A megváltás története

A szentek jutalma

Ekkor láttam nagyon sok angyalt, akik a szent városból nagyon sok koronát hoztak, — minden szent számára egyet, — amelyekre rá volt írva az ő nevük. Amidőn Jézus kérte a koronákat, az angyalok átadták azokat Neki és a drága Jézus saját jobbjával helyezte azokat a szentek fejére. Az angyalok ugyanígy (:arany:) hárfákat hoztak és Jézus átadta azokat a szenteknek. A parancsnokló angyalok először megadták a jelet és ekkor minden hang hálás dicséretbe kezdett és minden kéz ügyesen pengette hárfájának húrjait, melodikus zene gazdag és tökéletes dallamait csalva ki belőle. MT 296.1

Ekkor láttam Jézust, amint a megváltottak seregét a szentváros kapujához vezette. Megragadta a kaput, kitárta ragyogó sarkain és felszólította a nemzeteket, akik őrizték az igazságot, hogy lépjenek be rajta. A városon belül minden oly ünnepélyes volt a szemnek. Mindenütt tündöklő dicsőséget szemlélhettek. Ekkor Jézus megváltott szenteire tekintett, akiknek arca dicsőségtől fénylett és amint szemeit szeretettel emelte reájuk, így szólt lágy színes, zenei hangján: “Látom lelkem gyötrelmeinek gyümölcsét és meg vagyok elégedve. Ez a fényes dicsőség örökre a tietek, hogy élvezzétek. Szomorúságtok befejeződött. Többé nem lesz halál, szomorúság, sírás és fájdalom.” Láttam, hogy a megváltottak serege leborult és letette koronáit Jézus lábai elé és amidőn kezeivel gyengéden felemelte őket, arany hárfáikhoz nyúlva betöltötték az egész mennyet fenséges zenéjükkel és énekükkel a Bárány dicsőítésére. MT 296.2

Ekkor láttam, amint Jézus az élet fájához vezette népét és újra hallottam gyönyörűséges hangját, amely dallamosabb volt minden zenénél, amelyet emberi fül valamikor is hallott; mondván: “E fa levelei a nemzetek gyógyítására valók. Egyetek róla mindnyájan!” Az élet fája a legszebb gyümölcsöket teremte, amelyekből a szentek szabadon ehettek. A szent-városban volt egy legdicsőbb királyiszék, amelyből az élet vizének legtisztább folyama eredt, amely olyan tiszta volt, mint a kristály. A folyó mindkét oldalán állott az életnek fája és a folyó partján más, gyönyörű fák is állottak, amelyek fogyasztásra jó gyümölcsöket teremtek. MT 296.3

Nyelvünk túl gyenge ahhoz, hogy leírjuk a mennyet. Amidőn e jelenetek megelevenednek előttem, nem tudok magamhoz térni a csodálkozástól. A rendkívüli ragyogástól és fényes dicsőségtől elragadtatva teszem le a tollat és felkiáltok: “Óh, mily szeretet! Mily csodálatos szeretet!” A legmagasztosabb szavak se képesek leírni a menny dicsőségét, vagy a Megváltó szeretetének határtalan melységeit. MT 296.4