Megszentelt élet

Jellemképző tanítások

Egy alkalommal János, testvéreivel vitába keveredett, hogy vajon közülük ki a legnagyobb? Nem akarták, hogy szavaik a Mester fülébe jussanak, ám Krisztus, szívükben olvasva, felhasználta az alkalmat, hogy őket az igazi alázatosságra oktassa. Utasításai nem csupán annak a tanítványi seregnek szóltak, amely figyelt tanításaira, hanem örök értékkel bírnak minden követőjére, az idők végezetéig. “És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között az utolsó és mindeneknek szolgája” (Mk 9:35). ME 42.4

Akiket Krisztus Lelke hatja át, azokat nem késztetheti a becsvágy arra, hogy testvéreik felett uralkodni akarjanak. Akik saját szemeikben csekélyek, csak azok tekintetnek nagyoknak Isten színe előtt. “És előfogván egy gyermeket, közéjük állítá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott” (Mk 9:36-37). ME 43.1

Mily drága tanítás ez Krisztus minden egyes követője számára! Akik azokat a kötelezettségeket, amelyek közvetlenül adódnak életük útján, elhanyagolják s elmulasztják az udvariasság, a nyájasság, a szeretet és az irgalmasság gyakorlását, akárcsak egyetlen kis gyermekkel szemben is, azok Krisztus iránti kötelezettségeiket hanyagolják el. János átérezte e tan fontosságát és igyekezett azt hasznosan megvalósítani. ME 43.2

Más alkalommal, testvérével Jakabbal egy embert látott, aki Jézus nevében ördögöt űzött. Mivel az illető nem volt hajlandó azonnal hozzájuk csatlakozni, úgy vélte, hogy ehhez nincs joga s a jövőre nézve azonnal meg is tiltotta neki. Midőn Mesterével találkozott, őszintén elmondta neki az esetet. Ám Jézus így felelt: “Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert aki nincs ellenünk, melletünk van” (Mk 9:39-40). ME 43.3

Ismét más alkalommal anyjuk által azt kérték az Úrtól, hogy országában a két legkiválóbb helyet tölthessék be. A Megváltó így felelt: “Nem tudjátok, mit kértek” (Mt 20:22). Tényleg közülünk is mily kevesen értik az ima jelentőségét. Jézus — aki “az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett” — jól tudta, hogy mily áldozat árán nyerhetik el ezt a dicsőséget. Az ő öröme abban állott, hogy saját megaláztatása, halálküzdelme és vérének ontása által lelkeket igyekezett megmenteni. ME 43.4

Ez volt Krisztus dicsősége és ebben akart a két tanítvány vele együtt részesedni. Jézus így szólt hozzájuk: “Megihatjátok-e a pohárt, ame- lyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Mondának neki: Meg” (Mt 20:22). ME 43.5

Mily kevés sejtelmük volt arról, hogy mit is jelent ez a keresztség. “És monda nékik: Az én poharamat megisszátok ugyan és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette” (Mt 20:23). ME 44.1