Az apostolok története

Akit átformált a kegyelem

János apostol élete az őszinte megszentelődést példázza. Krisztussal szoros kapcsolatban eltöltött évei alatt a Megváltó gyakran óvta és figyelmeztette, s e feddéseket elfogadta. Amint megnyilvánult előtte az Istenség jelleme, János látta saját fogyatékosságát és megalázkodott a kinyilatkoztatás előtt. Saját erőszakos természetével ellentétben napról napra szemlélhette Jézus gyengédségét és hosszútűrését; hallgathatta az alázatról és a türelemről szóló tanításait. Szíve napról napra közelebb került Krisztushoz, míg a Mester iránti szeretetében szem elől veszítette önmagát. Az erő és a gyengédség, a fenség és a szelídség, a kitartás és a türelem, melyet Isten Fiának mindennapi életében látott, csodálattal töltötte be lelkét. Haragtartó, nagyravágyó lényét alárendelte Krisztus átformáló hatalmának, és az isteni szeretet átalakította jellemét. AT 367.1

A János életében kimunkált megszentelődés éles ellentétben áll apostoltársának, Júdásnak tapasztalatával. Társához hasonlóan, Júdás szintén az Úr tanítványának vallotta magát, de élete csak a kegyesség látszata volt. Krisztus jellemének szépsége iránt nem volt ugyan közömbös, és gyakran, amikor hallgatta a Megváltó szavait, azok meggyőzték őt, de nem alázta meg szívét és nem vallotta meg bűnét. Azáltal, hogy ellenállt az isteni befolyásnak, megvetette Mesterét, akit állítólag szeretett. János komolyan küzdött hibái ellen, Júdás ellenben elnyomta lelkiismerete szavát. Engedett a kísértéseknek, miáltal rossz szokásai mindinkább megerősödtek. A Jézus által tanított igazságok gyakorlása ellentmondott vágyainak és szándékainak. Saját eszméit nem adta fel a mennyei bölcsesség elnyerése céljából. Világosság helyett a sötétséget választotta. Gonosz vágyakat, kapzsiságot, bosszúállást, sötét és komor gondolatokat dédelgetett, míg Sátán teljesen hatalmába kerítette. AT 367.2

János és Júdás azokat képviselik, akik vallják, hogy Krisztus követői. Mind a két tanítványnak egyforma alkalma volt az isteni mintakép tanulmányozására és követésére. Mindkettő szoros kapcsolatban élt Jézussal; kiváltságuk volt, hogy hallgassák tanítását. Mindkettőnek komoly jellemhibája volt, és mindkettő hozzáférhetett az átalakító isteni kegyelemhez. Míg az egyik alázatos szívvel tanult Jézustól, a másik kimutatta, hogy nem cselekvője, hanem csak hallgatója az Igének. Az egyik naponként meghalt “én” -jének, legyőzte a bűnt és az igazság megszentelte életét. A másik ellenállott a kegyelem átformáló erejének, s önző vágyainak engedve Sátán fogságába került. AT 367.3

A jellem ilyen átalakulása, mint az János életében látható, a Krisztussal való kapcsolat eredménye. Bármily fogyatékossága lehet az egyén jellemének, ha őszinte tanítványa Krisztusnak, az isteni kegyelem ereje átalakítja és megszenteli. Mintegy tükörben meglátva az Úr dicsőségét, átalakul dicsőségről dicsőségre, amíg hasonlóvá válik Hozzá, akit imád. AT 368.1

János a szentség tanítója volt és a gyülekezethez intézett levelében lefektette a keresztény magatartás tévedhetetlen szabályait. “Ezért akiben megvan ez a reménység — írta —, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1Jn 3:3). “Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt” (1 Jn 2:6). Azt tanította, hogy a keresztény legyen tiszta szívében és életében. Sohase elégedjen meg üres hitvallással. Miként Isten szent az Ő körében, úgy az elbukott ember Krisztusba vetett hit által szent kell legyen a maga körében. AT 368.2

“Mert az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek...” (1Thessz 4:3) — írja Pál apostol. Mindaz, amit népével Isten tesz, az egyház megszentelését célozza. Örök időktől fogva kiválasztotta őket, hogy szentek legyenek. Fiát odaadta érettük a halálba, hogy megszentelődjenek az igazság iránti engedelmesség által, és megszabaduljanak minden kicsinyességtől. Személyes munkát vár el, személyes átadást. Istent azok tisztelhetik, akik megvallják hitüket őbenne, akik hasonlóvá válnak képmásához és akiket a Szentlélek irányít. Akkor az Üdvözítő tanúbizonyságaiként hirdethetik, hogy mit művelt érettük az isteni kegyelem. AT 368.3

Az igazi megszentelődés a szeretet alapelvének megvalósítása által érhető el. “...Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne” (1 Jn 4:16). Akiknek szívében Krisz- tus lakik, azok élete a gyakorlati kegyességet nyilatkoztatja ki. A jellem megtisztult, emelkedett, nemes és megdicsőült lesz. A tiszta hittételek az igazság cselekedeteivel és a mennyei szabályok szent gyakorlatával párosulnak. AT 368.4

Azoknak, akik a megszentelődés áldásait óhajtják, előbb meg kell tanulniuk, hogy mit jelent az önfeláldozás. Krisztus keresztje az a fő oszlop, mely “...minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2Kor 4:17). “Ha valaki én utánam akar jönni — mondja Krisztus —, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16:24). Embertársaink iránti szeretetünk illata megmutatja Isten iránti szeretetünket. A türelmes szolgálat a lélek nyugalmát hozza. Alázatos, szorgalmas és hűséges munka növeli Izráel gyermekei jólétet. Isten támogatja és erősíti azt, aki Krisztus útján akar haladni. AT 369.1

Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem az egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem úgy, ha a bűnnek állandóan meghalunk és állhatatosan, folyamatosan Krisztusért élünk. Hibákat helyrehozni, jellemünkben újjáalakítást munkálni nem lehet gyönge, időnkénti erőlködésekkel. Hosszas, kitartó erőfeszítés, szigorú önfegyelem és kemény küzdelem által lehetünk győzők. Sohasem tudhatjuk, milyen heves harc vár reánk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket le kell győznünk, megrögződött bűneinken úrrá kell lennünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs oly magaslat, melyre feljutva, elmondhatnánk: teljesen célhoz értem. Az életszentség az életfogytig tartó engedelmesség eredménye. AT 369.2

Egyetlen apostol vagy próféta sem állította, hogy bűntelen lenne. Akik Isten közelében éltek, akik inkább feláldozták életüket, mintsem tudatosan bűnt kövessenek el, akiket Isten mennyei világossággal és erővel tüntetett ki, beismerték természetük bűnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak, hanem teljesen Krisztus igazságában bíztak. AT 369.3

Így tesz mindenki, aki Krisztushoz tartozik. Minél közelebb kerülünk Jézushoz, minél jobban meglátjuk jellemének tisztaságát, annál világosabban látjuk a bűn valódi nagyságát és annál kevésbé dicsérjük magunkat. Lelkünk állandóan Isten után vágyódik, állandó, komoly, szívet tépő bűnvallomással és szívbeli megalázkodással élünk előtte. Keresztényi tapasztalatunk minden további lépésénél bűnbánatunk mélyül. Tudni fogjuk: alkalmasságunk egyedül Krisztusban van, és az apostollal együtt valljuk: “Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó...” “Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára” (Róm 7:18; Gal 6:14). AT 369.4

Az angyalok hadd jegyezzék fel Isten népe szent küzdelmének történetét és harcát; hadd jegyezzék fel imáikat és könnyeiket; Istenre azonban ne hozzon szégyent emberi ajak ilyen kijelentéssel: Bűntelen vagyok! Szent vagyok! Megszentelt ajkak sohasem ejtenek ki ilyen önhitt szavakat. AT 370.1

Pál apostol elragadtatott a harmadik égig, leírhatatlan dolgokat látott és hallott, mégis szerényen jelentette ki: “Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem...” (Fil 3:12). Hadd adjanak hírt a menny angyalai Pál győzelmeiről a hit jó küzdelmeiben! A menny hadd örvendezzen megingathatatlan törekvésének és annak, hogy a jutalmat tekintve, minden mást szemétnek ítélt! Az angyalok örömmel mondták el győzelmeit, de Pál nem büszkélkedett sikereivel. Ilyen legyen Krisztus minden követőjének magatartása, mialatt küzdelmes útján igyekszik előrehaladni a romolhatatlan koronáért! AT 370.2

Akik hajlamosak arra, hogy saját szentségüket hangoztassák, pillantsanak Isten törvényének tükrébe! Amint látják parancsolatainak messze ható követelményeit, és megértik a törvény munkáját, mint a gondolatok és a szív szándékának érzékelését, nem dicsekednek bűntelenségükkel. János, anélkül, hogy kivonná magát hittestvérei közül, így ír: “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság... Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje... Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:8, 10, 9). AT 370.3

Vannak, akik vallják, hogy szentek és állítják, hogy teljesen az Úréi; jogot formálnak Isten ígéreteire, közben megtagadják parancsolatainak az engedelmességet. A törvény ezen áthágói igényt tartanak mindarra, amit Isten ígért gyermekeinek, de részükről ez elbizakodottság, mert János elmondja nekünk, hogy az Isten iránti igaz szeretet törvénye iránti engedelmességben nyilvánul meg. Nem elegendő az igazság elméletét hinni, vallást tennünk a Krisztusba vetett hitünkről, hinnünk, hogy Jézus nem csaló, és hogy a Biblia vallása nem ravaszul kieszelt mese. “Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait — írja János —, az hazug, és abban nincs meg az igazság, aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.” “Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban...” (1 Jn 2:4-5; 3:24). AT 370.4

János nem tanította, hogy az üdvösséget engedelmesség által kiérdemelhetjük; de azt igen, hogy az engedelmesség a hit és a szeretet gyümölcse. Ezt mondta: “Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta őt, és nem is ismeri őt” (1 Jn 3:5-6). Ha Krisztusban maradunk, ha Isten szeretete lakozik szívünkben, akkor érzelmeink, gondolataink és cselekedeteink összhangban lesznek Isten akaratával. A megszentelt szív összhangban él Isten törvényének előírásaival. AT 371.1

Sokan vannak, akiknek kevés a békéjük és örömük, noha igyekeznek Isten törvényének engedelmeskedni. E tapasztalatuk a hit gyakorlásának elégtelensége miatt van. Mintha terméketlen földön, kiszáradt pusztaságban járnának. Keveset igényelnek, holott sokat kívánhatnának, mert Isten ígéreteinek nincs határa. Az ilyenek nem mutatják be helyesen a megszentelődést, mely az igazság iránti engedelmességből ered. Az Úr kívánsága, hogy valamennyi gyermeke boldog, elégedett és engedelmes legyen. A hívők a hit gyakorlása által jutnak eme áldások birtokába. Hit által pótolható a jellem minden fogyatékossága, megtisztítható minden szennye, helyrehozható minden hibája, fejleszthető minden kiválósága. AT 371.2

Az ima a menny elrendelt eszköze a bűn elleni sikeres küzdelemben és a keresztényi jellem fejlesztésében. Az isteni befolyások, melyek válaszként jönnek a hit imájára, véghezviszik a kérelmező lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög. Imádkozhatunk bűneink bocsánatáért, a Szentlélekért, Krisztushoz hasonló lelkületért, bölcsességért és erőért, hogy művét munkálhassuk; bármily általa megígért adományért, mert ígérete így szól: “Kérjetek és adatik néktek.” AT 371.3

Mózes, midőn a hegyen Istennél időzött, láthatta annak a csodálatos épületnek a mintáját, amely Isten dicsősége lakóhelyéül szolgált. A hegyen — a bensőséges kapcsolat titkos helyén — elmélkedjünk Vele az emberiséget illető dicsőséges elgondolásán. A menny közösségének eszközein keresztül Isten minden időben kidolgozta célját gyermekei számára, fokozatosan ismertetve meg velük a kegyelem tanát. A feltárt igazságokról e szavakat olvashatjuk: “...Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás...” (Hós 6:3). Aki engedi, hogy Isten megvilágosítsa, az előrehalad a hajnal részleges homályából a teljes déli fényességig. AT 372.1

A tökéletes szeretet, a tökéletes engedelmesség, a tökéletes összhang Isten akaratával, az igaz megszentelődést jelenti. Az igazság iránti engedelmesség által Istennek kell szentelni magunkat. Tisztítsuk meg lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk! Nem vagyunk még tökéletesek, azonban kiváltságunk, hogy megszabaduljunk énünktől és a bűntől, és a tökéletesség felé haladjunk. A nagy lehetőségek, a magas és szent célok mindenki által elérhető helyen vannak elhelyezve. AT 372.2

Korunkban sokan azért nem haladnak előre az istenes életben, mert Isten akaratát úgy értelmezik, ahogyan ők akarnak cselekedni. Mialatt saját vágyaikat követik, áltatják magukat, hogy Isten akaratát cselekszik. Nem harcolnak önmagukkal. Megint mások időnként a szórakozás és a kényelem utáni önző vágyuk elleni küzdelmükben egy ideig sikeresek, őszinték és komolyak, de idővel elfáradnak az állandó erőfeszítésben, a naponkénti meghalásban, a szüntelen harcban. Csábító a nemtörődömség, az “én”-nek való meghalás visszataszító; álmos szemüket behunyják és a kísértés hatalmába esnek, ahelyett, hogy annak ellenállnának. AT 372.3

Az Isten szavában lefektetett útbaigazítások nem engedik meg, hogy megalkudjunk a gonosszal. Isten Fia kijelentette, hogy mindeneket magához vonz. Nem azért jött, hogy álomba ringassa a világot, hanem hogy megmutassa a keskeny utat, amelyen mindazoknak járniuk kell, akik végül is elérik Isten városának kapuját. Gyermekeinek követniük kell Őt az úton, amelyen járt, ha fel is kell áldozniuk kényelmüket vagy önző engedékenységüket, ha sok fáradozás vagy szenvedés árán is, állandó harcot kell vívniuk önmagukkal. AT 372.4

A legnagyobb dicséret, amit az emberek Istennek hozhatnak, hogy megszentelt eszközzé lesznek, akik által munkálkodhat. Az idő gyorsan rohan az örökkévalóságba. Ne fosszuk meg Istent attól, ami az övé! Ne utasítsuk vissza azt, amiért jutalmat kapunk, de ami kár nélkül nem tagadható meg! Isten egész szívet kér; add át neki azt, az az övé a teremtés és a megváltás által! Értelmeteket kéri; adjátok át neki, az az övé! Pénzeteket kéri; adjátok neki, az az övé! “...nem a magatokéi vagytok... Mert áron vétettetek meg...” (lKor 6:19-20). Isten csak a megszentelt lélek hódolatát kívánja, aki felkészült a hit gyakorlása által, amely szeretetben munkálkodik, hogy neki szolgáljon. A legmagasabb eszményt tárja elénk: a tökéletességet. Kér bennünket, éljünk teljesen és tökéletesen érette e világon, amint Ő van érettünk Isten színe előtt. AT 373.1

“Az az Isten akarata — titeket illetően —, hogy megszentelődjetek” (1Thessz 4:3). Ezt akarjátok ti is? Bűneitek hegyekként lehetnek előttetek; de ha megalázzátok szíveteket és megvalljátok bűneiteket, bízva a megfeszített és feltámadt Üdvözítő érdemeiben, Ő megbocsát és megtisztít titeket minden igazságtalanságtól. Törvénye iránti teljes azonosságot kíván Isten. Törvénye visszhangja szavának, mondván: szentebb, még szentebb légy! Kérjétek Krisztus kegyelmének teljességét! Teljen meg szívetek igazsága iránti forró vággyal! Az Isten szava által kijelentett munka a békesség, annak hatása mindörökre nyugalom és biztonság (lásd Ézs 32:17 — a szerk. ). AT 373.2

Amint lelketek vágyódik Isten után, egyre többet fedeztek fel kegyelme kikutathatatlan gazdagságából. És, miközben szemlélitek e kincseket, tulajdonaitokká válnak; kinyilatkoztatjátok a Megváltó áldozatának érdemeit, szentségének védő oltalmát, bölcsességének és erejének teljességét. “Tisztának és feddhetetlennek” állít benneteket az Atya elé (2Pt 3:14). AT 373.3