Az apostolok története

Isten célja egyházával

Az egyház Isten megbízott képviselője emberek megmentésére. Szolgálatra hívta el és az a küldetése, hogy elvigye az evangéliumot a vilagra. Isten terve már kezdettől fogva az volt, hogy egyháza az Ő teljességét és hatalmát tükrözze a világnak. Az egyház tagjait Isten a sötétségből hívta ki csodálatos világosságára, hogy bemutassák dicsőségét. Az egyház letéteményese Krisztus kegyelme gazdagságának, és általa mutatja be a “mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt” (Ef 3:10) Isten szeretetének végső és teljes megnyilatkozását. AT 7.1

Az egyházra vonatkozólag a Szentírás sok csodálatos ígéretet tartalmaz. “...házam neve imádság háza lesz minden nép számára” (Ezs 56:7). “Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek.” “Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. Akkor megtudják, hogy én, az Úr, az ö Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem így szól az én Uram, az Úr. Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! — így szól az én Uram, az Úr” (Ez 34:26. 29-31). AT 7.2

“Ti vagytok a tanúim — így szól az Úr — és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim — így szól az Úr — hogy én Isten vagyok.” “Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket” (Ézs 43:10-12; 42:6-7)! AT 7.3

“Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget. Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki — a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágral Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek és nem szomjaznak majd. nem hántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez. Minden hegyen utat készítek, kimagaslanak az országutak ... Ujjongjatok egek, vigadozz föld, törjetek ki ujjongásba hegyek! Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon. De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Ime, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid” (Ezs 49:8-16). AT 7.4

Az egyház Isten erős vára és menedékvárosa, melyet fenntart e lázadó világban. Az egyház minden hitszegése árulás az ellen, aki megvásárolta az emberiséget egyszülött Fiának vére által. A földön már kezdettől hűséges lelkek alkották az egyházat. Minden korszakban voltak az Úrnak őrei, akik hű bizonyságot tettek annak a generációnak, amelyben éltek. Ezek az őrök intő üzenetet adtak, és amikor fegyverzetüket le kellett tenniük, mások vették fel a munkát. Isten szövetséget kötött e tanúkkal és így egyesítette földi egyházát a mennyeivel. Angyalait küldte el népe szolgálatára és a poklok kapui sem győzedelmeskedhettek felettük. AT 8.1

Az üldözések, a harcok és a sötétség századaiban Isten megőrizte egyházát. Egyetlen felhő sem esett rá, amit nem ő készített számára; egyetlen ellentétes erő sem támasztott ellenmunkát művével szemben, amit nem látott előre. Minden úgy történt, ahogyan megmondta. Nem hagyta el egyházát, hanem prófétai kinyilatkoztatással felvázolta a bekövetkezendőket, és amit a Lelke által ihletett próféták kijelentettek, azok beteljesedtek. Isten véghezviszi minden szándékát. Törvénye össze van kapcsolva trónjával, és a gonosznak semmi hatalma nem tudja azt megsemmisíteni. Az igazságot Isten sugallja és védelmezi; diadalt arat minden szembenállás felett. AT 8.2

A lelki sötétség korszakaiban Isten egyháza olyan volt, mint a hegyen épült város. Az egymást követő nemzedékeken át évszázadról évszázadra a tiszta, mennyei tan tárult fel benne. Bármily gyöngének és gyarlónak latszik is, mégis az egyház Isten legnagyobb figyelmének tárgya, kegyelmének színhelye, melyben örömmel nyilvánítja ki szíveket átalakító hatalmát. AT 8.3

“Mihez hasonlítsuk az Isten országát — kérdezte Jézus — vagy milyen példázatba foglaljuk” (Mk 4:30)? Nem talált hozzá hasonlót a világ országai között. A társadalomban sem talált semmit, amihez hasonlíthatta volna. A földi országok fizikai erejük fölényével uralkodnak; Krisztus azonban száműz országából minden testi fegyvert és erőszakot. Ez az ország emelje és nemesítse az emberiséget! Isten egyháza a szent élet színhelye, betöltve különböző adományokkal és felruházva Szentlélekkel. Tagjaik azok boldogságában leljék örömüket, akiket segítenek és akik szamára áldásul szolgálnak. AT 9.1

Csodalatos munka az, melyet az Úr egyhaza által akar megvalósítani neve dicsőségére. E munka képét Ezékiel látomása adja a gyógyító folyóval: “...Ez a víz a keleti vidék fele tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög: és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. ...A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a viz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz” (Ez 47:8-12). AT 9.2

Az Úr kezdettől fogva munkálkodott népe által, hogy a világot áldásban részesítse. Az ősi egyiptomi nemzet számára Józsefet tette Isten az élet forrásává. Becsületessége megmentette az egész nép életét. A babiloni bölcsek életét pedig Isten Dániel által mentette meg. E szabadítások példaképül állnak; bemutatják a világnak felkínált lelki áldásokat, amelyek forrása azzal az Istennel való kapcsolat, akit József és Daniel imádott. Akinek szívében Krisztus lakozik és bemutatja az Ő szeretetét a világnak, az Isten munkatársa az emberiség áldására. Amint kegyelmet kap az Üdvözítőtől, hogy azt másokkal közölje, egész lényéből az élet árja árad. AT 9.3

Izráel népét azért választotta ki Isten, hogy általa nyilatkoztassa ki jellemét az emberiségnek. Azt kívánta, hogy a világ számára az üdvösség forrásává legyen. Reá bízta a menny igéit, Isten akaratának kinyilatkoztatását. Az ősi Izrael napjaiban a világ nemzetei romlott szokásaik miatt elvesztették Isten ismeretét. Egykor ismerték őt, de “...mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett” (Róm 1:21). Azonban Isten az ő kegyelméből nem vetett véget életüknek. Alkalmat akart nekik adni, hogy választott népén keresztül ismét megismerjék Őt. Az áldozati szertartások tanítása által Krisztust magasztalták fel minden nemzet előtt, hogy mindenki, aki reá tekint, éljen. Krisztus volt a zsidó szertartások alapja. Az előrevetített jelképek egész rendszere az evangélium tömör próféciája volt, amely a megváltás ígéreteit mutatta be. AT 9.4

Isten képviselőjeként Izrael népe szem elől tévesztette magasztos kiváltságát. Megfeledkezett Istenről és nem teljesítette szent küldetését. Az Istentől kapott áldásokat nem továbbította mások felé. Előnyeit saját maga dicsőítésére fordította. Elzárkózott a világtól azért, hogy elkerülje a kísértést. Azt a korlátot, amellyel Isten a pogány bálványimádó gyakorlatokhoz való alkalmazkodástól akarta őket megőrizni, maguk és a többi nemzet közötti válaszfal felépítésére használták. Megfosztottak Istent a megkívánt szolgálattól, embertársaikat pedig a vallásos vezetéstől és a szent példaadástól. AT 10.1

A papok és a főemberek mereven ragaszkodtak megszokott szertartásaikhoz. Megelégedtek a törvényeskedő vallással, s így képtelenek voltak másoknak átadni a menny élő igazságát. Teljesen elegendőnek gondoltak saját igazságukat és nem óhajtották, hogy új szemléletet hozzanak vallásukba. Nem fogadták el tőlük függetlenként Istennek az emberek iránti jóakaratát, hanem összekapcsolták azt a jócselekedeteikből eredő saját érdemükkel. A hit, amely szeretetből munkálkodik és megtisztítja a lelket, nem talált helyet a farizeusok vallásában, mely szertartásokra és emberek parancsaira épült. AT 10.2

Isten azt mondta Izraelről: “Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává” (Jer 2:21)? “Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem...” (Hós 10:1). “Most azért. Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit még nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen. Miért termett vadszőlőt? Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapáljak, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! A Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság” (Ezs 5:3-7)! … “A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk” (Ez 34:4). AT 10.3

A zsidó vezetők sokkal bölcsebbeknek tartották magukat, semhogy szükségük lett volna tanításra: sokkal igazabbaknak, semhogy szükségük lett volna megváltásra; sokkal megbecsültebbeknek, semhogy szükségük lett volna Krisztustól jövő megbecsülésre. A Megváltó elfordult tőlük, hogy másokra bízza a kiváltságokat, amellyel visszaélték, és a munkát, amelyet mellőztek. Isten dicsőségét kell kinyilatkoztatni, szavát megalapozni. Krisztus királyságát fel kell építeni a világban. Isten megváltása ismert kell legyen a puszták városaiban; így a tanítványokat hívta el annak a munkának végzésére, amelyet a zsidó vezetők elmulasztottak. AT 11.1