Megszentelt élet

Isten nem változik

Isten jelleme nem változott meg. Ő még mindig az a féltőn szerető Isten, mint akkor volt, amikor kinyilatkoztatta törvényét a Sínai-hegyen és saját ujjaival a kőtáblákra írta. Azok, akik Isten szent törvényeit lábbal tapossák, mondhatják ugyan, hogy megszentelt életet foly- tatnak, de az igazi jámborság és a jámborsággal való üres kérkedés két különálló dolog. ME 51.2

Az Újtestamentum nem változtatta meg Isten törvényeit. A negyedik parancsolat szombatjának szentsége olyan szilárd alappal bír, mint Isten királyi trónja. János apostol így ír: “Valaki a bűnt cselekszi az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe, aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt” (1 Jn 3:4-6). Azokról, akik Krisztus híveinek adják ki magukat, akik állítják, hogy megszentelt életet élnek, holott Isten parancsolatait megszegik, joguk van ugyanúgy vélekedni, mint Krisztus szeretett tanítványának. A keresztényeknek épp olyan csoportjával állott szemben, mint aminők bennünket manapság körbevesznek. Így inti híveit: “Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz. Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik” (1Jn 3:7-8). Az apostol ehelyett a lehető legvilágosabban fejezi ki magát, ahogy ezt a tárgy megkívánta. ME 52.1

János leveleit a szeretet lelke hatja át. De ha olyan emberekkel találkozott, akik jóllehet Isten törvényeit lábbal taposták és ennek ellenére is jámborságukkal kérkedtek, nem habozott őket rettenetes lelki vakságukra figyelmeztetni. “Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban, járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak az ő Fiának vére megtisztít bennünket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk. Ha megválljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt és az ő igéje nincsen mibennünk” (IJn 1:8-10). ME 52.2