A megváltás története

A döntés

Jakab apostol azon döntéssel tette meg bizonyságtételét, hogy Isten akarta elhozni a pogányok számára azt, hogy örvendjenek a zsidók minden kiváltságának. A Szentlélek úgy látta jónak, hogy ne terheljék a ceremóniális törvénnyel a pogányokból megtérteket és az apostolok és vének a tárgy gondos mérlegelése után ugyanazon megvilágításban látták a dolgot és így gondolatuk megegyezett Isten Lelkének gondolatával. Az apostoli tanácsban Jakab apostol elnökölt, akinek végső döntése így hangzott: “Annakokáért azt mondom: (:az én véleményem az: er. ford. sz.:) hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül térnek meg Istenhez.” Csel. 15, 19. MT 219.4

Jakab apostol véleménye az volt, hogy a ceremóniális törvényt, különösen a körülmetélkedés rendelkezését nem lenne bölcs dolog ráerőltetni a pogányokra, vagy ajánlani számukra. Hangsúlyozni igyekezett testvérei előtt azt a tényt, hogy amidőn a pogányok Istenhez tértek bálványimádásukból, nagy változás történt hitükben, azért nagy óvatosságot kell tanúsítaniuk, hogy meg ne zavarják elméjüket bizonytalan kérdésekkel és el ne bátortalanítsák őket Krisztus követésében. MT 219.5

Mindazonáltal a pogányok se kövessenek olyan eljárást, mely lényeges összeütközésre vezetne a zsidó testvérekkel, vagy amely lelkükben előítéletet ébresztene ellenük. Az apostolok és vének azért megegyeztek abban, hogy a pogányokat kioktatják, hogy tartózkodjanak a bálványáldozati hústól, a paráznaságtól és a megfulladt állattól és a vértől. Megkívánták tőlük, hogy tartsák meg az erkölcsi törvény parancsolatait és éljenek szent életet. A pogányokból lett keresztényeket biztosították, hogy azokat a férfiakat, akik sürgetik a körülmetélkedést, nem az apostolok hatalmazták fel. MT 220.1

Pált és Barnabást ajánlották nekik, mint olyan férfiakat, akik kockára tették életüket az Úrért, és Judást és Silást is elküldték velük, hogy élőszóval közöljék a pogányokból megtért hívőkkel a Tanács határozatát. Istennek e négy szolgáját elküldték levéllel és üzenettel Antiochiába, ami véget vetett minden ellentétnek, mert a határozat a föld legmagasabb Tekintélyének szava volt. MT 220.2

A Tanács, amely eldöntötte ezt a vitás kérdést, a zsidók és pogányok közül megtért keresztény gyülekezetek alapítóiból állott. Jelen voltak a jeruzsálemi vének és az antiochiai kiküldöttek és a legbefolyásosabb gyülekezetek képviselői. A Tanács nem vallotta magát csalhatatlannak nyilatkozataiban, csak az Isten akaratából megalapított egyház megvilágosított ítéletének utasításai és méltósága alapján terjesztette elő javaslatát. Látták, hogy Isten Maga döntötte el a vitás kérdést azáltal, hogy Szentlelkének kitöltetésével támogatta a pogányokat, úgyhogy nem tehettek mást, minthogy kövessék a Lélek vezetését. MT 220.3

Nem hívták meg a keresztények egész közösségét a Tanács ülésére, hogy szavazzanak a kérdésben. Az apostolok és vének, — befolyásos és jó ítélőképességű férfiak, — megszerkesztették és kiadták a határozatot, amelyet azután általánosságban elfogadtak a keresztény gyülekezetek. E döntést nem mindenki helyeselte ugyan, mert voltak pártoskodó, hamis atyafiak, akik saját felelősségükre egy más munkába kezdtek. Átadták magukat a hibakeresésnek és zúgolódásnak és új terveket javasoltak. Igyekeztek meggátolni azon tapasztalt férfiak munkáját, akiket Isten avatott fel, hogy hirdessék Krisztus tanításait. Így az egyháznak kezdettől fogva ilyen akadályokkal kellett találkoznia és fog is találkozni az idők végéig. MT 220.4