Megszentelt élet

Az alázatos tanítvány

A szeretett tanítvány olyan magasztos kiváltságokban részesült, amelyeket halandó csak a legritkább esetben nyerhet. De ő annyira hozzá hasonult Üdvözítőjéhez, hogy nem fuvalkodott fel. Alázatossága nem csupán vallomásokból állott; lényének olyan erénye volt, amely úgy fedte őt, mint testén a ruhája. Jócselekedeteit igyekezett elrejteni, és mindent került, ami által mások figyelmét magára irányíthatta volna. Az evangéliumban többször beszél János arról a tanítványról, akit az Úr szeretett, de elhallgatja azt a tényt, hogy a szeretett tanítvány: ő maga volt. Teljesen önzetlen életet folytatott. Mindennapi életében a szó legszorosabb értelmében tanította és gyakorolta a keresztényi szeretetet és irgalmasságot. A legmagasabb fogalmai voltak arról a szeretettől, amelynek a keresztények között uralkodni kell. Ezt a szeretetet olyan jellemvonás gyanánt ábrázolja, amely Krisztus minden egyes követőjének ékességét kell hogy képezze. Enélkül a keresztényi névre emelt mindennemű igény jogtalan! ME 59.1

János apostol a gyakorlati jámborságot tanította. Csalhatatlan szabályokban tárja fel a keresztényi magaviselet kellékeit. Tiszta szívűeknek és becsületeseknek kell lenniük eljárásukban, modorukban. Az üres hitvallomásokkal semmi esetre sem érjék be. Félreérthetetlen módon tanította azt az igazságot, hogy igazi keresztények csak úgy lehetünk, ha Krisztushoz igyekszünk hasonlókká lenni! ME 59.2

Jánost állandóan az a vágy hevítette, hogy alkalmazkodjon Isten akaratához. Az apostol olyan buzgón követte minden tekintetben Mesterét és Krisztus tisztaságáról és szentségéről olyan magasztos fogal- mai voltak, hogy Mesteréhez hasonlítva saját jelleme rendkívül hiányosnak tűnt fel előtte. Amikor Jézus megdicsőült testtel lépett János elé, egyetlen pillanat elég volt, hogy élettelenül terüljön el a földön. Hasonló érzelmek uralják mindazokat, akik az ő Urukat és Mesterüket a legjobban ismerik. Minél behatóbban tanulmányozzák Jézus életét és jellemét, annál inkább tudatára ébrednek saját bűnös voltuknak, annál kevésbé állítják, hogy megszentelt életűek s még kevésbé fognak azzal dicsekedni. ME 59.3