Megszentelt élet

Büszkeség és nagyravágyás

Jézus jól ismerte kérelmük indítóokait, s azért így kárhoztatta büszkeségüket és becsvágyukat: “Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; és a ki közöttetek első akar lenni, legyen ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mt 20:25-28). ME 44.2

Egy alkalommal a samaritánusok egyik falujába követeket küldött az Üdvözítő és arra kérte őket, hogy részére és a tanítványai részére frissítőket készítsenek; de midőn az Üdvözítő a helységhez közeledett, a lakók azt hitték, hogy Jeruzsálembe akar zarándokolni. Ez felébresztette a samaritánusok gyűlöletét és ahelyett, hogy szívesen fogadták volna, a vendégszeretet legelemibb kötelezettségeiről is megfeledkeztek. Jézus senkire sem erőszakolja rá magát, így a samaritánusok elveszítették azt az áldást, amely Jézus jelenlétéből áradt volna rájuk. ME 44.3

Talán csodálkozunk, hogy a Mennyei fenség irányába ilyen udvariatlanok tudtak lenni az emberek, azonban hányszor követünk el mi is hasonló bűnt, akik pedig Krisztus követőinek tartjuk magunkat. Vajon meghívjuk-e Jézust, hogy szívünkben és házunkban lakozzon? Az Úr tele van szeretettel, kegyelemmel és áldással és kész bennünket is adományokban részesíteni; azonban nagyon gyakran a samaritánusokhoz hasonlóan, nélkülük is teljesen meg vagyunk elégedve. ME 44.4

A tanítványok tudták, hogy Krisztus jelenlétével meg akarja áldani a samaritánusokat és midőn látták a megvetést, amellyel Mesterük irányába viselkedtek, nagyon elkeseredtek. Jakab és János különösen nagy haragra gerjedt. Mesterüknek, akit ők olyan nagyon tiszteltek, ily módon való megbántása oly bűnnek tetszett előttük, amely azonnali megtorlást érdemel. Buzgalmukban így szóltak: “Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből és eméssze meg ezeket, mint Illés is tette?” (Lk 9:54). Illés próféta eljárására hivatkoztak, aki tűz által semmisítette meg a szíriai főembereket, akik megöletésére küldettek ki. ME 44.5

De Jézus megdorgálta tanítványait és így szólt: “Nem tudjátok, minémű lélek van tibennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megtartsa... ” (Lk 9:55-56). János és a többi apostolok oly iskolába jártak, melynek Mestere Jézus volt. Akik köztük készek voltak hibáikat belátni és jellemüket javítani, ehhez bőséges alkalmuk volt. János mindig megszívlelte a tanításokat és életét a legteljesebb összhangba akarta hozni isteni példaképével. Jézus tanait, amelyek a szelídséget, az alázatosságot és a szeretetet a kegyelemben és Isten országában való növekedés legfőbb feltételeinek tekintették, János a legértékesebbnek tartotta. Hozzánk, az ő testének tagjaihoz épp oly személyesen intézi Jézus ezeket a tanokat, mint annak idején az első tanítványokhoz. ME 45.1