A megváltás története

27/232

Noé áldozata és Isten ígérete

Noé nem feledkezett meg Istenről, aki oly kegyelmesen megőrizte őt, hanem azonnal oltárt emelt és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból és megáldozta égőáldozatul az oltáron és kifejezte háláját Isten iránt, hogy csodálatosan megőrizte őket. Noé áldozata édes illatként szállt fel Istenhez, aki elfogadta az áldozatot és megáldotta Noét és családját. Itt egy tanítás áll mindazok számára, akik élni fognak a földön, hogy Isten kegyelmének és szeretetének minden irántuk való megnyilatkozásáért mindannyiuk első cselekedete az legyen, hogy hálás köszönettel és alázatos imádattal forduljanak Feléje. MT 51.3

Az embert pedig, hogy ne féljen a gyülekező felhőktől, és a lehulló esőtől és hogy ne éljen állandó rettegésben, egy másik vízözöntől félve, — Isten kegyelmesen bátorította Noét és családját ezen ígérettel: “Szövetséget kötök veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test és sohse lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. És monda Isten: Ez a szövetségnek jele, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és tiközöttetek és minden élő állat között, amely tiveletek van. És az én í- vemet helyeztetem a felhőkbe és ez lesz jele a szövetségnek köztem és a föld között. És lészen, hogy amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élőlény között, amely a földön van.” I. Mózes 9, 11-14 16. MT 51.4

Milyen leereszkedés Isten részéről! Milyen részvét a tévelygő ember iránt, hogy a szép, sokszínű szivárványt helyezi a felhőkbe a nagy Istennek az emberrel kötött szövetsége jeléül! Ez a szivárvány bizonyítéka annak a ténynek, hogy Isten vízözön által pusztította el a föld lakóit nagy gonoszságuk miatt. Az ő célja az volt, hogy amidőn a későbbi nemzedékek gyermekei látják az ívet a felhőben és megkérdezik ennek az egeket átívelő dicsőséges szivárványnak az okát, szüleik meg tudják magyarázni nekik a régi világnak vízözön általi pusztulását, mivel az emberek átadták magukat a különböző gonoszságoknak és hogy a Mindenható kezei hajlították meg a szivárványnak ívét és helyezték el jelül a felhőbe, hogy többé sohase hoz vízözönt a földre. MT 52.1

E felhőkbe helyezett jelkép erősítse mindnyájunk hitét és vessük bizalmunkat Istenbe, mert e szivárvány Isten kegyelmének és jóságának jele az ember iránt, hogy habár kihívták Istennek haragját és özönvíz által semmisítette meg a földet, kegyelme mégis körülveszi a földet. Midőn Isten letekint a felhőben levő szivárványívre, azt mondja, hogy megemlékezik. Nem akarja, hogy ezt úgy értsük, hogy Ő feledékeny, hanem saját nyelvén beszél az emberhez, hogy jobban megértse Őt. MT 52.2