Megszentelt élet

Kilencedik fejezet — János száműzetésben

Az a csodálatos eredmény, amely az evangéliumnak az apostolok és munkatársaik által való hirdetését koronázta, csak növelte Krisztus ellenségeinek gyűlöletét. Mindent megkíséreltek, hogy a munkának továbbfejlődését hátráltassák, míg végre sikerült nekik a római császárt is ellenük hangolni. Rettenetes üldözés kezdődött, amelyben számos keresztény életét veszítette. János apostol ekkor már agg ember volt, de azért nem szűnt meg az igazság tanát folytonosan hirdetni. A legnagyobb erővel és örömmel tett bizonyságot, amit ellenségei nem tudtak megcáfolni, ami hittestvéreit bátorította. ME 53.1

Midőn a keresztények hite az üldözések következtében ingadozni látszott, az apostol méltósággal és erővel hangsúlyozta: “Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek igéjéről... Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn 1:1, 3). ME 53.2

János iránt a legelkeseredettebb gyűlölet izzott, mivel oly önfeláldozó hűséggel viseltetett Krisztus ügye iránt. Ő volt az egyedüli életben levő tanítvány, azok közül, akik a lehető legszorosabb összeköttetésben álltak Krisztussal és Isten országának ellenségei elhatározták, hogy ezt a hű tanúbizonyságot elnémítják. ME 53.3

Azt hitték, hogyha ez sikerül nekik, Krisztus tanai nem terjednek tovább s ha az ügyet erélyesen elnyomják, az csakhamar teljesen feledésbe merül. Így Jánost a római ítélőszék elé állították. Tanait teljesen elferdítették. Hamis tanúk azzal vádolták, hogy nyilvánosan olyan tanokat hirdet, amelyek a nemzet jólétét és hatalmát aláássák. ME 53.4

Az apostol oly nemes egyszerűséggel számolt be hitéről, hogy szavai hatalmas benyomást gyakoroltak a jelenlevőkre. A hallgatók csodálkoztak bölcsességén és szónoki képességén. De minél meg- győzőbb módon tett bizonyságot az igazságról, annál inkább gyűlölték az Úr ügyének ellenfelei. A császár haragra lobbant és káromolta Istennek és Krisztusnak nevét. Sem az apostol védekezését és érvelését, sem az elhangzott igazságokat nem cáfolhatta meg, tehát elhatározta, hogy a hű tanúbizonyságot elhallgattatja. ME 53.5