Gondolatok a hegyi beszédről

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek (Mt 5:6)

Az életszentség: hasonlóság Istenhez, és “az Isten szeretet” (1Jn 4:16). Ez összhangban áll Isten törvényeivel, mert “minden parancsolatod igaz” (Zsolt 119:172), és a “törvénynek betöltése a szeretet” (Róm 13:10). Az igazság: szeretet, és a szeretet Isten világossága és élete. Az az igazság Krisztusban vált testté, és akkor nyerhetjük el, ha Őt elfogadjuk. HB 23.1

A szent élet nem nyerhető el rendkívüli erőfeszítés vagy fáradságos munka, sem adományok vagy áldozatok árán. Isten ingyen ajándéka ez, amelyet minden éhező és szomjazó léleknek megad. “Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet” (Ésa 55:1). “Az ő igazságuk tőlem van” (Ésa 54:17). “...és így hívják majd őt: Az Úr a mi igazságunk” (Jer 33:16). HB 23.2

Semmiféle emberi erő nem nyújthatja azt, ami a lelki szomjúságot és éhséget kielégíthetné. De Jézus így szólt: “Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jel 3:20). “Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Jn 6:35). HB 23.3

A fáradt vándor a pusztában forrás után kutat, és mikor megtalálja, gyötrő szomját oltja vele. Így kell szomjazni a kereszténynek is az élet vizét, amelynek forrása: Krisztus. Ha az Ő jellembeli tökéletességét felismertük, bennünk is felébred a vágy, hogy teljesen megújuljunk, és tisztaságának képmására alakuljunk át. HB 23.4

Minél jobban megismerjük Istent, annál magasztosabb lesz jellembeli példaképünk, s annál komolyabban vágyunk hozzá hasonlóvá válni. Az Isteni rész keveredik az emberivel, amikor a lélek Isten után vágyakozik és áhítattal mondja: “Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem” (Zsolt 62:6). HB 24.1

Ha hiányt érzel lélekben, ha szomjazol és éhezel az igazság után, az annak bizonyítéka, hogy Krisztus a szívedben munkálkodik, hogy a Szentlélek ajándéka által a szívet annak elérésére segítse, amire saját erejéből nem képes. Nem kell sekély vizekből csillapítanunk szomjunkat, mikor előttünk ömlik a hatalmas forrás; amelynek özönéből bőven ihatunk, hogy a hit útján előre haladhassunk. HB 24.2

Isten szava az élet forrása. Aki ebből a forrásból merít, az a Szentlélek által Krisztussal fonódik egybe. Közismert igazságok új fényben bontakoznak ki előttünk, régi bibliai igék új értelmet nyernek. Látni fogjuk egyéb igazságoknak a megváltás munkájához való viszonyát. Felismerjük, hogy Krisztus vezet, s isteni Tanító áll mellettünk. HB 24.3

Jézus mondta: “A víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn 4:14). Aki előtt Isten Lelke feltárja az igazságot, az fenséges tapasztalatokat szerez, vágyat érez arra, hogy másoknak is beszéljen azokról a vigasztaló dolgokról, amelyeket megismert. Mindig újabb gondolatokat közölhet másokkal Krisztus jelleméről és munkájáról. Ösztönzést érez, hogy Krisztus irgalmas szeretetéről beszéljen azoknak, akik Őt már szeretik, de azoknak is, akik még nem. HB 24.4

“Adjatok, néktek is adatik” (Lk 6:38), mert Istennek szava “kerteknek forrása, élő vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról” (Én 4:15). A szív, amely Krisztus szeretetét megízlelte, mind többet akar abból felszívni, s amint másoknak is bemutatja azt, még inkább gyarapszik a mennyei kincsekben. A lelkünknek szóló minden egyes isteni kijelentés növeli ismereteinket és szeretetre való képességünket. Az ilyen szív állandó kívánsága: mindjobban megtelni Isten teljességével, hiszen a mi Istenünk örömét leli abban, hogy adjon, mert “végtelen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk” (Ef 3:20). Krisztus az elveszett emberiség megváltásáért megüresítette és feláldozta magát, ezért mérték nélkül kapta a Szentlelket. Így aztán minden követője ugyanezt fogja tapasztalni, aki teljesen átadja magát neki, hogy szívében Krisztus lakozzon. Urunk megparancsolta nekünk: “Teljesedjetek be Szentlélekkel” (Ef 5:18); ez a parancsolat egyúttal olyan ígéret, amely önmagában hordja beteljesülését. Az Atyának úgy tetszett, hogy “benne lakozzék az istenségnek egész teljessége”, és “ti őbenne vagytok beteljesedve” (Kol 2:9-10). HB 24.5

Isten olyan bőségben árasztotta reánk szeretetét, “mint a záporesőt, mely felüdíti a földet”. Így szól: “Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt” (Ésa 45:8). “A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs; nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá” (Ésa 41:17-18). HB 25.1

“És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért” (Jn 1:16). HB 25.2