Megszentelt élet

Jellemerő és életszentség

Ez a három héber férfiú igazán megszentelt életű volt. Akit valóban áthatnak a keresztényi alapelvek igazságai, nem mérlegeli az esetleges következményeket, midőn Isten szavának engedelmeskedik. Nem kérdezi: “Vajon mit mondanak rólam az emberek, ha Isten akaratának engedelmeskedem?” Avagy: “Milyen befolyással lesz érdekeimre, világi terveimre, ha ezt cselekszem?” Isten gyermekei vágyódva kutatják Isten akaratát, hogy tetteik Őt dicsőítsék. Az Úr bőségesen gondoskodott arról, hogy követői szívét és életét az isteni kegyelem vezesse, hogy a világban égő és világító fényforrásokká legyenek. ME 31.1

Ezek a hithű héberek óriási képességekkel bírtak, kiváló nevelésben részesültek s magasrangú hivatalokat töltöttek be, de Istenükről mégsem feledkeztek meg. Szellemi képességeik az isteni kegyelemnek megszentelő befolyása alatt álltak. Állhatatos becsületességük által annak dicsőségét hirdették, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára vezette őket. Csodálatos megmenekülésük megmutatta a tömegnek Isten hatalmát és fenségét. A tüzes kemencében Jézus társult hozzájuk s jelenlétének fensége által meggyőzte a királyt, hogy az oltalmazó nem más, mint Isten Fia. A menny világossága áradt szét Dánielről és társairól mindazokra, akikkel csak érintkeztek, ezáltal megértették azt a hitet, amely e férfiak életét megnemesítette, jellemüket széppé tette. Hűséges szolgái megmentése által kijelentette az Úr, hogy az elnyomottakat védelmezi, hogy minden olyan földi uralmat megsemmisít, amely a mindenható Isten felsőbbségét lábbal tapossa. ME 31.2