A Nagy Reménység

Az angyalok segítsége

A látható és a láthatatlan világ közti kapcsolat — Isten angyalainak szolgálata és a gonosz lelkek munkája, amelyről a Szentírás világosan tanúskodik —, elválaszthatatlanul összefonódik az emberiség törté-nelmével. Az emberek egyre kevésbé hisznek a gonosz démonok lé-tezésében, a szent angyalokat pedig, akik „azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget” (Zsidókhoz írt levél 1:14), a halottak lelkeinek tartják. A Szentírás viszont nemcsak tanítja, hogy léteznek angyalok —jók és gonoszak egyaránt —, hanem tagadhatat-lanul bizonyítja azt is, hogy ezek nem halott emberek lelkei. NR 19.3

Az ember teremtése előtt már voltak angyalok, mert a föld alapjainak lefektetésekor „együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak” (Jób 38:7). Az ember bukása után — mielőtt még egy ember is meghalt volna —, Isten angyalokat küldött az élet fájának őrzésére. Az angyalok természetüknél fogva magasabb rendű lények, mint az emberek, pedig a zsoltáríró az emberről is ezt mondja: „Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal ko-ronáztad meg” (Zsoltárok 8:6). NR 20.1

A próféta pedig ezt mondja: „sok angyal hangját hallottam a trónus” körül (Jelenések könyve 5:11). A királyok Királyának fogadótermében szolgálnak az angyalok, a „hatalmas erejűek”, „szolgái, akaratának végrehajtói”, akik „parancsszavára” hallgatnak. (Zsoltárok 103:19-21, Zsidókhoz írt levél 12:22) Isten követeiként úgy jelennek meg, mint ahogyan a villám cikázik. (Ezékiel 1:14) Amikor az az angyal, akinek „tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó” megjelent a Megváltó sírjánál, az őrök reszkettek a félelemtől, „és szinte holtra váltak”. (Máté 28:3-4) Amikor Szanhérib, a gőgös asszír gyalázta és káromolta Istent, és Izraelt elpusztítással fenyegette, „azon az éjszakán eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert”. „Az ÚR pedig angyalt küldött, aki megsemmisített az asszír király táborában minden vitéz harcost, fejedelmet és vezért, és ő megszégyenülve tért vissza országába.” (2Királyok 19:35; 2Krónikák 32:21) NR 20.2

Isten angyalok útján terjeszti ki irgalmát gyermekeire. Angya-lokat küldött Ábrahámhoz az áldás ígéretével. Sodoma kapujához is angyalok mentek, hogy megmentsék az igaz Lótot az ítélet tüzétől. Angyalt küldött Isten a pusztába a kimerültségtől és éhségtől haldokló Illéshez, és a pogány király udvarában bölcsességért imádkozó, majd pedig az oroszlánok szabad prédájául odavetett Dánielhez. Angyalok vették körül tüzes szekerekkel és lovakkal azt a kis várost, amelyben Elizeust körülzárták ellenségei. Angyalt küldött Isten Heródes börtönébe a halálra ítélt Péterhez; Filippibe a rabokhoz; a viharos éjszakán a tengeren utazó Pálhoz és társaihoz; Kornéliushoz, hogy bölccsé tegye az evangélium elfogadására. Angyal indította útnak Pétert a megváltás üzenetével a pogány idegenhez . A szent angyalok minden korban így szolgáltak Isten népének. NR 20.3