Az utolsó napok eseményei

Tizenhatodik fejezet — A hét utolsó csapás és a gonoszok (A nyomorúság nagy ideje, I.)

Isten kiönti haragjának poharát

Ünnepélyes események tudódnak ki most előttünk. Trombita trombita után hangzik, pohár pohár után lesz kiöntve a föld lakóira.3SM 426 (1890). UNE 168.1

A világot a kegyelem angyala hamar elhagyja, és a hét utolsó csapás ki lesz öntve. ... Isten haragjának villámai hamarosan lecsapnak, és amikor elkezdi a törvényszegők megbüntetését, az szünet nélkül végig tart.TM 182 (1894). UNE 168.2

Nemzetek összeütközése

Négy hatalmas angyal tartja vissza e föld erőit, amíg Isten szolgáit el nem pecsételik homlokukon. A világ nemzetei készek az összeütközésre, de az angyalok által féken vannak tartva. Ha ez a visszatartó erő el lesz mozdítva, eljön a nyomorúság és gyötrelem ideje. Feltalálják a háború halálos eszközeit. A hajókat élő rakományukkal a nagy mélységbe temetik. Mindazok, akik nem rendelkeznek az igazság lelkével, a sátáni erők vezetése alatt egyesülnek, de azok ellenőrzés alatt vannak Armageddon csatájának idejéig.7BC 967 (1900). UNE 168.3

A pusztulás az egész világra kiterjed

Az angyalok most még visszatartják a viszály szeleit, hogy ne fújjanak addig, amíg a világot nem figyelmeztették a közelgő ítéletre. Viharfelhők gyülekeznek, már-már kitör a vihar a földön, és amikor Isten megparancsolja angyalainak, hogy engedjék el a szeleket, olyan küzdelem lesz, amilyet toll nem tud leírni.EÉ 179. UNE 168.4

A Megváltó próféciájának, amely Jeruzsálem pusztulását jövendöli meg, lesz egy másik teljesedése is, amelynek Jeruzsálem rettenetes elpusztítása csak halvány árnyéka. A kiválasztott város sorsában annak a világnak a pusztulását láthatjuk, amely Isten kegyelmét elutasítja, és törvényét lábbal tiporja.NK 34 UNE 168.5

Sátán ekkor a végső nagy zűrzavarba taszítja a föld lakóit. Amikor Isten angyalai elengedik az emberi indulatok vad viharát, minden ellentét kiéleződik. Az egész világra kiterjed a pusztulás, ami rettenetesebb lesz, mint ami Jeruzsálemet sújtotta.NK 596. UNE 169.1

Isten éppoly igazságos mint amilyen kegyelmes

Isten dicsősége: kegyelmes, megbocsátással teljes, kedves, jóságos és hűséges. De az igazság, ami a bűnös megbüntetésében mutatkozik, az éppúgy az Úr dicsősége, mint kegyelmének kinyilatkoztatása.RH March 10, 1904. UNE 169.2

Izrael Istene végre kell hajtsa az ítéletet e világ istenein, amint Egyiptom isteneivel tette. Tűzzel és árvízzel, csapással és földrengéssel teszi tönkre az egész földet, azután megváltott népe felmagasztalja és dicsőségessé teszi az Ő nevét a földön. Azok, akik e föld történetének utolsó szakában élnek, tanulnak Isten leckéjéből?10MR 240, 241 (1899). UNE 169.3

Az Egyetlen, aki közbenjárónk, aki minden bűnbánó imát és bűnvallomást hall, akit a fején övező szivárvánnyal, a kegyelem és szeretet jelképével mutatnak be, hamarosan befejezi munkáját a mennyei szentélyben. A kegyelem és irgalom akkor leszáll a trónról és igazság foglalja el helyét. Ő, akire népe tekintett, átveszi jogát a legfelsőbb Bíró hivatalát.RH Jan. 1, 1889. UNE 169.4

A Bibliában Isten nemcsak a kegyelem és jóakarat lényeként van bemutatva, hanem a szigorú és pártatlan igazság Isteneként is.ST March 24, 1881. UNE 169.5

Isten ítéletének bizonyossága

Isten szeretete napjainkban oly lény jellemeként van bemutatva, aki megtiltja a bűnösök elpusztítását. Az emberek saját igazságuk alacsony szempontjai szerint érvelnek. “Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?” (Zsolt 50:21). Istent önmagukhoz mérik. Úgy gondolkoznak, mint ahogyan ők cselekednének hasonló körülmények között, és azt állítják, Isten úgy tenne, ahogy ők elképzelik, hogy tennének. ... UNE 169.6

Semmilyen királyságban vagy kormányban nincs megengedve a törvényszegőknek, hogy ők mondják meg, milyen büntetést kell végrehajtani a törvényszegőkön. Mindent, amink van, kegyelmének minden jóságát Istennek köszönhetjük. A bűn súlyosbító jelleme Istennel szemben oly felbecsülhetetlen, mint ahogy a mennyet nem lehet felmérni egy arasszal. Isten épp úgy erkölcsi uralkodó, mint Atya. Ő törvényadó. Ő hozza és hajtja végre a törvényt. A törvény, ha nincs büntetés, erőtlen. UNE 170.1

Lehet védekezni, hogy egy szerető atya nem nézné gyermekének szenvedését Isten tűz általi büntetésében, amikor hatalma van felmenteni őket. De Isten az ő alattvalói biztonsága javára meg bünteti a vétkeseket. Isten nem az ember terve szerint munkálkodik. Ő végtelen igazságot szolgáltat, amire az embernek nincs joga, hogy embertársával megtegye. Noé nem tetszett volna Istennek, ha az őt zaklató gúnyolódok és csúfolódok közül csak egyet is vízbe fullasztott volna, de Isten elárasztotta az egész világot. Lótnak nem volt joga, hogy vejére büntetést rójon ki, de Isten megteheti azt szigorú ítéletben. UNE 170.2

Ki mondja azt, Isten nem akarja megtenni amiről azt mondja, hogy meg akarja tenni?12MR 207-209; 10MR 265 (1876). UNE 170.3

Az ítéletek akkor jönnek, amikor Isten visszavonja védelmét

Láttam, Isten ítélete nem közvetlen az Úrtól jön rájuk, hanem ezen a módon: ők Isten oltalmán kívül helyezik magukat. Isten figyelmeztet, fenyít, dorgál, és mutatja a biztonság egyetlen útját. Azután, ha azok, akik sajátos gondviselésnek alanyai voltak, a saját útjukat folytatják függetlenül Isten Lelkétől, ismételt figyelmeztetések után, ha saját útjukat választják, Isten nem küldi el angyalait, hogy megvédjék őket Sátán támadásaitól. UNE 170.4

Sátán ereje az, amely szárazon és vizen működik, szerencsétlenséget, nyomorúságot és mélyreható változást hozván a tömegeknél, hogy biztos zsákmányává legyenek.14MR 3 (1883). UNE 170.5

Isten eszközökként használja fel ellenségeit, hogy megbüntesse azokat, akik saját veszedelmes útjukat követték, mely által Isten igazságát elferdítették, lebecsülték és nem tisztelték.PC 136 (1894). UNE 171.1

A megbántott, visszautasított, szidalmazott Isten Lelke vissza van vonva a földről. Amilyen gyorsan vissza van vonva Isten Lelke, épp oly gyorsan végzi Sátán gonosz munkáját szárazon és vizen.MS 134, 1898. UNE 171.2

A gonoszok túllépték a határt. Próbaidejük lejárt. Isten Lelke, akinek makacsul ellenálltak, végül eltávozott tőlük. A menny kegyelmét nélkülözve védtelenek a gonosszal szemben.NK 547. UNE 171.3

A szent angyalok időnként pusztító munkát végeznek

(A bűnösnek magának kell viselnie a teljes felelősséget bűntettéért, amely ki van rá mérve. E.G.White állítja: Isten senkit sem pusztít el. A bűnös önmagát pusztítja el saját bűnbánathiánya miatt. 5T 120, továbbá lásd NK 23-34.)

Isten ítélete felkelt Jerikó ellen. Az erődítmény volt, de az Úr Seregének Parancsnoka maga lejött a mennyből, hogy a menny seregeit e város elleni ütközetre vezesse. Isten angyalai a tömör falakat megragadták és földig lerombolták.3T 264 (1873). UNE 171.4

Isten uralma alatt az angyalok határtalan hatalommal rendelkeztek. Egy alkalommal, engedelmeskedve Krisztus parancsának, egyetlen éjszaka az asszíriai hadsereg száznyolcvanötezer katonáját vágták le.JÉ 605. UNE 171.5

Péter kiszabadítására a mennyből leszállt angyal Heródesen is elvégezte a harag és az ítélet munkáját. Az angyal meglegyintette Pétert, hogy álmából felébressze; de egészen más ütést mért az istentelen királyra. Megalázta büszkeségét és végrehajtotta a Mindenható büntetését. Isten megtorló ítélete következtében Heródes testi és lelki gyötrelmek között halt meg.AT 102. UNE 171.6

Egyiptom elsőszülötteit egyetlen angyal ölte meg, és gyászba borította az egész országot. Amikor Dávid megsértette Istent a népszámlálással, egyetlen angyal okozta azt a rettenetes pusztulást, amely Dávid bűnének büntetése volt. A gonosz angyalok éppúgy pusztítanak Isten engedélyével, mint a szent angyalok Isten parancsára. A gonoszság erői készen állnak a világszéles pusztításra. Csak Isten engedélyére várnak.NK 547. UNE 171.7

Az első két csapás

Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten kitölti elegyítetlen haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, és felveszik magukra a fenevad bélyegét (Jel 14:9-14). Izrael népének megszabadítása előtt Isten csapásokkal sújtotta Egyiptomot. Azok a csapások, amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot fogják sújtani, hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek annál, és sokkal több embert érintenek. A Jelenések könyvének írója így ecseteli a szörnyű csapásokat: “Támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét.” A tenger “olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben” (Jel 16:2-3).NK 558. UNE 172.1

A csapások a föld lakóira hullanak, néhányan vádolják Istent és átkozzák őt. Mások Isten népéhez fordulnak és kérik, tanítsák őket, hogyan lehetne megmenekülni az ítélettől. De a szenteknek nincs semmi mondanivalójuk részükre. Az utolsó könnyet elsírták a bűnösökért, az utolsó kétségbeesett imát elmondták értük, az utolsó terhet elhordozták, és az utolsó figyelmeztetést elmondták.EW 281 (1858). UNE 172.2

A harmadik csapás

Láttam, hogy a négy angyal tartja a négy szelet, amíg Jézus befejezi munkáját a szentek szentjében, és akkor jön a hét utolsó csapás. Ezek a csapások felbőszítik a gonoszokat az igazak ellen, ők azt gondolták, hogy mi hoztuk Isten ítéletét rájuk, és hogyha uralni tudnák a földet felettünk, a csapások megszünnének. Rendeletet adnak ki a szentek megölésére, akik mindezeket okozzák, s akik éjjel és nappal szabadulásért kiáltanak.EW 36, 37 (1851). UNE 172.3

És “a folyóvizek” és “a vizek forrásai” vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés, Isten igazságosságához nem fér kétség. Isten angyala kijelenti: “Igaz vagy Uram ..., hogy ezeket ítélted; mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra” (Jel 16:2-6). Akik Isten népét halálra ítélik, éppoly bűnösek vérük ontásában, mintha saját kezükkel ölték volna meg őket.NK 558. UNE 173.1

A negyedik csapás

A következő csapásnál a napnak “adaték ...,hogy az embereket tikkassza tűzzel. És tikkadának az emberek nagy hévséggel” (Jel 16:8-9). A próféták elmondták, milyen lesz a föld e félelmes időben: “Gyászol a föld, ... mert elveszett a mező aratása! ... a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.” “Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak ... Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük ... kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.” “Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé” (Jóel 1:10-12.17-20; Ám 83). UNE 173.2

Ezek a csapások nem egyetemesek, különben a föld lakói mind elpusztulnának. De ilyen szörnyű csapásokról halandó ember soha nem hallott.NK 558, 559. UNE 173.3

Az ötödik csapás

Amikor a diadalittas, gúnyolódó, átkozódó gonosz tömeg már-már ráront zsákmányára, az éj sötétjénél sűrűbb feketeség ereszkedik a földre. Majd egy szivárvány, amely az Isten trónjáról áradó dicsfényben ragyog, átíveli az eget, és úgy tűnik mintha körülzárna minden imádkozó csoportot. A dühös sokaság megtorpan. Elhal a gúnyos kiáltás, elfelejtkeznek gyilkos dühük célpontjáról. Szörnyű balsejtelmek között merednek Isten szövetségének jelére, és szeretnének elrejtőzni megsemmisítő fényessége elől. UNE 173.4

Isten éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására. Feltűnik a nap, és teljes fényben ragyog. Jelek és csodák történnek gyors egymásutánban. A gonoszok rémülten és csodálkozva nézik e jeleneteket, az igazak pedig szent örömmel szemlélik szabadulásuk jeleit.NK 565, 566. UNE 173.5

Isten törvénye megjelenik az égen

Majd az égen megjelenik egy kéz. Két egymásba hajtott kőtáblát tart. A próféta ezt mondja: “Az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró” (Zsolt 50:6). A szent törvény, Isten igazsága, amely mennydörgés és fényesség közepette az élet kalauzaként hangzott el a Sinai-hegyről, most az ítélet mércéjeként tárul az emberek elé. A kéz szétnyitja a táblákat és a Tízparancsolat szabályai tüzes tollal írt igéknek látszanak, és oly tisztán rajzolódnak ki, hogy mindenki el tudja olvasni. Az emlékek megélénkülnek, a babonaság, és az eretnekség sötétsége szertefoszlik, és Isten tíz rövid, átfogó, hiteles igéje a föld minden lakója elé tárul.NK 568. UNE 174.1

Az elveszettek kárhoztatják hamis pásztoraikat

Az egyháztagok, akik látták a világosságot és el lettek ítélve, noha lelkük üdvösségét a papokra bízták, Isten napján megtanulják, hogy egyetlen lélek sem tudja a váltságdíjat megfizetni bűnéért. Borzalmas kiáltás támad: “El vagyok veszve, örökre elveszve”! Az emberek úgy érzik, mintha darabokra tudnák szakítani a papokat, akik hamisságot prédikáltak és megvetették az igazságot.4BC 1157 (1900). UNE 174.2

Mindannyian egy emberként elkeseredetten kárhoztatják a papokat. A hűtlen pásztorok tetszetős dolgokat prófétáltak. Hallgatóikat Isten törvényének semmibevevésére biztatták, és arra, hogy üldözzék azokat, akik a törvényt szentnek tartják. Most ezek a tanítók kétségbeesetten beismerik a világ előtt, hogy félrevezették az embereket. A tömegek tombolnak a dühtől. “Elvesztünk! kiáltják -, és ti okoztátok pusztulásunkat!” és rátámadnak a hamis pásztorokra. Éppen azok, akik valamikor a legjobban csodálták őket, szórják a legszörnyűbb átkokat rájuk. A kezek, amelyek egykor babérkoszorút helyeztek homlokukra, elpusztításukra emelkednek fel. A kardokat, amelyekkel Isten népét akarták lemészárolni, most rosszakaróik ellen fordítják.NK 582. UNE 174.3

Itt látjuk, hogy az egyház - az Úr szentélye - volt az első, amely érezte Isten haragjának csapását. Az ókor férfiai [Ez 9:6], akiknek Isten nagy világosságot adott, és akik a templom érdekeinek őreiként állottak, elárulták hitüket.5T 211 (1882). UNE 175.1

Isten Szava a hamis pásztorok által hatástalanná van téve. Munkájuk hamarosan visszahat rájuk. Akkor bebizonyosodnak a Jelenések 18. fejezetében leírt jelenetek, amikor Isten ítélete a misztikus Babilonra hull.Ms 60, 1900. UNE 175.2

A hatodik csapás

Az ördögi lelkek bejárják az egész világot. Elmennek a föld királyaihoz, hogy rávegyék őket a csalásra, és arra, hogy Sátánnak segítsenek a menny ellen vívott utolsó csatájában.NK 555. UNE 175.3

Isten Lelke fokozatosan visszavonul a földről. Sátán összeszedi gonosz erőit kimenvén “a földnek és az egész világnak királyaihoz”, hogy egybegyűjtse őket zászlaja alá és gyakorlatoztassa őket “a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára” [Jel 16:14].7BC 983 (1890). UNE 175.4

A Jelenések könyve 16. fejezetében lévő jánosi leírás arról a csodatévő hatalomról szól, amely összegyűjti a világot az utolsó nagy viadalra. A jelkép abbamarad, és a trombita hangja még egyszer határozott hangot ad: “Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát” [Jel 16:15], Ádám és Éva a bűn után mezítelenek voltak, mert a világosság ruhája és a védelem eltávozott tőlük. UNE 175.5

A világ el fogja felejteni Isten figyelmeztetéseit, óvásait, amint azt a Noé korabeli világ, és Sodoma lakó is tették. Előhozták minden gonosz tervüket és találékonyságukat, de hirtelen rájuk jött a mennyből a tűzeső és elpusztította az istentelen lakósokat. “Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az Embernek Fia megjelenik” [Lk 17:30].14MR 96, 97 (1896). UNE 175.6

A jók és a gonoszok közötti utolsó nagy ütközet

Két nagy szemben álló erő nyilvánul meg az utolsó nagy ütközetben. Az egyik oldalon a menny és a föld Teremtője áll. Az Ő oldalán lévők az Ő jelvényét viselik. Ők engedelmesek törvényeinek. A másik oldalon a sötétség fejedelme áll azokkal, akik a hitehagyást és lázadást választották.7BC 982, 983 (1901). UNE 176.1

Borzalmas küzdelem van előttünk. Közeledünk a mindenható Isten nagy napja ütközetéhez. Azt, amit ellenőrzés alatt tartottak, el kell engedni. A kegyelem angyala összecsukja szárnyait, s felkészül, hogy lelépjen a trónról és átengedje a világot Sátán befolyásának. A föld fejedelmei és erői keserűen lázadoznak a menny Istene ellen. Gyűlölettel teljesek mindazok iránt, akik néki szolgáltak és hamar, nagyon hamar az utolsó nagy küzdelmet vívják a jók és a gonoszok között. A föld csatatérré válik, a végső küzdelem és a végső győzelem szinterévé. Itt, ahol oly sokáig Sátán az embereket Isten ellen vezette, a lázadás örökre megszűnik.RH May 13, 1902. UNE 176.2

A két tábor közötti harc éppen olyan valóságos, mint amit a világ seregei vívnak. A lelki küzdelem kimenetelétől emberek örök sorsa függ.PK 111. UNE 176.3

Az egész világ összegyűl az egyik vagy a másik oldalon

Az egész világ az ügy egyik vagy a másik oldalán áll. Armageddon csatáját meg fogják vívni. Ez a nap senkit se találjon közülünk aludva! Nagyon ébereknek kell lennünk, okos szűzekként olaj kell legyen edényeinkben és lámpásainkban. A Szentlélek ereje rajtunk kell legyen és az Úr seregének Parancsnoka a menny angyalainak élén áll, hogy vezesse a harcot.3SM 426 (1890). UNE 176.4

Sátán ellenségeskedése a jók ellen egyre inkább nyilvánvaló, amint erejét a lázadás nagy munkájában működésbe hozza. És mindazok, akik nem adták át magukat teljesen Istennek és nincsenek az isteni hatalom által megtartva, Sátánnal szövetséget kötnek a menny ellen és egyesülnek a világegyetem Uralkodója elleni harcban.TM 465 (1892). UNE 176.5

Hamarosan a föld minden lakósa állást foglal a menny Uralkodója mellett vagy ellen.7T 141 (1902). UNE 177.1

A hetedik csapás

Tanulmányoznunk kell a hetedik pohár kiöntését [Jel 16:17-21]. A gonosz lelkek nem adják fel a harcot küzdelem nélkül. De a Gondviselésnek része van az armageddoni küzdelemben. Ha a föld meg van világítva Jel. 18. fejezete angyalának dicsőségével, a vallásos elemek, jók és rosszak felébrednek álmukból és az élő Isten seregei elfoglalják a csatateret.7BC 983 (1899). UNE 177.2

Az armageddoni csatát hamarosan megvívják. Az, akinek köntösére rá van írva neve, Királyoknak Királya és Uraknak Ura, fehér lovon vezeti a menny seregét felöltözve finom, tiszta és fehér gyolcsba [Jel 19:11-16].7BC 982 (1899). UNE 177.3

Az egész föld megduzzad, mint a hullámzó tenger. Felszíne széttöredezik. Mintha az alapja kimozdult volna. Egész hegyláncok lesüllyednek. Lakott szigetek eltűnnek. A kikötők környékét, amelyet a gonoszság Sodomává formált, elnyelik a tajtékzó hullámok. ... A föld legragyogóbb városai összeomlanak. Nagyúri paloták, amelyekre a föld nagyjai vagyonukat tékozolták, hogy a maguk dicsőségét emeljék, szemük láttára válnak romhalmazzá. A börtönfalak széthasadnak, és Isten gyermekei, a hitükért raboskodók megszabadulnak.NK 566, 567. UNE 177.4