A megváltás története

Mózes bűne

Az Úr ismét a pusztába vitte Izrael gyülekezetét, ugyanazon helyre ahol megpróbálta őket Egyiptomból való kijövetelük után nemsokára. Az Úr vizet fakasztott számukra a sziklából, amely azóta is folyt. Mielőtt újra a sziklához érkeztek, az Úr elállította azon élő folyam folyását, hogy újra megpróbálja népét, hogy meglássa, elviselik-e hitük próbáját, vagy újra zúgolódnak Ellene. MT 118.1

Midőn a ‘héberek szomjaztak és nem találtak vizet, türelmetlenkedtek és nem emlékeztek Istennek hatalmára, amely által közel negyven évvel ezelőtt vizet fakasztott a sziklából. Ahelyett, hogy bíztak volna Istenben, Mózesre és Áronra panaszkodtak és így szóltak hozzájuk: “Vajha meghaltunk volna, amikor meghaltak atyánkfiai az Úr előtt.” IV. Mózes 20, 3. Vagyis azt kívánták, hogy azok között lettek volna, akik elpusztultak az Úr előtt Koré, Dáthán és Abirán lázadásakor, csapás által. MT 118.2

Haragosan kérdezték: “Miért hoztátok fel az Úr gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi és a mi barmaink? És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hoztatok fel bennünket holott nincs vetés, sem füge, sem szőlő, se gránátalma és ivóvíz sincsen. MT 118.3

“Elmentek azért Mózes és Áron a gyülekezet színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé és arcukra borultak és megjelent nekik az Úr dicsősége. És szólt az Úr Mózesnek mondván: Vedd ezt a vesszőt és gyújtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a te atyádfia és szóljatok íme e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet és fakassz vizet nekik e kősziklából és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak. Vette azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől amint megparancsolta neki.” IV. Mózes 20, 4-9. MT 118.4