A Nagy Reménység

Az ellenség ébersége

Az alatt, amíg az emberek mit sem tudnak Sátán stratégiájáról, ez az éber ellenség állandóan a nyomunkban van. Beférkőzik otthonunk minden zugába, városaink minden utcájába, a templomokba, az országgyűlések tanácskozásaiba, a törvényszékekbe; zavart okoz, ámít, megbabonáz; mindenütt rombolja a férfiak, nők és gyermekek lelkét; megosztja a családokat; gyűlöletet, versengést, viszályt, lázadást, gyilkosságokat okoz. A századokon át hangzó ihletett intés eljutott hozzánk is: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (l Péter 5:8) „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” (Efézus 6:11) NR 18.2

Nagy ellenségünk mindmáig a gyötrésre és a pusztításra fordítja hatalmát. Mindazok, akik Jézust akarják követni, harcba sodródnak ezzel a könyörtelen ellenséggel. A keresztény minél inkább akarja követni mennyei Példaképét, annál biztosabb, hogy Sátán támadásainak célpontjává lesz. NR 19.1

Sátán a legádázabb és legravaszabb kísértéseivel támadta meg Krisztust, de minden összecsapásnál kudarcot vallott. Azok a csaták miértünk folytak; és azok a győzelmek lehetővé teszik számunkra a győzelmet. Krisztus mindenkinek erőt ad, aki kér tőle. Sátán senkit nem gyűrhet le saját beleegyezése nélkül. A kísértő nem kapott hatalmat az akarat irányítására, sem pedig a bűn kikényszerítésére. Elcsüggeszthet, de nem szennyezhet be. Meggyötörhet, de nem fertőzhet meg. Az a tény, hogy Krisztus győzött, öntsön bátorságot követőibe, hogy hősiesen küzdjenek a bűn és a Sátán ellen. NR 19.2