A megváltás története
A frigyláda visszatér Izraelbe
Némelyek nem helyeselték ezt a tervet. Túlságosan megalázó volt számukra a frigyláda visszavitele, azért azt hangoztatták, hogy a filiszteusok közül senki se merje kockára tenni életét, hogy visszavigye Izrael Istenének frigyládáját, amely ilyen halálos szerencsétlenséget hozott reájuk. Tanácsosaik kérték a népet, hogy ne keményítsék meg szívüket, mint ahogyan a fáraó és az egyiptomiak tették és ne hozzanak magukra nagyobb csapásokat és szenvedéseket. Mivel mindnyájan féltek visszavinni Isten frigyládáját, a következő tanácsot adták nekik: “Vegyetek két borjas tehenet, amelyeken még nem volt járom és fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyék el tőlük haza, és vegyétek az Úrnak ládáját és tegyétek a szekérre, az arany szerszámokat pedig, amelyeket vétekért való áldozatul hoztok Neki, tegyétek egy táskába az oldalára és bocsássátok el, hadd menjen el. És nézzetek utána, hogyha az ő határának útján Beth Semes felé tart, akkor Ő szerezte nekünk ezt a nagy bajt, ha pedig nem, akkor megtudjuk, hogy nem az Ő keze sújtott minket, hanem véletlen volt az, ami velünk történt. Úgy cselekedtek azért az emberek és vettek két borjas tehenet és befogták a szekérbe, borjaikat pedig berekesztették otthon. ... A tehenek pedig egyenesen a Beth Semes felé vezető úton mentek, egy úton mentek, folytonosan bőgve és sem jobbra, sem balra nem tértek le.” I. Sámuel 6, 8-12. MT 135.1
A filiszteusok tudták, hogy a borjas tehenek nem hagyták volna otthon fiatal borjaikat, ha egy láthatatlan Hatalom nem késztette volna rá őket. A tehenek egyenesen Beth Semes felé tartottak, borjaikért bőgve, de mégis állandóan távolodtak tőlük. Filiszteus gazdáik követték őket a frigyláda után egészen Beth- Semes határáig, mert nem merték a frigyládát teljesen a tehenekre bízni. Féltek attól, hogyha valami baja történnék, még nagyobb szerencsétlenség érné őket. Nem tudták, hogy a frigyládát angyalok kísérték és a teheneket is angyalok vezették útjukban azon helyig, ahova a frigyláda tartozott. MT 135.2