Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A bizonyságtételek helytelen használata

Vannak olyanok, akik hisznek ugyan a bizonyságtételekben, de hibáztak abban, hogy azokat helytelen módon másokra reáerőszakolták. Erre vonatkozólag egyik korábbi bizonyságtételből idézem a következőket: “N.-ben többen voltak olyanok, akik Isten gyermekei létükre, kételkedtek a bizonyságtételekben, mások viszont nem mondtak ugyan ellent nekik, de nem is mertek velük szemben határozott álláspontot elfoglalni. Egyesek kételkedtek és kétségtelen, hogy nem teljesen ok nélkül. A hamis látomások és a fanatikus ájtatosságok, valamint az ebből származó rossz gyümölcsök olyan befolyással voltak az N.-i munkára, hogy az emberek gyanakodóvá lettek minden olyan dolog iránt, ami a látomásokkal bármilyen összefüggésben is volt. Mindezen dolgokat tekintetbe kellett volna venni és bölcsen kellett volna eljárni. Olyanokat, akik még sohasem láttak valakit látomásban, vagy akiknek nincsen személyes tapasztalatuk a bizonyságtételek befolyásáról, nem lett volna szabad felelősségre vonni, vagy a bizonyságtételekben való hitre rávenni. Ezeket nem szabad a gyülekezet áldásaitól és előjogaitól megfosztani, ha egyébként keresztényi életük helyes. BGR 25.1

Meg lett nékem mutatva, hogy egyesek megkaphatják a nyilvánosságra hozott látomásokat, hogy így a fát gyümölcséről itélhessék meg. Mások a kételkedő Tamáshoz hasonlítanak; nem tudnak sem a nyilvá- nosságra hozott bizonyságtételeknek hinni, sem pedig mások által nem engedik magukat meggyőzetni, ők maguk akarják látni és tapasztalni a bizonyítékokat. Az ilyeneket nem szabad félretolni, hanem sok türelmet és testvéri szeretetet kell velük szemben gyakorolni, amíg vagy mellette, vagy ellene állást nem foglalnak. Ha azon látomások ellen harcolnak, melyekről semmiféle ismerettel nem rendelkeznek, ha folytatják ellenállásukat azzal szemben, amiről tapasztalatuk nincsen — akkor a gyülekezet tudhatja, hogy nem jól állanak.” BGR 25.2

Atyánkfiai közül egyesek rég óta állanak már az igazságban s évek óta ismernek úgy engem, mint munkámat. Ők kipróbálták a bizonyságtételek igazságait és kijelentették, hogy hisznek bennük. Érezték az Isten Lelkének rajtuk megnyugvó hatalmas befolyását, hogy igazolják a bizonyságtételek igazságát. Meg lett nékem mutatva, hogy ha a bizonyságtételek által megdorgált egyének a bizonyságtételek ellen fordulnak és befolyásukat gyengítik, vagy aláássák, akkor ezekkel szemben lelkiismeretesen kell eljárni, mert eljárásuk veszélyeztetné azokat, kiknek hiányzanak a szükséges tapasztalataik. A nyilvánosságra hozott első bizonyságtétel intelmet tartalmaz a világosság esztelen alkalmazásával szemben. Kijelentettem, hogy egyesek értelmetlenül cselekszenek, amikor a hitetleneknek, akik tőlük hitük bizonyítékait kérték, az én irataimból olvastak fel, ahelyett, hogy a Bibliából hozták volna nékik bizonyítékaikat. Meg lett nekem mutatva, ezen eljárásmód és hogy ezáltal a hitetlenek az igazság ellen foglaltak állást, azok, akik még nem ismerik a bizonyságtételek szellemét, nem is fognak néki fontosságot tulajdonítani. Ilyen esetekben ne is hivatkozzunk rájuk. BGR 26.1

A bizonyságtételek helytelen használatára vonatkozólag időről-időre más figyelmeztetések is lettek adva. Ilyen pl. a következő: Egyes prédikátorok igen el vannak maradva. Állítják, hogy hisznek a bizonyságtételekben, de mivel vasszabállyá teszik ezt olyanok számára, akiknek erre vonatkozólag semminemű tapasztalataik sincsenek, ezáltal csak károkat okoznak. Még hozzá ők maguk sem cselekszenek azok szerint. Ismételten kaptak bizonyságtételeket, melyeket teljesen figyelmen kívül hagytak. Az ilyen eljárásban nincsen semmiféle összhang. BGR 26.2

Láttam, hogy egyesek kihasználták azt, amit Isten mások bűneire és igazságtalanságaira vonatkozóan megmutatott. Ezek a látomásban szemlélteket a legélesebb jelentésükben fogták fel és azt annyira élére állították, hogy sokakat arra vezetett, hogy meggyengítse hitüket és elcsügessze, valamint elkedvetlenítse a gyülekezetet. BGR 27.1

Az ellenség megragad minden rendelkezésére álló eszközt, amellyel a lelkek megsemmisítését szolgálhatja. Egyes fontos állásokat betöltő személyek is kaptak bizonyságtételeket. Ők kezdetben magukra vették a terhet és kivették részüket az Isten művével való összeköttetésükből. Sátán azonban addig üldözte őket kísértéseivel, míg le nem győzettek. Mivel mások az ő helytelen eljárásaikra tekintenek, Sátán azt a gondolatot sugalja nekik, hogy ezen személyekről adott bizonyságtételekben valami hibának kell lennie, mert különben, ezek az emberek nem bizonyultak volna méltatlanoknak arra, hogy részük legyen Isten munkájában. BGR 27.2

Ilyen módon kétségek támadnak az Isten által adott világosságra vonatkozólag. Amit bizonyos adott körülmények között mondhatunk valakiről, megváltozott körülmények között nem talál rája. Az emberek erkölcsileg annyira gyengék, oly végtelenül önzők, hogy annyira önteltek és könnyen felfuvalkodók, hogy Isten nem működhet velük összeköttetésben. Önmagukra hagyatva vakokként futkosnak és oly mérvű gyengeséget, valamint oktalanságot nyilvá- nítanak ki, hogy sokan csodálkoznak azon, hogy az ilyen személyek valaha is méltóknak ítéltettek, hogy összeköttetésben legyenek az Isten munkájával. De Sátán éppen ezt célozza. Ez volt az ő célja attól az időtől kezdve, midőn első ízben kísérelte meg, hogy az Isten munkájára szégyent hozzon és a bizonyságtételeket hátrányos megvilágításba helyezze. Ha ott maradtak volna, ahol befolyásuk nem érvényesült annyira az Isten művére, akkor Sátán sem részesítette volna őket, olyan heves támadásban, mert akkor nem érte volna el velük azon célját, hogy egy különleges munka végzésére használja fel őket eszközül. BGR 27.3