Gyermeknevelés

X. A fegyelmezés

41. fejezet — A fegyelmezés céljai

A legfőbb cél az önfegyelem elérése A fegyelmezés célja, hogy a gyermek önfegyelmet tanuljon. Önállóságra és önuralomra kell nevelni őt. Ezért amilyen hamar csak alkalmassá teszi erre felfogóképessége, értelmét megnyerve, az engedelmesség oldalára kell állítani. Gyn 151.1

Minden bánásmódunk olyan legyen iránta, hogy megértse: az engedelmesség igazságos és ésszerű dolog! Segítsetek neki meglátni, hogy mindent törvények uralnak, s a törvények áthágása és az engedetlenség végül szerencsétlenséghez és szenvedéshez vezet. Amikor Isten így szól: “Ne...”, akkor szeretettel figyelmeztet az engedetlenség következményeire, hogy károktól és veszteségektől mentsen meg bennünket.¹
Gyn 151.2

Az akarat erejének igénybevétele — A dorgálás akkor érte el igazi célját, ha a rossz cselekedet elkövetőjét hibája belátására vezettük, és ha akaratát mozgósítja a hiba kijavítása érdekében. Ha ezt elértétek, akkor vezessétek őt a bűnbocsánat és az erő Forrásához, Jézushoz!² Gyn 151.3

A legtartósabb sikereket azok érik el, akik éreztetik gyermekeikkel: bennük van az erő, hogy megbecsült és hasznos emberekké váljanak.³ Gyn 151.4

A rossz szokások és gonosz hajlamok kijavítása — Visszafogni, irányítani és fegyelmezni a szülők feladata. Nem követhetnek el nagyobb gonoszságot, mint ha engedik gyermekeiknek, hogy kielégítsék gyerekes kívánságaikat, s kövessék hajlamaikat. Nem tehetnek velük nagyobb rosszat, mint ha azt a benyomást keltik bennük, hogy kedvükre élhetnek és szórakoztathatják magukat, tetszésük szerint választva saját útjaikat, élvezeteiket és társaikat... Gyn 152.1

A fiataloknak szükségük van szüleikre, akik nevelik, fegyelmezik őket, akik kijavítják és eltávolítják a rossz szokásokat és gonosz hajlamokat.⁴
Gyn 152.2

Lerombolni Sátán erődítményeit — Anyák, gyermekeitek sorsa nagyrészt a ti kezetekben nyugszik. Ha elmulasztjátok teljesíteni kötelességeteket, ezzel Sátán soraiba állíthatjátok gyermekeiteket, s az ő ügynökeivé válnak mások megrontásában. De hűséges fegyelmezésetek és istenfélő példátok Krisztushoz vezetheti őket, s akkor ugyanerre fognak indítani másokat is - így közreműködésetekkel sok lélek menthető meg a pusztulástól. Figyelmesen nézzünk körül, és vegyük észre a mulasztásokat! Romboljuk le Sátán erődítményeit! Türelmesen javítsuk ki a hibákat szeretett kicsinyeinkben, s tartsuk őket távol az Ellenség erejétől! Ne csüggedjünk el!⁶
Gyn 152.3

Tanítsatok a szülői és isteni tekintély tiszteletére! — A gyermekeket... nevelni, oktatni, fegyelmezni kell, hogy engedelmesekké váljanak szüleikkel szemben, s tiszteletben tartsák tekintélyüket. Ily módon szívükbe plántálják az isteni tekintély iránti tiszteletet, így a családi nevelés mintegy előkészít a mennyre. A gyermekek és fiatalok olyan nevelést kapjanak, hogy felkészüljenek vallásos kötelességeik felvételére, és ezáltal alkalmassá váljanak a mennyei udvarba lépésre.⁷ Gyn 152.4

Ő, aki minden ismeret forrása, üdvösségünk feltételét e szavakban jelentette ki: “Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk lehessen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel. 22:14) Az Isten parancsolatai iránti engedelmesség a menny ára, s a szülők engedelmessége az egyik legfontosabb tanítás gyermekeiknek.⁸
Gyn 152.5

Engedelmesség elvből, s nem kényszerből — Mondjátok el pontosan, mit vártok gyermekeitektől, azután értessétek meg velük, hogy szavatok törvény, s nekik engedelmeskedniük kell. Így nevelitek őket arra, hogy tiszteljék Isten parancsolatait, amelyeket világosan kinyilatkoztatott: “tedd!” és “ne tedd!” Sokkal jobb gyermekeiteknek, ha elvből engedelmeskednek, mint ha kényszerből tennék.⁹ Gyn 152.6

A feltétlen bizalom példája — Izsákot megkötözték apja reszkető kezei, mert Isten ezt parancsolta. A fiú alávetette magát apja akaratának, mert hitt becsületességében... Gyn 153.1

Ábrahámnak ez a hitből való cselekedete a mi javunkra jegyeztetett fel. Megtanít az Isten parancsolataiba vetett bizalom leckéjére, bármilyen metszőek legyenek is azok. A gyermekeket pedig a szüleik és Isten iránti tökéletes engedelmességre tanítja. Ábrahám példája arra int, hogy semmi sem lehet túl drága számunkra, hogy Istennek ne adjuk.¹⁰
Gyn 153.2

A fiatalok válaszolnak a bizalomra — A fiataloknak érezniük kell, hogy bíznak bennük. Tudják, mi a tisztelet, és vágynak rá, hogy őket is tiszteljék, s ehhez meg is van minden joguk. Gyn 153.3

Ha a tanulók azt érzik, hogy nem járhatnak szabadon, nem lehetnek még a szobájukban sem anélkül, hogy megfigyelés alatt ne állnának, kritikus szemek ne kísérnék őket, akkor ennek nagyon káros következménye lehet. Nem lesz semmi örömük a szabadidejük eltöltésében. Az állandó felügyelet több, mint túlzott szülői gyámkodás - messze rosszabb annál. A bölcs szülők egészen tapintatosan veszik észre a sokszor felszín alatt rejtőző nyugtalanságot a fiatal gondolatvilágában, vagy azt is, ha éppen kísértésekkel küzd, s akkor bevethetik segítségüket, hogy ellensúlyozzák a gonosz munkáját. De az állandó megfigyelés nem ter- mészetes, s rossz gyümölcse lesz, ezért őrizkedni kell tőle. A fiatalok egészsége testmozgást, derűt és boldog, kellemes légkört igényel a fizikai egészség és a kiegyensúlyozott jellem kibontakozása érdekében. ¹¹
Gyn 153.4

Önállóság, vagy abszolút tekintély? — Sok családban a gyermek jól neveltnek látszik a szigorú fegyelmezés hatására, de amikor kikerül az irányítás alól, képtelen lesz önállóan gondolkodni, határozni vagy cselekedni. Ezek a gyermekek olyan sokáig éltek vasszabályok között, hogy nincs önbizalmuk az önálló cselekvéshez, vagy saját vélemény alkotásához. Nem engedték nekik, hogy maguktól gondolkozzanak és cselekedjenek, pedig erre lett volna szükség. Amikor elkerülnek szüleiktől és egyedül kell megállniuk, könnyen befolyásolják őket mások a rossz irányba. Jellemük nem lesz igazán szilárd. Sohasem voltak olyan helyzetben, hogy csak magukra támaszkodva, azonnal kellett volna cselekedniük, ezért gondolkodóképességük nem fejlődött ki kellőképpen. Olyan sokáig voltak szüleik abszolút irányítása alatt, hogy teljesen rajtuk csüggenek: szüleik gondolkoznak és döntenek helyettük. Gyn 154.1

Ugyanakkor nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, s megengedni a fiataloknak, hogy szüleik és tanítóik elképzeléseitől függetlenül gondolkozzanak és tevékenykedjenek. Tisztelniük kell a tapasztaltabbak irányítását. Úgy kell oktatni őket, hogy gondolkodásuk egységben legyen szüleikével és tanítóikéval, és hasznosnak lássák megszívlelni az idősebbek tanácsait. Ezek után, ha kikerülnek az irányító kezek alól, jellemük nem lesz olyan, mint a szélben ingadozó nádszál. Gyn 154.2

A szigorú nevelés mindig szellemileg és erkölcsileg gyenge embereket szül, ha nem társul hozzá kellő ösztönzés az önálló gondolkodásra és cselekvésre, s ha a fiataloknak nem alakul ki ezáltal a biztonságérzetük, megismerve saját képességeiket. Annak következménye, hogy nem nevelést, hanem csak “idomítást” kaptak, az állatok fegyelmezéséhez hasonlóan, majd akkor lesz látható, amikor egyedül kell megállniuk a világban. Szüleik és tanítóik akaratukat nem irányították, hanem durva fegyelmezéssel és erőszakkal leigázták. ¹²
Gyn 154.3

Gonosz eredményt szül, ha valaki egy másik ember gondolkodását uralja — Azok a szülők és tanítók, akik azzal dicsekszenek, hogy teljesen uralmuk alatt tartják a gondjaikra bízott gyermekek gondolkodását és akaratát, rögtön abbahagynák a dicsekvést, ha előre látnák a gyermekek el- jövendő életét, akiket az erőszak vagy megfélemlítés eszközével kényszerítettek irányításuk alá. Az ilyen gyermekek, amikor felnőnek, szinte teljesen felkészületlenek arra, hogy kivegyék részüket az élet komoly felelősségeiből. Ha rákényszerülnek, hogy egyedül gondolkodjanak és cselekedjenek, majdnem biztosan rossz irányt vesznek, s engednek a kísértés erejének. Életük sikertelen lesz, és ugyanazok a hiányosságok vallásos életükben is megmutatkoznak majd. Gyn 154.4

Ha e nevelők előtt élesen kirajzolódna elhibázott fegyelmezési módszerük jövendő eredménye, biztosan megváltoztatnák azt. A tanítók, akik elégedettek azzal, hogy csaknem teljhatalmuk van a tanulók értelme és akarata felett, nem tartoznak a sikeres nevelők közé, még akkor sem, ha a látszat most az ellenkezőjét mutatja. Nem Isten terve volt, hogy egyik ember a másik teljes uralma alatt álljon. Akik arra törekednek, hogy tanulóik egyénisége az övékébe olvadjon, s hogy gondolkodásukat, akaratukat és lelkiismeretüket irányítsák és uralják, félelmetes felelősséget vesznek magukra. Ezek az iskolások bizonyos alkalmakkor jól kiképzett katonáknak tűnhetnek, de amikor a korlátozás megszűnik, nyilvánvalóvá válik, hogy hiányzik belőlük a szilárdság, s az elvből való független cselekvés képessége.¹³
Gyn 155.1

Ügyesség és türelmes erőfeszítések — Ügyességet és türelmes erőfeszítést igényel a fiatalok megfelelő irányítása. Különösen azok a gyermekek igényelnek nagyon gondos nevelést, akik szüleik bűnének egyenes következményeként gonosz örökség terhével jöttek a világra. Az ilyeneknek még nagyobb szükségük van arra, hogy erkölcsi és szellemi képességeik fejlődjenek és megerősödjenek. A szülők felelőssége valóban komoly: a gonosz hajlamokat gondosan visszafogni és gyengéden megdorgálni, s a jellemet a jó szeretetére ösztönözni. A gyermeket arra kell biztatni, hogy igyekezzék önállóan fegyelmezni és irányítani magát. Mindezt nagyon megfontoltan és józanul kell véghezvinni, különben a kitűzött cél meghiúsul.¹⁴ Gyn 155.2