Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Személyi bizonyságtételek

A különböző egyének számára adott isteni üzeneteket gyakran — sok esetben az illetők sürgető kérésére — leírtam. Tevékenységem kiterjedésével ez képezte munkámnak egyik igen fontos és idegörlő részét. A 15. számú bizonyságtétel közzététele előtt, sokan azok közül, akiket megintettem és rendreutasítottam, olyan irányú kéréssel fordultak hozzám, hogy foglaljam írásba a bizonyságtételeket. Én azonban a fárasztó munka következtében igen kimerült voltam és visszarettentem ettől a feladattól, kivált amióta megtudtam, hogy ezek közül sokan méltatlanok voltak és kevés reményem lehetett arra, hogy a kapott figyelmeztetések döntő változást idéznek elő életükben. Ebben az időben az alábbi álom által nyertem bátorítást: BGR 12.2

Valaki fehér vásznat nyujtott át nekem és fel- kért, hogy készítsek belőle ruhákat különböző növésű, jellemű és életviszonyok között élő egyének számára. Az volt a feladatom, hogy kiszabjam és előkészítsem, hogy azonnal megvarrható legyen, mihelyt valaki kívánná. Nekem az volt a benyomásom, hogy sokan azok közül, akiknek számára ezen ruhákat kikell szabnom, méltatlanok voltak rá. Megkérdeztem, hogy ez az utolsó vászondarab, melyet ki kell szabnom, mire azt a választ nyertem, hogy mihelyt ezzel készen vagyok, máris további vég vásznak állanak rendelkezésemre. Én azonban elcsüggedtem az előttem álló rengeteg munka láttán és kijelentettem, hogy habár már 20 esztendő óta szabom mások számára a ruhákat, munkám mindeddig sem kellően megbecsülve, sem pedig eredménnyel megkoronázva nem lett. A vásznat átnyujtó személlyel különösen egy asszonyról beszéltem sokat, kinek számára szintén nekem kellett a ruhát kiszabnom. Azt magyarázgattam, hogy tisztára idő és anyagveszteség lenne, ha oda ajándékoznánk neki a ruhát, mert úgysem tudná azt megbecsülni. Az illető anyagilag szegény, rendetlen és korlátolt elméjű volt, úgyhogy ruháját hamarosan bepiszkította volna. BGR 12.3

Erre a vásznat átnyujtó személy így szólott: “A te kötelességed a ruhák kiszabása. A veszteség nem a tied, hanem az enyém. Isten másként lát, mint az emberek. Ő tervezte a végzendő munkát és te nem tudhatod, hogy ez, vagy amaz fog-e sikerülni.” BGR 13.1

Ekkor felemeltem, az olló hosszas használatától megdagadt kezemet és kijelentettem, hogy az ilyen munka tovább folytatásának még a gondolatától is visszariadok. Mire megismétlődött az előbbi parancs: “Szabd a ruhákat, a te szabadulásod ideje még nem érkezett el.” BGR 13.2

Fáradtan ismét munkához fogtam. Előttem új fényes olló feküdt, felvettem és azt használtam, mire azonnal elhagyott engem a fáradtság és csüggedés érzete. Úgy tünt fel előttem, mintha az olló az én közreműködésem nélkül vágná a vásznat; így azután az egyik ruhát a másik után szabtam ki, aránylag igen csekély nehézséggel. BGR 13.3

Vannak olyan álmok is, melyeket az élet közönséges dolgai hoznak létre, amelyekhez Isten Lelkének semmi köze sincs. Vannak viszont hamis álmok és látomások, is, melyek a Sátán lelke által vannak ihletve. Az Úrtól adott álmokat azonban az Isten igéje egy szintre helyezi a látomásokkal; époly bizonyossággal a jövendölés lelkének gyümölcsei ezek, akárcsak maguk a látomások. Ezen álmok önmagukban bírják valódiságuk bizonyítékát, csupán tekintetbe kell venni az illető egyéneket és az álom adásának külső körülményeit. BGR 14.1

Mivel az egyéni esetekre adott bizonyságtételek figyelmeztetései és tanításai, olyanokra is hasonló erővel voltak alkalmazhatók, akikhez közvetlenül nem szólottak, kötelességemnek tartottam, hogy ezen bizonyságtételeket az egész közösség érdekében nyomtatásban is közzé tegyem. A 15. számú bizonyságtételben, ahol rámutattam ennek szükséges voltára, többek között a következőket mondottam: “Igazán nem tudom hogyan lehetne az általános veszedelmekről, tévelygésekről és az Isten gyermekeinek kötelességeiről — akik őt szeretik és az ő parancsolatait megtartják — nyert látomásaimat jobban megértetni mintha közzéteszem ezen bizonyságtételeket. Valószínű, hogy ennél egyszerübb és hatásosabb mód nincsen annak előadására, amit az Úr megmutatott nekem.” BGR 14.2

A személyi bizonyságtételek közzéadására vonatkozó tervemet teljesen igazolta az 1868 június 12-én kapott látomásom. Mikor az Úr kiválaszt és elkülönít néhány egyéni esetet és kiemeli az illetők hibáit, könnyen fennforog annak a veszedelme, hogy azok, kiknek hibái nem lettek látomásban felfedve önmagukat jóknak, vagy legalább is a megintetteknél jobbaknak tartják. Ha valaki egy bizonyos hibájáért feddésben részesül, a testvéreknek gondosan meg kell vizsgálniok, hogy ők maguk is nem leledzenek-e ugyanabban a bűnben. Alázatosan vallják be bűneiket. Ha mások jóknak is tartják őket, az még korántsem teszi jókká őket az Isten előtt is, aki a szíveket vizsgálja. Ilymódon próbálja meg a lelkeket. Mikor megfeddi az egyik bűnét, azáltal sokakat szeretne megjavítani. Hogyha azonban a rendreutasítást nem önmagukra értelmezik és abban a hitben ringatják magukat, hogy Isten azért elnézi az ő hibáikat, mert bűneiket nem fedi fel külön-külön, akkor sötétségbe kerülnek és Isten engedni fogja, hogy saját útjukon járjanak és önön szívük sugallatát kövessék. BGR 14.3

Sokan igazságtalanságot követnek el önmagukkal szemben és nagy tévedésben vannak Istennel szemben elfoglalt igazi álláspontjuk felől. Isten olyan eszközöket és utakat használ fel, melyek legjobban megfelelnek azon céljának, hogy megvizsgálja mi rejtőzik állítólagos követőinek szívében. Egyesek hibáit azért hozza nyilvánosságra, hogy ezáltal mások figyelmeztetve legyenek és hogy óvakodjanak ugyanazon tévedésektől. Komoly önvizsgálat meg fogja állapítani, hogy ők ugyanazokat cselekszik meg, amiket Isten másoknál kárhoztat. Ha valóban Istennek óhajtanak szolgálni, és félnek az ő megsértésétől, akkor nem fognak addig várni, amíg az ő bűnük is külön lesz megmutatva, hanem már előbb beismerik azokat és alázatosan visszatérnek az Úrhoz. A másoknak nyujtott világossággal összhangban el fogják hagyni az Istennek nem tetsző dolgokat. Másrészről viszont, ha azok, akik a másnak adott feddésben említett bűnökben maguk is vétkesek, de mert az övéké nem lett külön is megnevezve — ebből bátorítást nyernek arra, hogy ezen gonosz életmódot tovább folytassák, az olyanok veszélybe dön- tik lelküket és Sátán akaratának foglyaivá lesznek. BGR 15.1

Meg lett mutatva nekem, hogy Isten bölcsessége folytán nem mindenkinek a bűnei és tévedései lesznek külön-külön kinyilvánítva. Ezen személyi bizonyságtételek az összes bűnösökhöz vannak intézve, habár mindenkinek a neve külön-külön nincsen felemlítve; és ha az emberek ezeket olvasván, saját bűneiket takargatni igyekszenek, akkor Isten segítségére nem számíthatnak. Istenfélő életükben nem juthatnak előbbre, sőt egyre nagyobb sötétségbe kerülnek, miglen a mennyei világosság teljesen meg lesz tőlük vonva. BGR 16.1

Az egyik, 1870-ben kapott látomásomban utasítást nyertem arra nézve, hogy adjam közzé az általános alapelveket úgy szóban, mint írásban és hogy ugyanakkor nyilvánítsam ki egyeseknek a veszedelmeit, bűneit és tévedéseit is, hogy ilymódon mindenkinek alapos vizsgálat alá kelljen vonnia saját szívét és életét abból a célból, hogy nem vétkesek-e a másokban megdorgált hibákban és hogy a másoknak adott figyelmeztetések nem illenek-e rájuk is. Ha pedig valóban fennállana ezen eset, akkor vegyék úgy, mintha a tanács és intés külön nekik lett volna adva, és alkalmazzák a gyakorlatban úgy, mintha egyénileg hozzájuk lett volna intézve. Isten próbára teszi mindazok hitét, akik Krisztus követőinek vallják magukat. Ki fogja deríteni, hogy őszintén imádkoznak-e azok, akik azt állítják magukról, hogy komolyan igyekeznek tisztában lenni kötelességeikkel. Világossá teszi majd kötelességüket és bőséges alkalmat fog nyujtani nekik annak kifejlesztésére, ami a szívükben lakozik. BGR 16.2