Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Nem pótolják a Bibliát

Az alábbi, az 1876. évben nyilvánosságra hozott bizonyságtételből származó kivonat mutatja, hogy a bizonyságtételek nem olyan célból adattak, hogy a Biblia helyét foglalják el: BGR 19.1

R. atyafi csak háborítani akarta a kedélyeket, mikor úgy igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha a bizonyságtételekben Istentől nyert világosság, pótléka volna az Isten igéjének; ezáltal azonban hamis megvilágításba lett helyezve a dolog. Isten jónak látta, hogy ilyen módon irányítsa népének gondolatait az ő igéjére, hogy annak jobb megértését elősegítse. Isten igéje a legsötétebb elmét is megvilágíthatja és mindenki megértheti, aki vágyódik a megértésére. Ennek dacára is vannak olyanok, akik bár azt állítják, hogy tanulmányozzák Isten igéjét, annak legegyszerűbb tanításaival is ellentétben élnek. Hogy Isten minden mentegetődzésnek elejét vegye, határozott és világos bizonyságtételeket adott, amelyek visszavezették őket azon igéhez, amelynek a követését elhanyagolták Isten ígéje telve van a helyes életszokások képzését szolgáló általános alapelvekkel; úgy az általános, mint a személyi bizonyságtételek pedig arra vannak hivatva, hogy a figyelmet különösképpen ezen alapelvekre irányítsák. BGR 19.2

Az 1871. évi április hó 3-án ezen tárgy álomban lett elém tárva. Úgy tetszett előttem, mintha egy nagy tömeg jelenlétében megtartott fontos összejövetelen vennék részt. Sokan komoly imában voltak elmerülve az Úr előtt és úgy látszott, mintha nagy teher nehezednék szívükre. Egyesek úgylátszik nagy lelkigyötrelmeken mentek keresztül, mert az érzelmeik annyira izgultak voltak, hogy könnyek között hangosan kiáltoztak segítség és világosság után. Legkiválóbb atyánkfiai is résztvettek ezen benyomásos jelenetben. S. atyafi látható nagy lelkigyötrelmek közepette térdelt a földön. Felesége egy csoport közönyös gúnyolódó között foglalt helyet; úgy viselkedett mintha kívánná, hogy mindenki lássa a megalázkodók felett érzett megvetését. BGR 20.1

Álmomban Isten Lelke szállt reám. Ima és sírás közepette felemelkedtem és így szóltam: Isten Lelke van énrajtam. Indíttatva éreztem magam, hogy kijelentsem előttetek, miszerint el kell kezdenetek a ti saját személyetekért való munkálkodást. Ti azt várjátok, hogy Isten végezze el helyettetek azt a munkát, melynek elvégzését tirátok bízta. Ha részetekről meg lesz a rátok bízott munka elvégzésére való hajlandóság, akkor meg lehettek győződve arról, hogy szükség esetén számíthattok segítségére. Ti azonban éppen a rátok bizott munkát hagyjátok elvégezetlenűl; Istenhez kiállottatok, hogy ő végezze azt el helyettetek. Ha követtétek volna a tőle kapott világosságot, akkor mostan még több világosságot ragyog- tatna rátok; de ameddig a néktek adott tanácsokat, figyelmeztetéseket és intéseket elhanyagoljátok, hogyan is várhatjátok, hogy több világosságot és áldást nyerjetek tőle, mikor az ilyen körülmények között csak újabb hanyagságra és megvetésre szolgáltatna okot részetekről? Isten nem ember, aki játszani engedne magával. BGR 20.2

Elővettem a drága Bibliát és körülvettem azt mindazon különböző bizonyságtételekkel, melyek Isten népe számára adattak és így szóltam: Itt minden elképzelhető esetre nézve van intézkedés. Itt fel vannak jegyezve a kerülendő bűnök és megtalálhatják az óhajtott tanácsot, amely mások hasonló esetében adatott. Tetszék Istennek, hogy tanításra tanítást és parancsra parancsot adjon néktek. Azonban csak igen kevesen tudjátok, hogy ezen bizonyságtételek mit tartalmaznak. A Szentírásban nem vagytok otthonosak. Ha a keresztényi tökéletesség elérése utáni vággyal kutattátok volna a Bibliát, akkor a bizonyságtételekre nem lett volna szükségetek. Mivel azonban elmulasztottátok az Istentől ihletett Biblia könyvével való megismerkedést, ő azért egyszerű, egyenes bizonyságtételekkel igyekszik benneteket elérni és figyelmeteket a figyelemre nem méltatott Szentírás szavaira irányozni; és mostan sürgetőn kér benneteket, hogy hozzátok összhangba életeteket annak tiszta és magasztos tanításaival. BGR 21.1

Az Úr szeretne benneteket az adott bizonyságtételek által figyelmeztetni, fenyíteni, tanáccsal ellátni és elméteket az ő igéje fontosságának tudatával betölteni. A megírott bizonyságtételek semmiféle új világosságot nem nyujtanak, csupán a már kijelentett ihletett igazságokat vésik elevenebben elménkbe. Isten igéje minden kétséget kizáróan megmondja az embernek Isten és felebarátja iránti kötelességét; de közületek csak kevesen engedelmeskedtek ennek a világosságnak. A bizonyságtételekben nincsen sem- miféle új igazság kijelentve, hanem a már kijelentett nagy igazságokat egyszerűsítette és a maga módján a nép elé tárta, hogy felébresztvén őket, igazságait elméjükbe vésse és minden mentegetődzésnek elejét vegye. BGR 21.2

A kevélység, önszeretet, önzés, gyűlölködés, irigység és féltékenység elhomályosították a felfogóképességet és az igazság, amely pedig bölccsé tehetne benneteket az üdvösségre — elvesztette elmét lebilincselő és uraló hatalmát. Nem értitek meg a kegyesség leglényegesebb alapelveit, minek pedig az az oka, hogy nem éhezitek és szomjúhozzátok a Biblia ismeretét, a szív tisztaságát és az élet megszentelődését. A bizonyságtételek nem az Isten igéjének kisebbítését, hanem éppen ellenkezőleg a felmagasztalását célozzák; a Bibliára irányítják a figyelmet, hogy igazságainak dicső egyszerűsége mindenkibe belevésődjön. BGR 22.1

Továbbá ezt mondottam: Mint ahogyan a Szentírást körülveszik ezen könyvek és iratok, úgy vett körül bennünket Isten is figyelmeztetésekkel, intésekkel, tanácsokkal és bátorításokkal. És ti most lelkiaggodalommal telten több világosságért kiáltotok az Istenhez. Én megbizást nyertem Istentől, hogy kijelentsem előttetek, hogy amíg a már eddig kapott világosságot gyakorlatilag fel nem használjátok, mindaddig nem fog újabb fénysugár világítani útatokra a bizonyságtételekből. Az Úr világossággal vett körül benneteket, de ti lábbal tapodjátok azt. Míg egyesek elhanyagolták, vagy közönyösen fogadták, addig mások teljesen el is vetették a világosságot. Kevés volt azoknak a száma, akik szívükben teljes határozottsággal eltökélték magukat arra, hogy engedelmeskednek azon világosságnak, melyet az Úr jókedvéből adott nekik. BGR 22.2

Többen néhány hét leforgása alatt teljesen megfeledkeztek a bizonyságtételek által nyert különleges figyelmeztetésekről és intésekről. Egyeseknek több ízben el lett ismételve a bizonyságtétel, de ők nem tartották akkora fontosságúnak, hogy gondos figyelemre méltatták volna. Felesleges meséknek tartották. Ha a kapott világosságot figyelemre méltatták volna, akkor elkerülhették volna azon próbákat és veszteségeket, melyek annyira keményeknek és szigorúknak tűntek fel előttük. Csak önmagukat okolhatják; olyan igát vettek nyakukba, melyet nehezen hordozhatnak el. Ezt az igát nem Krisztus helyezte rájuk. Isten szeretete és gondviselése munkálkodott érettük, de az ő önző, gonosz és hitetlen szívük nem ismerhette fel jóságát és kegyelmét. Saját bölcsességüktől vezettetve vakon rohantak előre, mígnem a megpróbáltatásoktól és zűrzavartól legyőzetve Sátán foglyaivá nem lettek. Ha összegyüjtitek azon fénysugarakat, melyeket Isten a multban adott néktek, akkor az szaporítani fogja világosságotokat. BGR 22.3

A régi Izraelre irányult figyelmem. Isten törvényét adta nékik, ők azonban nem akartak engedelmeskedni. Később rendeléseket és szertartásokat adott nékik, hogy azoknak teljesítése közben Istent emlékezetükben megtartsák. Ők annyira hajlamosak voltak követelményeinek elfelejtésére, hogy szükségesnek mutatkozott, kedélyüket újból és újból felrázni, hogy felismervén kötelességüket Teremtőjüknek engedelmeskedjenek és őt tiszteljék. Ha megmaradtak volna az engedelmességben és Isten parancsolatait szeretettől indíttatva megtartották volna, akkor nem is lett volna szükség a szertartások és rendelkezések oly nagy tömegére. BGR 23.1

Ha tehát azon nép, amely Isten szemefényének vallja magát, engedelmeskedni akarna az ő igéjében feljegyzett parancsolatainak, akkor nem adattak volna különleges bizonyságtételek sem, hogy azok kötelességeikre emlékeztessék őket, hogy megmutassák bűneiket és azon nagy veszedelmet, amelyben forognak, ha Isten igéjének nem engedelmeskednek. Sokaknak lelkiismerete eltompult, mivel elvetették, elhanyagolták és megvetették a világosságot. BGR 23.2

Valaki mellettem állva ezt mondotta: “Isten emelt fel téged és szavakat adott ajkaidra, hogy szóljál e néphez és elérjed a szíveket, ahogyan senki másnak előtted nem adta azt. Isten úgy alakította a te bizonyságtételeidet, hogy megfeleljenek azon eseteknek, amelyekben segítségre van szükség. Téged ne rendítsenek meg a gúnyolódások, csúfolkodások, szemrehányások és dorgálások. Ha Isten különleges eszközévé akarsz lenni, nem szabad senki másra támaszkodnod, hanem egyedül rajta kell csüngened és a szőlővesszőhöz hasonlóan köréje kell fonnod hajtásaidat. Ő arra akar felhasználni téged, hogy általad világosságát közvetítse a népnek. Naponként kell erőt gyűjtened Istentől, nehogy környezeted elhomályosítsa azon világosságot, melynek általad kell az ő népére világítania. Sátánnak különösképpen az képezi célját, hogy távoltartsa Isten népétől azt a világosságot, melyre az utolsó napok veszedelmei közepette oly nagy szükségük van. A te eredményed titka egyszerűségedben rejlik. Mihelyt eltérsz attól és bizonyságtételeidet mások izléséhez szabod, a te hatalmadnak is vége. Ebben a korban csaknem minden palástolt és természetellenes. A világ bővölködik olyan bizonyságtételekben, melyek a pillanatnyi gyönyörködtetést és öndicséretet szolgálják. A te bizonyságtételednek azonban más jellege van. Ennek ki kell terjeszkednie az élet részleteire, hogy megőrizze a gyenge hitet az elhalástól és elméjükbe vésse a hivőknek annak a szükségességét, hogy ők világosság gyanánt fényeljenek e világban. Isten egy bizonyságtételt adott néked, hogy az elszakadtaknak és bűnösöknek szemük elé tárjad igazi állapotukat és mérhetetlen veszteségüket, melyet el kell szenvedniök abban az esetben, ha bűnös életük folytatásától meg nem szünnek. Midőn Isten szemeid elé tárta és elmédbe véste ezt, mint senki másnak a most élők közül, ezzel szoros összefüggésben, a kapott világossághoz mérten a felelősséget is reád hárítja. Nem erővel és hatalommal, hanem az én Lelkemmel, mondja a seregeknek Ura. Emeld fel szavadat és trombita harsogáshoz hasonlóan hirdesd népem bűneit és Jákob házának vétkeit.” BGR 24.1