A megváltás története

A szentek szabadulása

Éjfél volt, amikor Isten megszabadította népét. Amidőn a gonoszok csúfolódtak körülöttük, a nap hirtelen kisütött és teljes erejében fénylett és a hold mozdulatlanul megállott. A gonoszok csodálkozással szemlélték e jelenetet, míg a szentek szabadulásuk ünnepélyes jeleit látták benne. A jelek és csodák gyorsan követték egymást. Úgy látszott, mintha minden elhagyta volna természetes rendjét. A folyók megálltak medrükben. Sűrű, sötét felhők tornyosultak az égen és egymásba torlódtak. Azonban a dicsőségnek egy világos helye látszott, ahonnan Istennek szava a tenger zúgásához hasonlóan hallatszott és megrázta az eget és a földet. Hatalmas földrengés keletkezett. A sírok megnyíltak és akik a hitben haltak meg a harmadik angyal üzenetének hirdetése alatt és megtartották a Szombatot, megdicsőülve jöttek elő porágyukból, hogy meghallják a béke szövetségét, amelyet Isten köt azokkal, akik megtartották parancsolatait. MT 293.1

Az ég kinyílt, majd bezárult és mozgásban volt. A hegyek inogtak, mint a nádszál a szélben és mindenütt szikladarabokat vetettek ki magukból. A tenger forrt, mint egy fazék és köveket vetett ki a szárazföldre. Amidőn Isten kijelentette Jézus eljövetelének napját és óráját és megkötötte örök szövetségét népével, egy mondatot jelentett ki mindig és azután szünetet tartott, miközben szavai körüljárták a földet. Istennek népe felfelé függesztett szemekkel állt, figyelve a szavakra, amelyek Istennek ajkairól hangzottak és zúgtak a földön át, mint a leghangosabb mennydörgés hangja, amely félelmetesen ünnepélyes volt. A Szentek minden mondat végén így kiáltottak: “Dicsőség! Halleluja!” Arcukat beragyogta Istennek dicsősége és úgy fénylett, mint Mózes arca, amikor lejött a Sinai-hegyről. A gonoszok nem tudtak reájuk nézni a dicsőségtől. Amidőn a soha el nem múló áldást kihirdették azok felett, akik tisztelték Istent azáltal, hogy szentnek tartották az Ő Szombatját, hatalmas győzelmi kiáltás hangzott fel a fenevad és képe felett. MT 293.2

Ekkor megkezdődött az ezeréves korszak, amidőn a földnek pihennie kell. Láttam, amint a kegyes rabszolgák győzelmesen és diadalmasan keltek fel és lerázták az őket megkötöző láncokat, miközben gonosz uraik zavarban voltak, nem tudták, mit tegyenek, mert nem értették az Úr szavát. MT 293.3