A megváltás története

Az ezeréves korszak (:Millenium:)

Figyelmemet újra a földre irányították. A gonoszok megsemmisültek és holttestük a föld felszínén hevert. Istennek haragja a hét utolsó csapás alakjában látogatta meg a földet, úgyhogy az emberek nyelvüket rágták a kíntól és átkozták Istent. A hamis pásztorokon különösen megnyilvánult Istennek haragja. Szemeik elrothadtak üregükben és nyelvük megrothadt szájukban még életükben. Miután Isten az Ő szava által megszabadította a szenteket, a gonoszok tömege egymás ellen fordította haragját. A földet elöntötte a vér és holttesteik a föld egyik végétől a másik végéig szanaszét hevertek. MT 298.1

A föld kopár pusztasághoz hasonlított. A városokat és falvakat ledöntötte a földrengés és így romokban hevertek. A hegyek elmozdultak helyükről és nagy üregek keletkeztek. A szikladarabok, amelyeket a tenger vetett ki magából, vagy a földből szakadtak ki, — szétszórva hevertek az egész föld színén. Gyökerestől kitépett hatalmas fák szétszórva hevertek a földön. Ez a föld lesz Sátánnak, s gonosz angyalainak otthona az ezer éven át. Ide zárják, hogy fel-alá bolyongjon a föld megrepedezett felszínén és szemlélje Isten törvénye elleni lázadásának következményeit. Ezer éven át élveznie kell az átok gyümölcseit, amelyet ő idézett elő. MT 298.2

Sátán csupán a földre korlátozva nem részesül abban a kiváltságban, hogy elmenjen más bolygókra, hogy megkísértse és bosszantsa azokat, akik nem buktak el. Ezen idő alatt Sátán rendkívül szenved. Bukása óta állandóan gyakorolta gonosz jellemvonásait. Most azonban hatalmától megfosztva azokról a gonoszságokról kell elmélkednie, amelyeket elkövetett bukása óta. Remegve és reszketve kell előre tekintenie a borzalmas jövőre, amidőn meg kell szenvednie mindazon gonoszságokért, amelyeket cselekedett és megbűnhődik mindazon bűnökért, amelyeknek elkövetésére csábított másokat. MT 298.3

Hallottam az angyaloknak és a megváltott szenteknek győzelmi kiáltásait, amelyek tízezernyi zenei hangszerhez hasonlítottak, mivel Sátán többé nem bosszantotta és kísértette őket és mivel a többi világok lakói is megszabadultak jelenlététől és kísértéseitől. MT 298.4

Ekkor királyiszékeket láttam, amelyekben Jézus és a megváltott szentek ültek, akiket “tett királyokká és papokká az ő Iste- nének és Atyjának.” Jel. 1, 6. Krisztus az Ő népével együtt megítélte a halott gonoszokat, összehasonlítva cselekedetüket a törvény könyvével, Istennek Igéjével, és eldöntöttek minden esetet, aszerint, amint e testben cselekedtek. Azután kiszabták a gonoszok büntetését, amit el kell szenvedniük cselekedeteik szerint és azt odaírták nevük mellé a halál könyvébe. Jézus és a szentek megítélték Sátánt és angyalait is. Sátán büntetése sokkal nagyobb volt, mint azoké, akiket megcsalt. Szenvedése annyira felülmúlta azokét, hogy nem is lehet velük összehasonlítani. Miután mindazok megsemmisültek, akiket megcsalt, — Sátánnak még sokkal tovább kell élnie és szenvednie. MT 298.5

Miután a halott gonoszok ítéletét befejezték, az ezer év végén Jézus elhagyta a szent-várost. A szentek és az angyalok serege elkísérte Őt útján. Jézus leszállt egy nagy hegyre, amely mihelyt érintette lábaival, kettévált és egy nagy völggyé lett. (Zak. 14, 4.) Ekkor feltekintettünk és láttuk a gyönyörűséges és nagy várost, amelynek 12 alapja és 12 kapuja volt, 3 minden oldalán, és minden kapun egy angyal állott. Ekkor felkiáltottunk: “Valóban leszállt a szent város minden ragyogásával és fényes dicsőségével arra a hatalmas síkságra, amelyet Jézus elkészített számára.” MT 299.1