A megváltás története

95/232

Salamon templomában

Midőn Salamon befejezte a templom építését, összegyűjtötte Izraelnek véneit és a legtekintéyesebb férfiakat a nép között, hogy az Úr szövetségének ládáját kihozzák Dávid városából. Ezek a férfiak odaszentelték magukat Istennek és nagy ünnepélyességgel és tisztelettel kísérték a papokat, akik vitték a frigyládát. “És felvitték az Úr frigyládáját és a gyülekezet sátorát és mind a szent edényeket, amelyek a sátorban voltak és felvitték azokat a papok és leviták. És Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely őhozzá gyűlt, ment vele a frigyláda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, amelyeket meg sem számlálhattak, se meg nem írhatnának a sokaság miatt.” I. Királyok 8, 4-5. MT 138.1

Salamon követte atyjának Dávidnak példáját. Minden hat lépésnél áldozott. Énekkel, zenével és fényes szertartással “bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére, a ház belső részébe, a szentek szentébe, a kérubok szárnyai alá, mert kiterjesztették szárnyaikat a frigyláda helye felett és befedték a kérubok a frigyládát és annak rúdjait felülről”. I. Királyok 8, 6. MT 138.2

Egy legragyogóbb földi “szenthelyet” készítettek, a Mózesnek a hegyen bemutatott minta szerint és azután az Úr megmutatta Dávidnak is. A földi szenthelyet a mennyei szenthelyhez hasonlóra készítették. A frigyáda tetején lévő kérubon kívül Salamon még két nagyobb angyalt készíttetett, amelyek a frigyláda két oldalánál álltak, amelyek azt ábrázolták, hogy a mennyei angyalok mindenkor megőrizték Istennek törvényét. Lehetetlen leírni ezen templom szépségét és fényességét. A szent frigyládát ünnepélyes és tiszteletteljes rendben hozták el a templomba és oda tették helyére, a két méltóságteljes kérub szárnyai alá, amelyek a földön állottak. MT 138.3

A szent énekkar egyesítette hangját a mindenféle hangszerrel Istennek dicséretére és mialatt hangjuk a hangszerek hangjával összhangban visszhangzott a templomban és áthatolt a levegőben Jeruzsálemen át, az Úr “dicsőségének felhője betöltötte a házat, úgyhogy meg sem állhatták a papok az ő szolgálatukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be az Úrnak házát.” I. Királyok 8, 10-11. MT 138.4

Salamon király sárgaréz állványon állott az oltár előtt és megáldotta a népet. Ekkor kezeit felemelve letérdelt és komoly, ünnepélyes imában fordult Istenhez, mialatt a gyülekezet arccal a földre borult. Midőn Salamon befejezte imáját, csodálatos tűz szállt le a mennyből és megemésztette az áldozatot. MT 138.5

Izrael bűnei miatt az a szerencsétlenség, amelyet Isten megmondott, hogy eljön a templomra, ha népe eltávozik Tőle, beteljesedett néhány száz évvel a templom építése után. Isten megígérte Salamonnak, hogyha hűséges marad és népe engedelmeskedik minden parancsolatának, az a dicsőséges templom örökre megmarad fényességében annak bizonyítékául, hogy szerencse és rendkívüli áldás nyugszik Izraelen engedelmességéért. MT 139.1