A megváltás története

A keresztre szegezve

Midőn a kivégzés helyére érkeztek, az elítélteket kínzóeszközükre kötözték. Amíg a két gonosztevő tusakodott azokkal, akik kezeiket a keresztre szegezték, Jézus nem fejtett ki ellenállást. Jézus anyja kínos bizonytalansággal nézte a jelenetet, abban a reményben, hogy Jézus csodát tesz és megszabadítja magát. Látta Jézus kezeit a keresztre kiterjesztve, azon áldott kezeket, amelyek áldást osztogattak és amelyeket oly sokszor nyújtott ki a szenvedők meggyógyítására. Most kalapácsot és szegeket hoztak és amidőn a nagy, durva szegek átjárták gyenge húsát és odaerősítették Őt a keresztre, a lesújtott tanítványok aléltan vezették el Jézust anyját a kegyetlen jelenet színhelyéről MT 158.1

Jézus nem hallatott zúgolódó panaszt. Arca sápadt és fenségesen nyugodt maradt, de homlokán verítékcseppek jelentek meg. Nem akadt könyörülő kéz, hogy letörölje homlokáról a halál verítékét. A részvét és hűség szavai nem hangoztak el, hogy erősítsék emberi szívét. “Egyedül taposta a sajtót és a népek közül senki sem volt Vele.” Miközben a katonák elvégezték félelmetes munkájukat és Ő némán tűrte el a legélesebb fájdalmakat, a következő szavakkal imádkozott ellenségeiért: “Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Luk. 23, 34. Krisztusnak ezen ellenségeiért mondott imája magába zárta az egész világot; belefoglalt minden bűnöst, aki élni fog az idők végéig. MT 158.2

Miután Jézust a keresztre szegezték, több erős ember felemelte, és nagy erővel belelökték előre elkészített helyére, ami által a leggyötrelmesebb fájdalmakat okozták Isten Fiának. Majd ezután egy borzalmas jelenet játszódott le. A papok, főemberek és írástudók elfeledkeztek szent tisztségük méltóságáról és csatlakoztak a csőcselékhez a haldokló Isten Fiának gúnyolásában, mondván: “Ha Te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” Luk. 23, 37. Némelyek nevetve ismételték maguk között: “Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani!” Márk, 15, 31. A templom méltóságviselői, a nyers, durva katonák, a keresztre szegezett gonosz rablók és a sokaság között levő aljas, kegyetlen egyének mind egyesültek Isten Fiának bántalmazásában. MT 158.3

A rablók, akiket Jézussal együtt feszítettek keresztre, hasonló fizikai fájdalmakat szenvedtek el, de csak az egyik keményedett meg és tanúsított kétségbeesett, kihívó magatartást fájdalmában. Átvette a papok gúnyolódó magatartását és e szavakkal csúfolta Jézust: “Ha Te vagy a Krisztus, szabadítsd meg ma- gadat és minket is.” Luk. 23, 39. A másik gonosztevő nem volt megkeményedett bűnöző. Midőn hallotta bűntársának gúnyolódó szavait, e szavakkal dorgálta meg őt: “Az Istent se féled-e te? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük, ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.” Luk. 23, 40-41. Ekkor, amint szíve Krisztushoz fordult, mennyei világosság áradt lelkébe. Az összeroncsolt, kigúnyolt, kereszten függő Krisztusban felismerte Megváltóját, egyetlen reménységét, azért alázatos hittel fordult Hozzá: “Uram, emlékezzél meg rólam a Te országodban, amikor eljössz.” Jézus így szólt hozzá: “Bizony mondom neked ma: Velem leszel a paradicsomban.” Luk. 23, 43. (:A kettős pontot a fordítók tették hibásan a “ma” elé. Jézus ezt mondja Mária Magdalénának feltámadásakor: “Még nem mentem fel az Atyához.” Ján. 20, 17. Akkor a lator se lehetett vele aznap.:) MT 158.4

Az angyalok csodálkozással szemlélték Jézus végtelen szeretetét, aki a legrettenetesebb lelki és testi gyötrelmek közepette is csak másokra gondolt és hitre buzdította a bűnbánó bűnösöket. Mialatt életét halálra adta, a halálnál is erősebb szeretetet tanúsított az emberiség iránt. Sokan, akik tanúi voltak a kálváriái jelenetnek, később ezáltal alapozódtak meg Krisztus hitében. MT 159.1

Jézus ellenségei türelmetlenül, reménykedve várták halálát. Azt képzelték, hogy azon esemény örökre elhallgattatja majd isteni hatalmának és rendkívüli csodáinak hírét. Avval áltatták magukat, hogy akkor majd nem kell félniük befolyásától. Az érzéketlen, durva katonák, akik Jézust keresztre feszítették, ruháit elosztották maguk között, azonban versengés támadt köztük egy ruhája miatt, amelyet varrás nélkül szőttek. Végül sors útján döntötték el a kérdést. Az ihletett toll évszázadokkal előre leírta e jelenetet megtörténte előtt: “Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlyukasztották kezeimet és lábaimat ... Megosztoznak ruháimon és kötösömre sorsot vetnek.” Zsolt. 22, 17. 19. MT 159.2