Megszentelt élet

Az Örökkévaló színe előtt

Ám hirtelen rettegés fogta el a királyt. Tekintete a lángokra tapadt és tanácsosaihoz fordulva ezt kérdezte: “...Nem három férfiút veténk-é a tűz közepébe megkötözve? Feleiének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király! Felele, és monda: ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé” (Dán 3:24-25). ME 30.2

Ha Krisztus az embereknek megnyilatkozik, mintha láthatatlan hatalom szólna lelkükhöz. Ekkor az Örökkévaló jelenlétében érzik magukat. Fensége előtt megremegnek a királyok és a föld nagyjai is elismerik, hogy az élő Isten végtelenül felette, áll minden földi hatalomnak. ME 30.3

A bűnbánat és a szégyen érzetével kiáltott fel a király: “...a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jöjjetek ide!” (Dán 3:26). Így ők a király szavának engedelmeskedve kijöttek és megmutatták a tömegnek, hogy teljesen sértetlenek maradtak, sőt még ruhájukon sem lehetett a tűz szagát érezni. Ez a csoda a nép között nagy változást idézett elő. A hatalmas szoborképet, amelyet oly dúsan feldíszítettek, azonnal elfeledték. A rendelet kiadatott, hogy az az ember, aki ezen férfiak Istene ellen szól, halállal bűnhődjék: “Mert nincs más Isten, aki így megszabadíthasson” (Dán 3:29). ME 30.4