A Nagy Reménység

Veszélyes tévedések

Sokan egyáltalán nem tartják veszélyesnek a spiritizmust, pedig a nagy csaló legsikeresebb eszközei közé tartozik. A spiritizmus tanításai és a hazug csodák, amelyeket produkál, Sátán csalásai, aki a világosság angyalának álcázva magát ott teríti ki a hálóit, ahol a legkevésbé gyanítják. NR 30.3

Egy másik veszélyes tanítás az, amely tagadja Krisztus istenségét, és azt állítja, hogy Krisztus nem létezett azelőtt, hogy e világra jött. Ezt az elgondolást sok olyan ember szívesen fogadja, aki állítása szerint hisz a Bibliában. Pedig ez a teória éppen az ellenkezőjét állítja annak, amit Megváltónk nagyon világosan kijelentett a kapcsolatról, amely közötte és Atya között fennáll, a maga isteni jelleméről és korábbi létéről. Ezt a téves elméletet csak a Szentírás indokolatlan kiforgatásával lehet elfogadni. Ez ugyanis nemcsak elsekélyesíti az ember fogalmait a megváltás munkájáról, de aláássa a Bibliába, mint Isten kinyilatkoztatásába vetett hitét is. Ez egyrészt nagyon veszélyes dolog, másrészt nehezen kivédhető. Ha az emberek tagadják az ihletett Írás bizonyságtételét Krisztus istenségéről, nincs értelme erről vitatkozni velük, mert nincs érv, bármilyen perdöntő is, amely meg tudná győzni őket. NR 30.4

Van még egy másik szövevényes tévedés, mégpedig az a gyorsan terjedő hiedelem, hogy Sátán mint személyes lény nem létezik; nevét a Szentírás csupán az ember bűnös gondolatainak és vágyainak érzékeltetésére használja. NR 31.1

Sok szószékről hangosan hirdetik azt is, hogy minden ember ta-lálkozik Jézussal, amikor meghal, és tulajdonképpen ez a második advent. Ez a tanítás eltereli a figyelmet az ég felhőiben személyesen megjelenő Krisztusról. Sátán évek óta ezt hangoztatja: „Íme, a belső szobákban” van (Máté 24:23-26); és sok lélek veszett el azért, mert elhitte ezt a csalást. NR 31.2

Azt is rengetegen megkérdőjelezik, hogy van-e imára szükség, hiszen tudós emberek állítják, hogy az imákra nincs felelet, mert nem igazolják a természeti törvények. Az imára adott válasz ugyanis csoda lenne, csodák pedig nem léteznek. Állítják, hogy a világegyetemet változatlan törvények irányítják, és maga Isten sem tesz semmit ezekkel a törvényekkel ellentétben. Istent tehát — mint állítják — kötik a saját törvényei. Lényegében mintha Isten ki lenne zárva az isteni törvények szabad működtetéséből. A Szentírás kinyilatkoztatásával ez a tanítás szöges ellentétben áll. Krisztus vagy az apostolok nem műveltek volna csodákat? Hiszen ugyanaz a könyörülő Megváltó ma is él, és ma is éppen úgy kész meghallgatni a hitből fakadó imát, mint amikor az emberek között töltötte napjait. A természetes együttműködik a természetfelettivel. Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja azt, amit kérés nélkül nem terjesztett volna ki ránk. NR 31.3