A megváltás története

Péter és Pál vértanúsága

Péter és Pál apostolok sok évig egymástól távol munkálkodtak, mivel Pál munkája az volt, hogy a pogányokhoz vigye el az evangéliumot, míg Péter különösen a zsidókért munkálkodott. Azonban Isten gondviselésében mindkettőjüknek bizonyságot kellett tenniük a világ fővárosában, Rómában, és földjét meg kellett öntözniük vérükkel, mint maggal, a szentek és vértanúk rendkívül nagy aratását. MT 224.2

Körülbelül Pál második letartóztatása idején Pétert is elfogták és börtönbe vetették, ő különösen gyűlöletessé tette magát a hatóságok előtt azon buzgósága és sikere által, amelylyel feltárta Simon mágus varázsló csalásait és leleplezte fondorlatait, aki követte őt Rómába, hogy szembeszálljon vele és akadályozza az evangélium munkáját. Neró hitt a varázslásban, azért pártolta Simont. Nagyon felingerlődötl Péter apostol ellen, azért kész volt elrendelni letartóztatását. MT 224.3

A császár rosszindulatát Pál ellen növelte az a tény, hogy első bebörtönzése alkalmával a birodalmi háztartás tagjai és más kiemelkedő személyek közül is többen megtértek, és elfogadták a kereszténységet. Ezen okból a második bebörtönzést sokkal szigorúbbá tette, mint az elsőt. Csak kevés alkalmat adott az evangélium hirdetésére és elhatározta, hogy megrövidíti életét, mihelyt elfogadható ürügyet talál rá. Neró elméjét annyira befolyásolták Pál apostol erőteljes szavai utolsó kihallgatása alkalmával, hogy döntését elhalasztotta. Nem sokkal később hirdették ki Péter esetében való döntését, mint amely Pált adta át a vértanúság sírjának. Mivel Pál római állampolgár volt nem vethették alá kínzásnak, azért lefejezésre ítélték. MT 224.4

Pétert, mint idegent és zsidót megostoroztatásra és kereszt halálra ítélték. Rettenetes halálára tekintve megemlékezett Mestere megtagadásának nagy bűnéről a kihallgatás órájában, azért, egyetlen gondolata az volt, hogy méltatlan oly nagy megtiszteltetésre, hogy ugyanoly halállal haljon meg, mint Mestere. Péter őszintén megbánta bűnét és Krisztus meg is bocsátott neki, amit ki is nyilvánított azáltal, hogy magas megbízatást adott neki, hogy legeltesse nyájának juhait és bárányait, ő azonban sohase tudott megbocsátani önmagának. Még az utolsó jelenetek halálküzdelmének gondolata se tudta csökkenteni szomorúságát és bűnbánatát. Utolsó kedvezményként azt kérte kivégzőjétől, hogy fejjel lefelé szegezzék a keresztre. Kérését teljesítették és ily módon halt meg a nagy Péter apostol. MT 225.1