. Mindezt a természet törvényeinek féktelen áthágása okozza. KE 47.3

A jellem leginkább fiatal korban alakul ki. Ebben a korban elsajátított szokások jobban befolyásolják az életet, fejlesztik az értelmet, mint a természetes hajlamok és tulajdonságok. A legjobb tehetségeket is meggyengíthetik a rossz szokások. Minél korábban sajátítja el valaki ezeket a bűnös szokásokat, annál erősebben kötözik meg a bűn béklyói és annál mélyebbre süllyed szellemi, lelki nyomorúságba. Ha azonban valaki ifjúkorban erkölcsös és jó szokásokat sajátított el, ezeknek hatása egész életében meglátszik. Istenfélő és tisztességes emberek legtöbbször már gyermekkorukban sajátították el ezeket a jótulajdonságaikat, mielőtt még a világ a bűn bélyegét rájuk nyomhatta volna. Érettebb korban az ember már oly érzéketlen új benyomásokra, mint a sziklafal, ellenben az ifjúság fogékony és befolyásolható. Ifjúkorban naponkénti gyakorlással, ápolással kell a helyes jellemet kialakítani, az élet számára tudást, ismeretet gyűjteni. Éppen az ifjúkor az, mely alkalmas a jó szokások elsajátítására és az önuralom gyakorlására. Ez a vetés ideje. Az aratás pedig a vetéstől függ, úgy a földi, mint az örökéletre. KE 48.1

A szülők tartsák kötelességüknek, hogy komoly tudást szerezzenek, hogyan neveljék gyermekeiket, hogyan biztosítsanak részükre jó értelmet és egészséges testet. A családi élet keretén belül mértékletesség uralkodjék. A gyermekeket már kora ifjúságuktól kezdve önmegtagadásra kell szoktatni. A szülők tanítsák meg gyermekeiket erre a sarkigazságra: “Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.” Az íny kívánságain uralkodjék akaratuk és akaratukon tiszta értelmük. KE 48.2

Milyen ünnepélyes felelősség nyugszik azokon a szülőkön, kiknek gyermekei rossz hajlamokat örököltek. Így sokkal nehezebb őket mértékletességre szoktatni, bennük tiszta, erkölcsös szokásokat fejleszteni. Mily gondosan és buzgón kellene hozzálátniok, hogy ezt a rossz örökséget minden rendelkezésre álló eszközzel ellensúlyozzák és szerencsétlen utódaikkal szemben kötelességüket teljesítsék. Isten bízta a szülőkre szent kötelességüket, hogy gyermekeik testi és lelki fejlődésén őrködjenek. Azok a szülők, akik gyermekeiket elkényeztetik és nem szoktatják rá, hogy szenvedélyeiket uralják, később a dohányos, részeges, hazug, káromkodó, gyengült elméjű embereken látniok kell majd, hogy kötelességüket elmulasztották. KE 48.3

Aki testi vágyainak enged, soha nem fog eljutni a keresztényi tökéletességre. Szülőknek nem sikerül gyermekeik erkölcsi jó érzését felkelteni, ha a táplálkozás megválasztásában nem óvatosak. Sok anya helytelenül főz; csalétket tálal fel a családnak. Gyermekek és felnőttek egyaránt bőségesen esznek húst, vajat, sajtot, cukrászsüteményeket, erősen fűszerezett ételeket és ehhez hasonlókat. Ezek gyomorizgalmat, emésztési zavart, idegingert, fejfájást, értelmi tompulást okozhatnak. Az ilyen ételekből a szervezet képtelen jó vért képezni. A zsírban főtt-sült étel megnehezíti az emésztést. Az erős sajt szintén ártalmas. A finom, fehér kenyér korántsem olyan tápláló, mint a barna, teljesőrlésű kenyér. Ha csak fehér kenyérrel élünk, a test hamar megsínyli. A fűszerek először is a gyomor finom nyálkahártyáit izgatják, de a mindennapi fűszerezés következtében, idővel érzéketlenné válnak. A vér lázassá válik, érzékies hajlamok támadnak, mialatt a szellemi képességek gyengülnek, míg végül aljas szenvedélyek rabjaivá lesznek. Az anya egyszerű, de tápláló ételeket főzzön! KE 49.1

Isten bőven ellátta az embert eledellel, hogy egészséges ízlését kielégítse. A föld terményeit nagy választékban rendelkezésére bocsátotta. Ízletes, tápláló gyümölcsök, gabonaneműek, zöldségfélék, amelyek egyszerűen fűszer és zsír nélkül, tejjel vagy tejföllel készülnek, a legtáplálóbb ételek. Jól ellátják a testet, felfrissítik az értelmet, ellentétben az izgató ételekkel. A gyakori húsevés nem egészséges, mert hizlal, eltompítja az értelmet és a lélek finomabb érzéseit. A hús élvezetével betegségeknek is jobban kitesszük magunkat. Legyünk meggyőződve, hogy a hús nem lényeges az egészség és az életerő fenntartásához. KE 49.2

Akik főként hússal élnek, nem kerülhetik el, hogy olyat is egyenek, amelyek kórokozókat is tartalmaznak. Sok állatot a hizlalás beteggé tesz és így kerül a vágóhídra. Az állatok nélkülözik a friss levegőt és a napfényt, mert az istállók szennyes levegőjét lélegzik be, testük romló anyagokkal telítődik. Az ilyen állat húsa megmérgezi az ember vérét és következménye: betegség. Ha valakinek úgyis beteg a vére, állapotát az ilyen hús élvezete még súlyosbítja. Csak kevesen akarják elhinni, hogy az elfogyasztott hús mérgezi vérüket és beteggé teszi őket. Sokan olyan betegségben halnak meg, melyek a húsélvezet következményei, de ez az ok előttük és még mások előtt is ismeretlen. Néhányan nem érzik azonnal a húsevés káros hatását, de ez nem jelenti azt, hogy ez számukra ártalmatlan. Ha pillanatnyilag mitsem vesznek észre, kihatása mégis az egész testen mind érezhetőbbé válik. KE 50.1

Jóllehet a disznóhús a legmegszokottab táplálék, de a legártalmasabb is. Isten nem evésre teremtette a disznót. Lehetetlen, hogy olyan állatnak, amely minden moslékot, szennyet megeszik és állandóan piszokban él, egészséges húsa legyen. KE 50.2

Az ember nem azért él, hogy csupán az étvágyát kielégítse, noha a test szükségleteiről gondoskodnia kell. De vajjon az emberen az étvágy uralkodjék-e? Vajjon azok, akik szentek és tiszták akarnak lenni, hogy majdan a szent angyalokkal érintkezzenek, megmaradjanak-e amellett, hogy Isten teremtményeinek életét vegyék és húsukat élvezzék? Isten kijelentése szerint, ebben az irányban változás fog bekövetkezni és Isten kiválasztott népe mindenben mértékletességre fog igyekezni. KE 50.3

Vannak emberek, akik azt vélik, hogy mindaz, amit megesznek, elvész, és teljesen mindegy, hogy mit dobnak a gyomrukba, ugyanazt a célt szolgálja, mintha jól elkészített ételt ettek volna. Pedig nagyon fontos, hogy az étel ízletes legyen. Ha az étel nem ízlik, és csak gépiesen eszünk, az étkezés helytelen, nem táplálja testünket. Testünk állapota táplálkozásunktól függ; hogy megerősödjünk, megfelelő ételeket kell fogyasztanunk, melyek gondosan készültek, a test szükségleteinek kielégítésére. A szakácsoknak kötelességük ízletes, változatos és tápláló ételt főzni. Ezren és ezren pusztulnak el és vesztik el életerejüket a helytelen főzés miatt. A rossz főzés következtében többen pusztulnak el, mint gondolnók. A test megbetegszik; a legyengült test pedig nem szolgálhatja a Teremtőt, nem ismerheti fel a lelki dolgokat. KE 51.1

Sokan meg sem gondolják, hogy szent kötelességük az ételek gondos elkészítése, s ezért nem is tanulják meg. A kenyeret sütés előtt savanyodni hagyják, vagy sütőporral dagasztják, ami az emberi szervezetre többé-kevésbbé káros. Gondosságot és tudást kíván a jó kenyérsütés. A jól sütött kenyér jobb bizonysága a hitéletnek, mint általában gondolnók. Ételeket lehet egyszerűen készíteni, de művészet ugyanakkor ízletesen és táplálóan előállítani. Igyekezzenek az asszonyok a helyes főzést elsajátítani és türelmesen alkalmazni a tanultakat. Sok embernek kell azért szenvedni, mert ehhez nem akarnak fáradságot venni. Egy rossz szakács sok embert tönkretehet. Azonban a jó szakács is holtig tanul. Ezekhez szólok: Ideje, hogy ezt megtanuljátok. Nem haszontalan időtöltés megtanulni, hogyan lehet egészséges, ízletes ételt készíteni. Ha valakin egy egész család gondozásának felelőssége nyugszik, akkor annak kötelessége megtanulni, hogyan főzzön helyesen, bármily nagy gyakorlata legyen is a főzésben. Ha szükséges, menjetek el valamelyik jó szakácshoz és tanuljátok el tőle a főzés művészetét. KE 51.2

A helytelen életmód aláássa az egészséget, szétrombolja mindazt, ami az életet megédesíti. Milyen gyakran okozott már úgynevezett jó lakoma álmatlan éjszakát, és rabolta meg a szervezetet a pihenéstől. Hányan betegedtek meg, mert engedtek romlott kívánságaiknak, végül is nem egyszer halállal lakoltak mohóságukért. KE 52.1

Mivel csak a romlott ízlés vágyait szolgáló étkezés bűn, ebből nem következik, hogy teljesen közömbös, hogy mit is eszünk. Ellenkezőleg, nagyon fontos dolog! Senki se tartson szűkös, sovány étrendet! Sokan, betegség által legyengültek és szükségük van egészséges és tápláló étkezésre. Akik életmódjukkal jó példát akarnak mutatni, őrizkedjenek a túlzástól. A testnek elegendő táplálékot kell kapnia. Isten nemcsak a felfrissítő álmot adja, hanem gondoskodik a kellő táplálékról is, hogy a testet egészségben tartsa. KE 52.2

Sokan elfordulnak a világosságtól, a tudástól, feláldozzák alapelveiket ínyüknek, étvágyuknak. Akkor is esznek, rendszertelenül, ha a szervezet nem kívánja és nincs erkölcsi erejük, hogy vágyaiknak ellenálljanak. A rendetlen étkezés miatt lázong a gyomor és az embernek szenvednie kell. A mértékletes evés és ivás az egészségre és a kedélyállapotra nagyfontosságú. A napi étkezések időközében soha semmit se együnk. KE 52.3

Vannak sokan, akik káros szokásból lefekvés előtt is esznek. Noha rendszeres étkezésüket már elvégezték, de mivel gyengeséget éreznek, azt hiszik, hogy még enniök kell. Ez a gyengeségérzet legtöbbször azért lép fel, mert napközben az emésztőszerveket nagymennyiségű étellel túlterhelték, úgy, hogy munkájukat képtelenek voltak elvégezni. Ezeknek a szerveknek is szükségük van a pihenésre, hogy új erőt nyerjenek. Mindaddig ne együnk, míg az egyes étkezések után, a gyomornak az emésztésre és a pihenésre kellő időt nem adtunk. Ha este nyugalomra térünk, a gyomornak éppúgy, mint a többi szerveknek pihennie kell. Ha azonban a gyomorba újabb táplálékot kényszerítenek, akkor ezt a munkát az emésztőszerveknek a pihenési idő alatt kell elvégezniök, mintha nappal volna. Ezért lesz álmunk nyugtalan és reggel fáradtan ébredünk. Az ilyen ember gyenge idegzetű, emésztőszervei erőtlenek. De nemcsak az illető szenved a természet törvényeinek áthágása következtében, hanem többé-kevésbé másokra is kihat. Ha ilyen embereket kellemetlenség ér, türelmetlenek és hamar felindulnak. Lehetetlen, hogy Isten különös kegyelme nélkül, nyugodtan cselekedjenek és beszéljenek. Az ilyen emberek mindenütt kellemetlen hatást keltenek. Hogyan mondhatja tehát valaki: “Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit eszem, vagy mit iszom.” KE 52.4

Egészséges ételeket is lehet azonban mértéktelenül fogyasztani. Az, ha az egészségtelen táplálékokat kerülik, még nem jelenti azt, hogy a többit mérték nélkül fogyaszthatják. A túlsok evés, bármi is legyen az, megterheli a gyomrot és a szervezetet akadályozza a munkában. Sokan étkezés közben hideg vizet isznak. Ez hiba, nem kell az ételeket leöblíteni. A vízivás, evés közben, csökkenti a nyál tevékenységét és minél hidegebb a víz, annál ártalmasabb a gyomornak. A hideg italok, ha étkezés közben isszuk, mindaddig megakasztják a gyomor működését, míg az újból fel nem melegedett. Csak azután tudja tovább végezni az emésztést. Lassan együnk és alaposan rágjunk meg mindent, hogy a nyállal jól keveredjen. KE 53.1

Étkezés közben minél több folyadékot veszünk magunkhoz, annál nehezebben emészt a gyomor, mert először a folyadékokat szívja fel. Ne sózzunk sokat! Ne együnk savanyított uborkát. Együnk gyümölcsöt és akkor nem fogjuk az italt kívánni. Ha szomjunkat mégis oltanunk kell, a friss víz a legjobb ital. Sohase igyunk teát, kávét, sört, bort, vagy más szeszes italt. KE 54.1

Ha azt akarjuk, hogy gyomrunk jól megeméssze a táplálékot, lassan együnk. Akik a gyomorbajokat el akarják kerülni, és belátják kötelességüket, hogy minden erejüket a legjobb állapotban megőrizzék, hogy Istennek a legjobban szolgálhassanak, jól jegyezzék ezt meg! Ha kevés az idő az étkezésre, ne faljuk mohón az ételt, hanem inkább együnk kevesebbet, de azt jól rágjuk meg! A tápérték nem annyira az étel mennyiségétől, hanem a jó emésztéstől függ. Az ízlés kielégítése sem a mennyiségtől függ, hogy mennyit nyelünk le, hanem, hogy az ételt mennyi ideig rágjuk. Akik nagyon izgatottak, vagy nagyon sietnek, jobban tennék, ha az evéssel addig várnának, míg teljesen megnyugszanak. A túlterhelt szervezet ugyanis nem tudja előállítani az emésztéshez szükséges nedveket. Néhányan utazás közben állandóan esznek. Ez káros. Ha az utazók csak rendszeresen és mértékletesen ennének, egyszerű, tápláló ételeket, akkor korántsem éreznének oly fáradtságot és elkerülnék a gyakori betegeskedést. KE 54.2

Ha meg akarjuk őrizni egészségünket, mindenben mértékletesnek kell lennünk: az evésben, az ivásban és a munkában. Mennyei Atyánk tudtul adta a Tőle kapott javak helyes felhasználási módját, hogy a mohóság rossz következményeitől megóvjon bennünket. Igy, akik a tisztaságra és szentségre törekszenek, megtudhatják, hogy milyen gondosan kell felhasználniok Istentől nyert képességeiket, hogy mértékletes életmódjuk következtében az igazság megszentelhesse őket. KE 54.3

Nagyobb összejövetelek alkalmával mindig jó és tápláló, de egyszerű étkezésről gondoskodjunk. Azonban gondolataink ne az evéssel és ivással foglalkozzanak. Ha értékeljük Isten áldását, ha az élet kenyerét élvezzük, keveset fogunk azzal törődni, hogy étvágyunkat csillapítsuk. Egyedüli gondolatunk az lesz: hogyan állok lelkileg? Annyira ég majd bennünk a vágy a lelki táplálék után, melyek bensőleg erősítenek, hogy észre sem fogjuk venni, ha étkezésünk egyszerű. KE 55.1

Testünket élő áldozatul szenteljük oda Istennek, és ne holtan. Régente a zsidók csak hibátlan áldozatot mutathattak be. Vajjon ma kedves-e az Űr előtt a beteg, és egészségtelen anyagokkal telített ember? Testünk a Szentlélek temploma, mondja az Úr s nekünk őriznünk kell e templomot, hogy Neki lakhelye lehessen. Pál apostol így figyelmeztet: “Nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1. Kor. 6, 19—20.) Mindenkinek nagy gondot kellene arra fordítania, hogy testét a legjobb állapotban tartsa, hogy az Úrnak tökéletes szolgálatot nyujthasson és kötelességét mind a családban, mind embertársaival szemben betölthesse. KE 55.2

Épp oly nagy és súlyos bűn a természet törvényeit áthágni, mint a Tízparancsolatot megszegni. Mindkettő: Isten törvényének áthágása. Aki a szervezetébe oltott isteni törvényeket áthágja, könnyen fog hajlani arra is, hogy a Sinai-hegyen kinyilatkoztatott törvényt megszegje. KE 55.3

Üdvözítőnk mondotta a tanítványoknak, hogy éppen második eljövetele előtt ugyanolyan állapotok lesznek a földön, mint a vízözön előtt. Szertelenül esznek s isznak és a világ az élvezeteknek hódol. Ma ez a helyzet. A világ a bűnös élvezetek rabja, és a hajlam, hogy a világ útjait kövessük, bomlasztó szokások rabságába hajt, miáltal mind hasonlatosabbá válunk Sodoma lakosaihoz. Csoda, hogy Isten még nem semmisítette meg e világot, mint Sodomát és Gomorrát. A világ mostani romlottságának, halandóságának elég oka van. Vak szenvedélyek uralják az észt, az értelmet és sokan minden magasztos érdeket feláldoznak a test kívánságának. KE 55.4

Mindenkor vigyázzunk, hogy testünket egészséges állapotban megőrizzük, hogy minden szerve egyenletesen fejlődjék. Istent beteg test és tompult értelem nem dicsőíti. Akik bármilyen formában mértéktelen szokásoknak hódolnak, akár az evésben, vagy az ivásban, elpazarolják életerejüket és jellemük ingataggá válik. KE 56.1

Péter apostol ismerte a test és a lélek kapcsolatát, ezért intette testvéreit. “Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek.” (1. Péter 2, 11.) Ezt a szöveget sokan csak az erkölcstelenségre vonatkoztatják, azonban sokkal mélyebb jelentősége van. Megtiltja az íny és a szenvedélyek kielégítését. Ínyencségünk minden visszás kívánsága, olyan vágy, mely a lélek ellen vitézkedik. Az étvágy áldás, de ha elfajul és a halálba dönt, akkor mint a test kívánsága, a lélek ellen harcol. Péter komolyan óv minket minden izgatószertől. Ezek a kielégülések kétségkívül azokhoz a vágyakhoz sorolhatók, melyek károsan befolyásolják az erkölcsös életet és a jellemet. KE 56.2

Midőn Pál apostol írta: “Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől”, arra bátorította testvéreit, hogy olyan erkölcsi színvonalra törekedjenek, mely elérhető. Nem azért imádkozott, hogy Isten olyan áldásban részesítse őket, mely akaratával ellenkezik. Tudta, hogy mindazoknak, kik Jézussal békességben találkozni óhajtanak, szent és tiszta jellemmel kell bírniok. KE 56.3

A kísértés hatalmát, hogy az élvezetvágyat kielégítsük, csak az Üdvözítő kimondhatatlan gyötrelmével, melyet a pusztában hosszú böjtölése alatt szenvedett, mérhetjük fel. Tudta, hogy a megromlott étvágy kielégítése az emberi ítélőképességet annyira tompítja, hogy a szent dolgokat fel sem ismeri. Ádám az étvágy miatt bukott el; Krisztus ellenben győzött, mivel ellenállott az étvágynak. Az Éden visszaszerzésének egyetlen reménye: a határozott önuralom. Ha az elfajult étvágy hatalma annyira lenyűgöző, hogy az emberré lett Istenfiának negyven napig kellett böjtölnie, milyen erőfeszítés, milyen munka vár a keresztényre! Azonban bármily nagy legyen is a küzdelem, mégis győzhetünk. A mennyei segítség erejével, mely az Ördög legerősebb kísértéseinek is ellenállott, a keresztény is győzhet a bűn felett és végül Vele együtt viselhetjük a győzők koronáját Isten országában. KE 57.1