A megváltás története

149/232

A gyülekezetbe irányítva

A válasz így hangzott Saulus kérdésére: “Kelj fel, menj be a városba és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.” Csel. 9, 6. Jézus a tudakozódó zsidó férfiút az ő gyülekezetébe küldi, hogy tőlük tudja meg kötelességét. Krisztus elvégezte a kinyilatkoztatás és meggyőzés munkáját, így most a bűnbánó abban a helyzetben volt, hogy tanuljon azoktól, akiket Isten rendelt el igazságának tanítására. Így Jézus szentesítette szervezett egyházának tekintélyét és Saulust kapcsolatba hozta földi képviselőivel. A mennyei megvilágosítás fénye Saulust megfosztotta látásától, amit Jézus, a nagy Orvos nem adott vissza azonnal. Minden áldás Krisztustól származik, azonban Ő egy egyházat alapított, mint földi képviselőjét, amelynek feladata az, hogy a bűnbánó bűnösöket az élet útjára vezesse. Ugyanazon embereknek kellett lenni az ő hitoktatójának, akiket Saulus meg akart semmisíteni, akiket megvetett és üldözött. MT 194.2

Saulus hite nagy próbán ment át a 3 napi böjt és ima időszaka alatt Júdás házában, Damaszkuszban. Teljesen vak volt és teljes tudatlanságban volt afelől, hogy mit kívánnak tőle. Arra utasították, hogy menjen Damaszkusba, ahol megmondják neki, mit cselekedjen. Bizonytalanságában és szenvedéseiben komolyan Istenhez kiáltott: “Volt pedig egy tanítvány Damaskusban, név szerint Ananiás és monda az Úr annak látomásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! Az pedig monda neki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába és keress fel a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert íme imádkozik. És látta Saulus látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú bement hozzá és kezét rávetette, hogy lásson.” Csel. 9,10-12 MT 194.3

Ananiás alig tudta elhinni az angyali követ szavait, mert Saulus elkeseredett üldözése a jeruzsálemi gyülekezet ellen mindenhova elterjedt közel és távolban. Szóváltásba merészelve bocsátkozni, így szólt: “Uram, mily sok embertől hallottam e férfi felől, mily sok bosszúsággal (gonosszal: eredeti ford, sz.) illette a Te szenteidet. Jeruzsálemben és itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a Te nevedet segítségül hívják.” De a parancs sürgető volt Ananiáshoz: “Eredj el, mert ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, és királyok és Izrael fiai előtt.” Csel. 9, 13-15. MT 195.1

A tanítvány az angyal utasításának engedelmeskedve megkereste azt a férfiút, aki nemrég még fenyegetésektől lihegett mindazok ellen, akik hittek Jézus nevében. Ananiás e szavakkal szólt hozzá: “Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szentlélekkel. És azonnal, mintegy pikkelyek estek le szemeiről és mindjárt visszanyerte látását és felkelvén megkeresztelkedett.” Csel. 9, 17-18. MT 195.2

Krisztus itt példát ad nekünk az emberek megváltása érdekében követett munkamódszerével kapcsolatban, Ő elvégezhette volna közvetlenül is e munkát Saulusért, ez azonban nem lett volna összhangban tervével. Áldásainak az Ő elrendelt eszközei által kell jönniük. Saulusnak meg kellett vallania valamit azoknak, akiknek elpusztításán gondolkodott és Istennek egy felelősségteljes munkát kellett elvégeznie azokért a férfiakért, akiket Ő hatalmazott fel arra, hogy Őhelyette munkálkodjanak. MT 195.3

Saulus a tanítványok tanítványa lesz. A törvény világosságában bűnösnek látja magát. Látja, hogy Jézus, akit tudatlanságában csalónak gondolt, — Isten népe vallásának Szerzője és Alapja Ádám napjaitól kezdve. A hitnek Bevégzője most tisztán áll megvilágosodott látása előtt, mint az igazság Védője és a jövendölések Beteljesítője. Eddig úgy tekintett Jézusra, mint aki érvénytelenítette Istennek törvényét, de amidőn Isten ujja megérintette lelki szemeit, felismerte, hogy az egész zsidó áldozati rendtartás Szerzője Jézus volt, aki azon kifejezett céllal jött le a földre, hogy megvédje Atyjának törvényét és hogy az Ő halálában a jelképes (ceremóniális) törvény találkozott az Ő eredeti valóságával. Az erkölcsi törvény fényénél, — amelyről ő maga is elhitte, hogy buzgón meg kell tartanunk, — Saul meglátta, felismerte, hogy ő a legnagyobb bűnös. MT 195.4