A megváltás története

Egy gyakorlati tanítás

Jákob és Ezsau két osztályt ábrázolnak; Jákob az igazakat, Ezsau a gonoszokat. Jákob szenvedése, amikor megtudta, hogy Ezsau 400 férfiuval ellene vonul, jelképezi az igazak szomorúságát, amikor megjelenik a rendelet, hogy öljék meg őket közvetlenül Krisztus eljövetele előtt. Mikor a gonoszok körülveszik őket, gyötrelem tölti be őket, mert Jákobhoz hasonlóan nem látják, hogyan menthetik meg életüket. Az angyal Jákob elé állott és Jákob megragadta az angyalt és egész éjjel viaskodott vele. Így küzdenek majd az igazak is imában Istennel szomorúságuk és gyötrelmük idején, miképpen Jákob küzdött az angyallal. Szenvedéseiben Jákob egész éjjel imádkozott Ezsau kezéből való szabadulásáért. Az igazak is éjjel nappal Istenhez kiáltanak majd, megszabaduljanak az őket körülfogó gonoszok kezéből. MT 71.1

Jákob meghallotta bűnét: “Nem vagyok méltó minden kegyelmed és hűséged legkisebb jótéteményére sem, amelyet tanúsítottál szolgád iránt.” I. Mózes 32, 10. Gyötrelmükben az igazak mélyen átérzik majd méltatlanságukat, és sok könny között ismerik be teljes érdemtelenségüket és Jákobhoz hasonlóan esedeznek Isten ígéreteinek elnyeréséért Jézus Krisztus által, amelyeket éppen ilyen rászoruló, gyámoltalan bűnbánó bűnösöknek adott. MT 71.2

Jákob gyötrelmében erősen megragadta az angyalt és nem akarta, hogy eltávozzon. Midőn könnyek között esedezett, az angyal emlékeztette őt a múltban elkövetett hibáira és törekedett elszabadulni Jákobtól, hogy próbára tegye és kipróbálja őt. Így az Úr az igazakat is kipróbálja, megpróbálja és megvizsgálja gyötrelmük napjaiban, hogy kinyilvánítsák Isten hatalmába vetett hitük, kitartásuk és rendíthetetlen bizalmuk erejét, hogy megszabadítja őket. MT 71.3

Jákob nem akarta, hogy az angyal elutasítsa őt. Tudta, hogy Isten kegyelmes, azért kegyelmére hivatkozott. Utalt a múlt szomorúságára, bűnbánatára és sürgette kérését, hogy szabadítsa meg Ezsau kezéből. Ezen zaklató, kitartó kérését egész éjjel folytatta. Midőn a múltban elkövetett hibáira tekintett, majdnem kétségbeesett. Azonban tudta, hogy segítséget kell kapnia Istentől, mert különben elvesz. Erősen tartotta az angyalt és kérését gyötrelmes, komoly kiáltásokkal sürgette mindaddig, amíg győzött. MT 71.4

Így lesznek az igazak is. Midőn áttekintik elmúlt életük eseményeit, reményük majdnem kialszik. Azonban amidőn felisme- rik, hogy élet és halál között kell most választaniuk, komolyan Istenhez kiáltanak és hivatkoznak elmúlt szomorúságukra, sok bűneik feletti alázatos bűnbánatukra, majd ígéreteire utalnak: “Avagy fogja meg erősségemet, hogy békét kössön velem, békét kössön velem.” Esa. 27, 5. Így ajánlják fel komoly kéréseiket Istennek éjjel és nappal. Isten nem hallgatta volna meg Jákob kérését és nem mentette volna meg kegyelmesen életét, ha már előbb nem bánta volna meg bűnét, hogy csalással szerezte meg az áldást. MT 71.5

Az igazak Jákobhoz hasonlóan feltétlen, szilárd hitet és komoly elhatározást fognak kinyilvánítani, amelyet nem lehet megingatni. Érezni fogják méltatlanságukat, de nem lesznek rejtett hibáik, amelyeket kinyilvánítanának. Ha volna olyan bűnük, amelyet nem vallottak be és nem bántak meg, és azok felelevenednének lelki szemeik előtt, amikor félelem és gyötrelem kínozza majd őket, minden méltatlanságuk eleven érzetével, akkor Sátán legyőzné őket. A kétségbeesés kioltaná legszilárdabb hitüket is, és nem volna bizalmuk, hogy komolyan könyörögjenek Istenhez szabadulásukért és drága pillanataikat elrejtett bűneik megvallásával és reménytelen állapotuk megsiratásával töltenék el. MT 72.1

A próbaidő azon időszak, amelyet mindenki elnyert, hogy elkészüljön Istennek napjára. Ha valaki elhanyagolja az előkészületet és nem ügyel a hűségesen adott figyelmeztetésekre, akkor nem hozhat fel semmi mentséget. Jákobnak az angyallal való kitartó viaskodása legyen példa a keresztények számára: Jákob győzött, mivel kitartó és elszánt volt. MT 72.2

Mindazok, akik vágyakoznak Istennek áldása után, mint Jákob és Istennek ígéreteibe kapaszkodnak, mint ő, és olyan komolyak és kitartóak lesznek, mint ő volt, akkor ugyanolyan sikert érnek el, mint ő. Oly kevesen gyakorolják az igazi hitet és az igazság felelősségének terhe oly kevéssé nyugszik sok állítólagos hívőn, mivel restek a lelki dolgokban. Nem akarnak erőfeszítéseket tenni, hogy megtagadják önmagukat és küzdjenek Isten előtt, hogy hosszan és komolyan imádkozzanak áldásért, azért nem nyerik el. Azt a hitet, amely a szomorúság ideje alatt élni fog bennünk, most naponta gyakorolnunk kell. Azok, akik nem tesznek határozott erőfeszítéseket most, hogy szilárd hitet gyakoroljanak, teljesen készületlenek lesznek arra, hogy azt a hitet gyakorolják, amely képesítené őket arra, hogy megálljanak a szomorúság idején. MT 72.3