A Nagy Reménység

Előszó A Magyar Kiadáshoz

„ ... s feljött a nap azon csillagsereggel,
mely véle volt midőn e szép csodákat
megmozdítá Isten az első reggel...
(...)
de jaj! A félelem megint leláncolt,
feltűnvén egy oroszlán szörnyű képe:
mely emelt fővel közeledni látszott
s dühös éhséggel zsákmányát kereste,
úgy, hogy a lég tőle remegni látszott.” NR 3.1

Dante: Isteni színjáték, Első ének. (Babits Mihály fordítása) NR 3.2

Napi kérdéseink egy része, amelyek percnyi gondjainkból-örömeinkből fakadnak, elhanyagolható. Vannak azonban az emberiség egészét érintő, nagy kérdések, amelyekre szomjasan várnánk a válaszokat: Miért élünk egy ilyen világban? Végzetünk, hogy jó és rossz között vergődve teljék el életidőnk? Valóban „Mindig így volt e világi élet,/ Egyszer fázott, másszor lánggal égett”— ahogyan Vörösmarty Mihály írja? Vagyis a kezdetektől fogva létezik a két pólus: a Jó és a Rossz? NR 3.3

Ám, ha létezik egy teremtő Hatalom — akiről szent könyve még azt is állítja, hogy ő maga a Szeretet —, akkor hogyan engedheti meg ezt a sok gonoszságot? Talán Ő teremtette azt is? „De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki / Egyfelől fiait kegyelmében füröszti, / Másik kezé-vel a rosszat zúdítja le?” (Voltaire: Vers a lisszaboni földrengésről) NR 3.4

Azt mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy a rossz, a gonoszság, ami nekitámad a jóságnak, ami tönkre teszi a boldogságot, a békét: bűn. De hol a kiút innen? Van-e reménység? NR 3.5

Egyet minden gondolkodó ember lát: bármennyire vágyunk és rész-ben el is érhetjük, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen az életünk, az egész csak viszonylagos és tartósan sosem biztos. Mégis ott van a zsigereinkben: nem kellene ennek így lennie! A föld lakóinak kell, hogy legyen egy biztos és örök perspektívája! És nincs is olyan vallás, amely ne erről beszélne. Mit mond azonban a keresztények szent könyve, a Biblia erről? Mi lesz a végkifejlet? Hova vezet az emberi történelem? A fenyegető természeti és társadalmi jelek ellenére lesz-e „Isten országa” ezen az ezer sebből vérző bolygón? NR 4.1

A jó és rossz összeütközése nem egy mesés jelenség, mindnyájan benne forgunk, mindnyájan a szereplői vagyunk. A döntő kérdés: hol, melyik oldalon állunk? Ki vagy mi vezényli a „rosszakat”? Ők a bűn megvalósítói? Egyáltalán: mi maga a bűn? Hogy látja az ember, és hogyan látja a Szentírás Istene? Miért szenvedtek annyian pusztán azért, mert erkölcsi elkötelezettségüket — nevezetesen, hogy bibliai meggyőződésük szerint szolgálják és dicsőítsék a Teremtőt — nem voltak hajlandóak sem ígéretekre, sem fenyegetésekre feladni? Miért adták annyian az életüket a Szentírás Istenéért? Ma meg sem tudjuk becsülni azoknak a számát, akik meggyőződve arról, hogy a Jó, a teremtő Isten oldalán álltak a kozmikus küzdelemben, inkább az életről mondtak le, mintsem megbántsák Megváltójukat, aki értük vállalta a földi történelem legsúlyosabb szenvedését és megaláztatását. Ellenük támadhatott magasság és mélység, halál, hatalmasságok, trónok, országok, mégis boldogan voltak készen úgy halálra menni, mintha már látták volna a megváltottak örök otthonát. NR 4.2

Emberek milliói hiszik hogy az „örök otthon” csak káprázat, a re-alitás pedig ez a világ, amelyben ma és a múltban éltünk. A Szentírás épp az ellenkezőjét állítja: ez itt a káprázat, mert el fog tűnni: aranyával és szemetével, palotáival és nyomornegyedeivel, csillogásával és szennyével együtt; az egek Istene által készített otthon viszont valóban örök, és — ahogyan ennek a kis kötetnek a végén többször is mondja a szerző — az emberi toll kevés, hogy leírja szépségét. NR 4.3

A rövid, 11 fejezetből álló kötet egy nagyobb lélegzetű munka nyomán, „A nagy küzdelem” című könyv alapján született. A szerző: Ellen G. White, akinek ezt, az Amerikában született művét máig 160 nyelvre fordították le. NR 5.1

A kis kötet minden olvasójának kívánjuk, hogy legyenek áldásul számára a bűn és tisztaság harcának kibontakozását és az emberi tör-ténelem végét olyan szemléletesen kifejtő részletek, amelyek az utolsó szóig a Bibliára támaszkodnak. NR 5.2